Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Koós Judith: P. Szabó Éva művészete

Dr. Koos Judith P.SZABÓ ÉVA • r -ft CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI A Gellért Szálló dohányzójában levő textilkép részlete Mennyezet-részlet a Duna Intercontinental Szálló bárjában Falikép Fővárosunk története — múltban, jelenben egyaránt — szorosan összefonódott azoknak a mestereknek életével, akiknek munkássága nyomán kialakult Budapest művészete, létrejött egy-egy művesség története, egy-egy épület belső és külső képe. Különösen vonatkozik ez az iparművészetre, mely mint tárgyalkotó művészet gyakorlatilag formálja környezetünket. Ahogy beszélhetünk — történeti vonatkozásban — régi Pest-budai kézművességről, úgy mai iparművészeink munkássága is szorosan a fővároshoz kapcsolódik. Ez utóbbi művészek közé tartozik P. Szabó Éva. Munkáival a főváros reprezentatív középületeiben és társadalmi célra létesített helyiségeiben számos alkalommal találkozhatunk. Szabó Éva Budapesten született 1910-ben. Itt végezte — Csabai Ékes Lajosnál és Bortnyik Sándornál — rajzi és tervezési tanulmányait. Külföldi utazások után, 1930-ban szerzi meg a textilművészeti munkák készítésére jogosító képzettséget. Egy évvel később, 1931-ben megnyitja első műhelyét Budapesten, a volt Bálvány utcában. Innen kerülnek ki kézzel szövött művészi bútorszövetei és függönyanyagai, melyek először készültek ilyen technikával hazánkban. A korszerű törekvések mellett az iparművészet klasszikus formakincse éppúgy megragadja tervezői képzeletét, mint a magyar népművészet gazdagsága. A már pályája kezdetén jelentkező hármas összefüggés; a korszerű, a klasszikus, valamint a magyar népművészeti formakincs alkotó felhasználása munkásságában állandó hatóerő. A szövött anyagok mellett az 1930-as évek első felétől kezdve kézinyomású anyagokat is készít. Történeti ihletésű darabjai közül emeljük ki az 1850 körüli metszetek alapján, kézinyomással, egyszínállásban készült „Pest-Buda" című vászon és cretone anyagát. Számos európai országban és tengerentúlon tett tanulmányútja mellett itthon vidéki gyűjtőutakra indul: műemlékek, templomok, parasztházak építészeti és ornamentális kincseit tanulmányozza. Stúdiumokat folytat a hazai múzeumok gyűjteményeiben is. 1937-ben az országos mesterversenyen elnyeri az „Ezüstkoszorús Takácsmester" kitüntetést. Három évvel később a Magyar Iparművészeti Társulat hetven nyomott és szövött textiltervét iparművészeti tervként fogadja el. Bútorszöveteit és egyéb textíliáit 1937-ig egyedül. illetve testvérével, Szabó Klárával készíti. Említett műhelye mellett 1936-ban Kaesz Gyula építész-tanár tervei szerint bemutató-helyiség létesül, falán Kovács Margit keramikus művésznek a szövést ábrázoló domborművével. Ebben az időben szövött és nyomott textiljei számos ország-