Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Csorba Csaba: Középkori budai mesterjegyek I.

H. P. építőmester alakja az Eichstatt-i mortuariumon (1497} KÖZÉPKORI BUDAI MESTERJEGYEK I. Fazekasok, kovácsok, esztergályosok, kőfaragók Anton Pilgram, a bécsi István-templom építőmestere A középkori Buda iparűzői is — mint általában mindenütt az akkori Európa városaiban — céhekben tömörültek. A céh nemcsak érdekvédelmi szervezet volt, hanem szigorú kötöttségeket is rótt tagjaira. Egyik legfőbb cél volt például a szakma „becsületének" megőrzése, az áru állandó jó minőségének biztosítása; ez egyben a céhen kívüliek, a kontárok elleni fellépést is célozta. A jó minőség, a „garancia" egyik kelléke volt a mai cégjelzés (védjegy) őse: a mesterjegy. A mesterjegyek, „védjegyek" múltját kutatva igen messze mehetnénk vissza az időben. Ezen a téren is érvényes az a Thomas Mann-i megállapítás, hogy „mélységes mély a múltnak kútja". Elégedjünk meg most azzal, hogy Buda város ősére, Aquincumra utaljunk, s hadarjuk a régi — szinte már unott — formulát: „.. . már a régi rómaiak is ..." Nos igen. A híres agyagedények, a terra sigillaták, az „ókor porcelánjai" is jól megkülönböztethetők műhely szerint, mert mesterjegyesek voltak, ill. kiírták rájuk a mester nevét. Az agyagmécseseken is megtaláljuk a mester jelzését. A középkori mesterek mesterjegyei valószínűleg az ősi családjegyekből (tulajdonjegyekből) alakultak ki: ugyanúgy geometrikus jellegűek, mint azok. A mesterjegy egyúttal a családi címer szerepét is betöltötte; bár a későbbi időkben (XVI-XVII. század) több esetben a családi címer és az egyéni jegy nem egyezik meg. Ma még nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy milyen kiterjedt volt a középkorban a mesterjegyek használata. Sok mesterség van, amelynek művelőiről és készítményeikről alig tudunk valamit, sem írásos források, sem tárgyi emlékek nem vallanak róluk. Ilyenek a könnyen pusztuló anyaggal (fával és egyéb szerves eredetű anyagokkal) dolgozó mesterek, akiknek munkái, néhány kivételtől eltekintve, egyáltalán nem maradtak, nem maradhattak meg. A középkori budai mesterek közül legkorábban a fazekasok használta mesterjegyek a kimutathatók. Az Árpád korban a fazekasok még nem gyorsan forgó, lábbal hajtott korongot használtak, hanem kézzel hajtottat. Mesterjegyeiket — többnyire a keresztalak különböző variánsait 39