Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Fekete Gábor: A ráckevei Duna-ág

tés, az idegenforgalmi információs szolgálat megszervezése, a Színművészeti Főiskolások előadásai a legkülönbözőbb alkalmakkor és helyeken, a természetvédelmi feladatok, az élelmiszerek, italok, háztartás-vegyipari ter­mékek anyagnormáinak, árusításának ellen­őrzése; engedtessék el a még számtalan idevágó téma felsorolása. A közlekedés nagy témaköre Budapest legégetőbb gondjai közé tartozik a tömegközlekedés, amelynek társadalom­politikai hatását aligha szükséges hangsú­lyozni. E problémák tömkelegében a BME közlekedési kara és a Felsőfokú Gépjármű­közlekedési Technikum hallgatói vállalták a munka dandárját. Hivatkozhatunk itt pél­dául Kender esy János és Börzsey Tibor mun­kájára: a Baross tér forgalmi vizsgálatát és a budapesti közlekedési csomópontok forga­lomtechnikai elemzését végezték el. Facsar Sándor elsödíjas diploma-munkája a Budapest — szentendrei HEV fejlesztésének forgalom­vonzó hatásáról szól. Valkai György a millen­niumi földalatti új járműveinek fő paraméte­reiről írt. Katkó László a városi tömegközle­kedés korszerű járműveinek elemzését végez­te el a forgalom és a gazdaságosság szempont­jából. De végeztek a Közlekedési Főigazgató­ság megbízásából forgalomszámlálást, csomó­pontok, jelzőberendezések jótékony vagy zavaró hatásának vizsgálatát, nyomon kísér­ték a zsúfoltság alakulását, tanulmányozták a tömegközlekedési eszközök indításának üte­mességét. Ezekhez kapcsolódott a közmű- és mélyépítési főigazgatóság számos feladata: utak, csatornák terveinek elkészítése, a csúszásra hajlamos területek, a talajvízszint észlelésének statisztikai feldolgozása, bekap­csolódás — szakmai vezetési szinten — a Ríkos-patak szabályozását végző középisko­lás Mező Imre építőtábor munkájába. Vizs­gálták a Csepel—Budafok között tervezett híd elhelyezésének lehetőségeit árvízvédelmi szempontból. És még folytathatnánk a nem látványos, mégis rendkívül jelentős progra­mok hosszú sorával. A mozgalom keretében vizsgálták meg pél­dául az egyetemisták a fluktuáció okait egyes nagyvállalatoknál, az ingázók egyes rétegeinek helyzetét, a felsőoktatási tanul­mányaikat befejező fiatalok munkába lépését és egyéb szociológiai kérdéseket a munkaügyi főosztály és a Fővárosi Pályaválasztási Inté­zet megbízásából. A Nemzeti Panteon ügye Egyetlen témát szeretnénk még az indulás és az azt követő évek lankadatlan és folyama­tos munkái közül kiemelni: a Kerepesi temető Nemzeti Panteonná alakításának feladatát. Ez a kegyeletes, nemcsak Budapes­tet, hanem az egész országot érintő nemzeti feladat a Hazafias Népfront szép akciója. A temető geodéziai felmérésében, az ott nyugvók életútjának nyomonkövetésében, ér­deme ik számbavételében, később a terep­rendezési s kertészeti munkákban jelentős részt vállaltak az egyetemisták. Bármennyire igyekeztünk is a mozgalom lehetőségeit és eddig végzett sokoldalú tevé­kenykedését bemutatni, korántsem teljes a kép arról, amit főiskolásaink — tanáraik és oktatóik, valamint a KISZ, a Fővárosi Ta­nács és a Hazafias Népfront példamutató támogatásával — önzetlenül tettek. Azt sem hallgatjuk el viszont, hogy a kezdeti lendület egyes felsőfokú intézményekben némileg megtört. A Budapesti Műszaki Egyetem elég­gé nem dicsérhető diákjainak kivételével, évről évre kevesebb diplomaterv kerül a kutató szem elé más egyetemek diákjainak kezéből. Lehet, hogy ez nem csupán rajtuk múlik, biztos azonban, hogy egyáltalán nem szükségszerű jelenség. Ezt a korábbi tapasz­talatok bőven igazolják. Az újabb díjnyertesek Amikor még egyszer végigfutunk gondo­latban a közelmúlt díjkiosztó ünnepségein, a látott diplomamunkákon, a tervezőkkel együtt reménykedünk, hogy az erkölcsi és anyagi „győzelmen" túl találkozunk majd egy-egy szép terv megvalósulásával is. Reméljük, hamarosan megépül Csepelen Bató Gábor és Mátéffy György száz férőhe­lyes, hatalmas teraszaival együtt is gazdasá­gos óvodája, hiszen a kerületi tanács ren­delésére készült. Vagy Thoma Emőke tervét is hasznosítják az Állami Balett Intézet megépítésekor. Kocsis József nem könnyebb építészeti probléma megoldására vállalkozott, mint a Magyar Tudományos Akadémia vendégházának megtervezésére, a Mátyás­templom közvetlen szomszédságában, pati­nás környezetben. Hegedűs Emőke a Fene­ketlen-tó zöldövezetébe szánta leszerelhető PVC tetőszerkezettel ellátott szabadtéri színpadát. Vagy hogy a legeslegújabb, idei díjnyertesekről szóljunk: Braxatorisz Andrea a Modern Művészetek Galériáját álmodta meg, Szabó Eszter a Gellért tér forgalom­rendezési tervét készítette el, Bukta Tibor egy közműalagút megoldásának, Mélykúti Gábor pedig a BVM kavicskirakó mozgásvizs­gálatának szentelte diplomamunkáját. És ez csak néhány elsődíjas! Mennyi más terv, makett is sorakozott ismét az asztalokon. Akár „egy az egyben", akár apró részleteik­ben valósuljanak meg: mindegyik pályázó rajta hagyja kéznyomát a szeretett fővároson, amelynek egyetemén tanult. Csakúgy, mint a mozgalomban résztvevő többi fiatal, akik a Fogaskerekűnél, a Budapesti Történeti Múzeum ásatásainál vagy a Duna vízszint­rögzítésein és még ezer felé dolgoztak s dol­goznak a jövőben is. Az „Egyetemisták a fővárosért — főváros az egyetemistákért" mozgalom tehát élő, dinamikus része annak az önzetlen alkotó munkának, amelyet Budapest egész fiatal­sága a városért végez. Koháry István szobra Hunyadi ő, az ősz vitéz. Meg a többiek. Vezérek, birák, bölcsek, polgárok, szentek. Néznek le ránk, lépcsőházak fordulóiból, erkélyek oldaláról, házak homlokzatáról. De mi nemigen nézünk vissza rájuk. Évekig eljárunk egy-egy épület előtt, és pillantásunk nincsen mindig a járdán, a kirakatokon — olykor az eget is keresi. Csak őket nem látja meg. Azután egyszercsak fel­fedezzük a nagyorrú Mátyás királyt, hollóval és jogarral; valamelyik marcona, íjjas, pajzsos honfoglalót; keresztet markoló, tonzúrás egyházatyát; netán egy Múzsának is vélel­mezhető, fátylas ledérszemélyt. „Nicsak — mondjuk ilyenkor tűnődve —, hát ez mit keres itt ?" Semleges oromzatdísz csupán? Vagy jelenlétének valami történeti háttere, históriája van? Névadó, védőszent, orákulum ? Budapest épületszobrait rendre film-lel­tárba venni más vállalkozás lett volna; unalmas és hosszabb, bárha tarkítva üde meglepetésekkel. A könnyebbik részt válasz­tottuk, amikor mindössze néhány szobor­meglepetést örökítettünk meg — kölcsön­zöttet vagy a magunk fölfedezését. Néhány furcsa esetet, különös névsort, érdekes találkozást. A hat vezér „Keressétek meg a hét vezért az Arany János utcában — kaptuk a biztatást. — A sötét lépcsőház fordulóin állnak, valahol a páros oldalon. Minden lépcsőfordulóban egy vezér ..." Arany János utca 16. A múlt század köze­pén, közvetlenül a szabadságharc előtt épült, bizonyos Borsody András kapitány számára; háromemeletes ház, romantikus stílben, aminek alapján inkább millennium­korinak vélnénk. De honnan olyan ismerős nékem ez a ház­szám ? Nem kell soká töprengenem. A vélet­len éppen a filmünk előkészületeinek idején adta a kezembe Lévai Jenőnek a felszabadulás utáni években több kiadást is megért Wallenberg-életrajzát. 14

Next

/
Thumbnails
Contents