Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A Baross téri aluljáró Csigó László felvétele

A BRFK közlekedésrendészeti tevékenységéről Budapesten 1973. július 1-én 220 000 gépjárművet tartottunk nyilván, ebből kb. 117 000 a magán személygépkocsi. A gépjárműállomány 1972-ben 11%-kal, 1973. I. félévében pedig mintegy 7%-kal emelkedett. A forgalom növekedése a város különböző területein nem volt egyenletes. Az átlagosan 10—11%-os forgalomnövekedésen belül egyes útvonalak forgalma 30— 40%-kal, a Duna-hidak összforgalma pedig az elmúlt 5 év alatt 68%-kal nőtt. A termeléssel összefüggő szállítási igények növekedése 15%-os volt. A budapesti közlekedésben jelentős számú külföldi gépjármű is részt vesz. Az országba érkező több mint egymillió külföldi gépjárműből mintegy 800 000 Budapesten is megfordul. A külföldi gépjárművek különösen a nyári idényben jelentős mértékben befolyásolják a főváros közlekedésbiztonságának helyzetét. Közlekedésrendészeti és közrendvédelmi állományunknak fokozott feladatot jelent, hogy a város főbb útvonalain a forgalom nagysága csúcsforgalmi órákban már eléri, vagy meghaladja az útvonal teljesítőképességét. Egyre gyakrabban keletkeznek torlódások, ami fokozott rendőri intézkedést igényel. A nagyarányú építkezésekkel, a közműhálózat építésével együttjáró kisebb-nagyobb forgalmi korlátozások és elterelések természetes tényezői a főváros közlekedésének. Azonban a kisebb jelentőségű munkák elhúzódása feleslegesen zavarja a forgalmat és szükségtelenül okoz forgalombiztonsági gondokat. Új munkamódszerek bevezetésével (pl. a közrendvédelmi járőrök is ellátnak közlekedésrendészeti feladatokat) emeltük Budapest közterületein a rendőrségi aktivitást. A forgalomellenőrző és forgalomirányító funkció egyesítése — a régi, úgynevezett álló ellenőrzés megváltoztatása — eredményeként a rendőr szolgálati ideje alatt 8—10 helyen jelenik meg és segíti, ellenőrzi a forgalom áramlását. A közlekedés biztonságának növelése érdekében a fővárosban 70 járőr-útvonalat alakítottunk ki. Budapest összes fő- és jelentősebb mellékútvonalain meghatároztuk a veszélyes csomópontokat és ennek megfelelően jelöltük ki az ellenőrzési helyeket. Ismétlődően széles körű és fokozott közlekedési ellenőrzési akciókat hajtunk végre. Több évi növekvő tendencia után megállt és az elmúlt másfeI év során csökkent Budapest közútjain a serüléses közúti közlekedési balesetek száma. 1972-ben a gépjárművek száma, a forgalom intenzitása — 1971-hez viszonyítva — 12%-kal nőtt, ugyanezen időszakban a közlekedési balesetek száma 16%-kal (a mintegy 7200-ról 5900-ra) csökkent. Örvendetes, hogy a csökkenő irányzat 1973-ban is tartott. A balesetek során megsérült személyek száma 1972-ben 7745 fő, 1973. I. félévében 3323 fő, mely szintén csökkenő irányú. A csökkenés ellenére ezek még mindig jelentős nagyságrendek. Ha jól megnézzük, azt látjuk, hogy évente egy nagyobb falu lakosságának megfelelő számú, főként fiatalt és öreget ér tragédia Budapest közútjain. Mindez arra késztet, hogy az eddigieknél is alaposabban kutassuk a balesetek okait, a megelőzés lehetőségeit. A balesetek okozóiról szólva, a járművezetők negatív szerepét kell kiemelnem. 1972-ben és 1973. I. félévében az áldozatok 72%-a a járművezetők hibájából sérült meg. A gyalogosok, utasok hibájából következett be a sérülések 25%-a. Műszaki hiba tehát elenyésző arányban okozott balesetet. Közelebb visz közlekedési morálunk megismeréséhez, ha számba vesszük, hogy a balesetek több mint felénél az elsőbbségi jog meg nem adása, egy-egy tizedénél pedig a szabálytalan kanyarodás, a gyorshajtás, ittas vezetés, továbbá a figyelmetlenség szerepel közvetlen okként. Ez a közel sem teljes felsorolás is érzékeltetheti, hogy a balesetek okai mögött gondatlanság, felelőtlenség, erőszakos és önző magatartás húzódik meg. Tapasztalatból tudjuk, hogy nem a KRESZ ismeretével van baj. Esetenként még mindig fellelhető az a hiedelem, hogy a közlekedési jogszabályok önkényesek, korszerűtlenek. Ezért gyakran önhatalmúan kívánják az általuk vélt hibákat „kiigazítani", s eközben veszélyeztetik maguk és mások testi épségét. A szabálytisztelet romlásában szerepet játszott, hogy a korábbi években a forgalomirányító és ellenőrző munka hatékonysága elmaradt a forgalom növekedésének ütemétől. Ez ugyanis azt eredményezte, hogy a szabályok be nem tartása egyre kisebb felelősségrevonási kockázattal járt. A közlekedésbiztonság érdekében a Fővárosi Tanács közlekedésszervezési, beruházási problémák megoldásával, a tv, a sajtó és a rádió erőteljes közlekedési felvilágosító munkával, a rendőri szervek a közlekedési szabályok fokozottabb betartásával elérték azt, hogy a közlekedés biztonsága érezhetően javult. Ezek az együttes társadalmi, gazdasági, szervezési intézkedések bebizonyították, hogy a motorizáció növekedésének nem törvényszerű velejárója a balesetek számának emelkedése. A megnövekedett közlekedésrendészeti feladatok folyamatos társadalmi együttműködést igényelnek a jövőben is. Ezt felismerve, a BRFK mind több állami, társadalmi, gazdasági szervvel működik együtt. Mindenki közlekedik. Ezért valamennyiünkre leselkedik a veszély, saját fegyelmezetlenségünkből vagy mások felelőtlenségéből. Ellene tenni csak úgy tudunk, ha új közlekedési morált honosítunk meg, ha belátjuk és beláttatjuk, hogy rohanó életünkben körültekintően kell közlekednünk. A főváros közbiztonságát befolyásoló bűncselekmények alakulása Mint már említettem, a bűnözést kiváltó objektív és szubjektív tényezők — ha változnak is — nem szűnnek meg teljesen és nem csökkennek automatikusan a szocialista társadalom fejlődésével. Budapesten még ma is a bűnözés fő okai között szerepel az alkoholizmus, az agresszivitás és a büntetett előéletű visszaeső bűnözők bűnszervező tevékenysége. A szocialista tulajdon védelmében, az állami fegyelem betartásában tapasztalható lazaságok, a szocialista együttélés normáinak megsértése gyakran lehetőséget adnak a bűnözést és a bűnelkövetést lehetővé tevő okok újratermelődésére. A még fellelhető harácsolási szemlélet, a törvénytelen gazdagodási törekvések, a helyenként előforduló korrupció elősegítik a bűnözést. Egyre nagyobb gondot fordítunk ezért a bűncselekmények elkövetését előidéző és befolyásoló tényezők elemzésére, vizsgálatára. Bűnüldözési intézkedéseink közül az alábbiakat emelném ki: — Fokoztuk a bűnözés megelőzésére, félbeszakítására, felderítésére tett intézkedéseinket. Növeltük az összrendőri jellegű tevékenységet a BRFK szervei között. — Felülvizsgáltuk gyakorlatunkat a népgazdaság és a társadalmi tulajdon védelmének területén. Elsősorban a különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben elkövetett, szervezett jellegű bűnözés megszakítására, megelőzésére és felderítésére törekszünk. — Nagy gondot fordítottunk és fordítunk a fiatalkori bűnözés megelőzésére, a galeritevékenység visszaszorítására. A kerületi tanácsokkal eredményes munkakapcsolatot alakítottunk ki a veszélyeztetett helyzetben levő gyermek- és fiatalkorúak felkutatására és a védelmük érdekében kidolgozandó intézkedések végrehajtására. — A főváros bűnügyileg fertőzött terüle, teit átfogóan rendszeresen ellenőriztük, ami az általános megelőzést szolgálta és találkozott a lakosság aktív egyetértésével. A bűnözés terjedelme 1972-ben több mint 34 000 bűncselekményt követtek el a főváros területén. 1973. I. félévében mintegy 17 000-et. Ez megegyezik az elmúlt tíz év átlagával. 1972-ben a bűncselekményeket elkövető tettesek közül mintegy 17 000 személyt derítettünk fel. (A bűncselekmények száma nem azonos a tettesek számával, mivel egyegy bűnöző több bűncselekményt is elkövet; a bűncselekmények elkövetőinek kb. 20%-a ismeretlen marad.) Az elkövetőkről szólva el kell mondanom, hogy több mint 2/3-uk férfi és mintegy 30%-uk már korábban is követett el bűncselekményt — köznyelven szólva: visszaeső. Jellemző adat az is, hogy a 25 éven aluliak részaránya 38—40%. Mintegy 25% nem fővárosi lakos. A felderítés eredményessége 1972-ben 73, míg 1973. I. félévében 76% volt. Az a tény, hogy a tettesek egy része ismeretlen marad, nyilvánvalóan megoldandó feladatokat jelent számunkra. A bűnözés tendenciájában —a közeimúltban — pozitív változás figyelhető meg. 1971-hez viszonyítva 1972-ben a bűncselekmények száma 0,3%-kal csökkent. Valójában nagyobb mérvű a csökkenés, ugyanis a bűncselekmények 12%-át (4100) az önkiszolgáló rendszerű üzletekben elkövetett lopás tette ki, amely 1972. január 1-e előtt még szabálysértésnek bizonyult. A reális értékelés mellett azért is szólnom kellett e kérdésről, mert köztudott, hogy az 1973. /