Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Koós Judith: P. Szabó Éva művészete

ba jutnak el (Olaszország, skandináv államok, Svájc, Amerika stb.). 1945 után Szabó Éva egy ideig saját műhelyében dolgozik tovább. 1946-ban már kiállításon is részt vesz Bécsben; ennek anyagát Svájc vásárolja meg. Sikeresen szerepel 1949-ben a Fővárosi Képtárban megrendezett „Magyar Otthonok" című kiállításon. 1948-ban a Magyar Művészeti Tanács textilterveit — akárcsak korábban a Magyar Iparművészeti Társulat — iparművészeti alkotásoknak nyilvánítja. Munkáinak gyűjteményét a hiteles albumok ma is őrzik. Az 1950-es évek alapvető változást hoznak munkásságában. 1952-ben kilenc Jacquard szövőszékével és összes bútortextiljével szövetkezetbe lép: tervezője és művészeti vezetője lesz a Textiliparművészeti Szövetkezetnek. Alkotótevékenységének ezt a korszakát a közösség részére készülő helyiségek textilművészeti kialakítása jelzi. Említsük meg ezek közül az Iparművészeti Főiskolába, több minisztériumba, a Népstadion fogadó helyiségeibe, a Gellért Szálló belső berendezéseihez, a Ferihegyi repülőtér várótermébe, az Erkel Színházba, a Mátra moziba készült textileket, bútorszöveteket, függönyöket. Tervezéseinek rangos sorából kiemelkedik a Budapest Szálló éttermébe tervezett függöny és bútorszövet, valamint a Duna Intercontinental Szálló bárhelyiségének textilművészeti kialakítása. Utóbbiban a textilművészet különleges alkalmazását láthatjuk: a kazettás mennyezeten és afalborítás négyzetes mezőjének középső kerek részeiben elhelyezett körös díszítésű, türkiz színű és annak különböző árnyalataiban kialakított motívumokat. Funkcionálisan ezek a régi magyar festett famennyezeteket juttatják eszünkbe, anélkül Faliképek a Gellért Szálló dohányzóiában