Budapest, 1974. (12. évfolyam)

8. szám augusztus - Fekete Gábor: A ráckevei Duna-ág

•t * ' t 4 A FOVAROS VONZASABAN IV. Duna-ág Horgászat Ráckevén kezik néhány nemzetiségi település: Lórévet elsősorban délszlávok, Taksonyt és Szigetszentmártont németajkúak lakják, Tökölt és szigetcsépet nemetek, délszlávok, magyarok vegyesen. Szigethalom a járás leggyorsabban növekvő községe, a növekedésről természetesen a Szigetszentmiklósi Csepel Autógyár gondoskodik. A járás, amely Csepeltől is, a Soroksári úttól is néhány méterre „kezdődik", 55 ezer aktív keresőt tart nyilván az idén tavasszal elkészített, legfrissebb munkaerőmérleg szerint. Közülük csaknem 22 ezren Budapestre járnak dolgozni, a Csepel Vasműbe, a Pest-vidéki Gépgyárba, a Hazai Fésűsfonóba; a soroksári, pesterzsébeti üzemek a Kis-Duna mellől merítik utánpótlásukat. A járás legnépesebb községe Dunaharaszti; 16 ezer lakosából hat és félezer indul reggelente fővárosi munkahelyre. E számok mindenesetre igazolják Erdei Ferenc utalását a félbemaradt iparfejlesztésről. Amelyet hiányolnak a járásiak, viszont szíves-örömest nélkülöznek a budapestiek. Az errefelé oly gyakorta emlegetett 1043-/73-88 kormányrendelet, amely a ráckevei Duna-ág fejlesztéséről, regionális rendezéséről és vízgazdálkodásáról szól, egyértelműen üdülőkörzetnek nyilvánítja a járást és 150 ezer főnyi „hétvégi lakosság" számára készítteti elő a jövőt a sziget-járás településein. Megerősítve azt az elgondolást, amely nem a Pest környéki iparvidék szerepét juttatja ennek a régiónak, hanem a természeti adottságok kiaknázására törekszik a dolgozó városi ember érdekében. Mellesleg, hogy Budapesttel mennyire összeforrt ez a járás, azt jól érzékelteti a kormányhatározat, amikor e Duna-ág fejlesztését egyúttal a IX., a XX. és a XXI. kerület feladatává is teszi. Nehéz eldönteni, talán értelmetlen is lenne vitát nyitni arról, hogy a hatvan kilométeres hosszúságban nyújtózó ráckevei Duna-ágnak, avagy a Duna-kanyarnak nagyobb-e a varázsa, szépsége, látogatottsága. Egyik régió üdülőserege sem cserélne a másikkal. A párhuzamok - vagy különbségek - felemlítése mégis sűrűn kavar vihart, lévén, hogy mindkét tájegység lakosai, intéző bizottságai a másiknak a fejlesztését tartják erőteljesebbnek, a sajátjukat szegényesebbnek; így aztán a kormányzatnak, a Pest megyei tanácsnak nem kevés a gondja a javak elosztásakor. Annyi bizonyos, hogy a Dunakanyar reprezentatívabb, s a szó szoros értelmében vett idegenforgalom terheit és örömeit kell a hátára venni, míg a ráckevei Kis-Duna partjai zömmel a hazai, méginkább a fővárosi lakosok üdülőrezervátumaiként szolgálnak. Nyaranta, hétvégeken a járás 100 ezer állandó lakosa mellé 50 ezer víkendező csatlakozik, érkeznek hajón, HÉV-en, autóbuszon, személygépkocsival. A lombok rejtette hosszú partszakaszt, a kisebbnagyobb szigeteket hétvégi házak, horgásztanyák tízezrei népesítik be, s ezek túlnyomó része budapesti munkásoknak szolgál második otthonául. A zsilipek közé szorított soroksári Duna-ág voltaképpen egyetlen nagy tógazdaság, a Balaton és a Velencei-tó után a harmadik legnagyobb állóvíz és horgászparadicsom. Igaz, 1950-65 között ebben a paradicsomban elszabadult a pokol, a fővárosi üzemek szennyvizének, a fenolnak, a kátránynak, az olajnak, a ciánnak, a kemény hidegeknek s az alacsony vízállásnak együttes hatására szinte teljesen elpusztult a halállomány. Azóta a tisztítóművek, szennyvízderítők, levezető csatornák és telepítések jóvoltából bálin, compó, kárász, keszeg, süllő, tízkilós ponty és harminckilós harcsa egyaránt benépesíti a vizet, jóllehet Soroksártól a taksonyi hídig a közegészségügyi hatóságok a mai napig is óva intenek a fürdőzéstől. Halat, vadat, s mi jó falat... - nos vadért sem kell messzire menniök a Duna-ág szerelmeseinek. Igaz, vaddisznót, szarvast nem találnak annyit, mint hajdan a fejedelmek, főurak, de azért mindig akad zsákmány. Viszont fácán, fogoly, nyúl, víziszárnyas, vadkacsa és pézsmapocok bőséggel kerül a csapdába, varsába, puskavégre. A vízi- és mocsári növények gazdagsága fejezi be azt a sort, amely a természetkedvelők előtt oly becsessé teszi a Kis-Dunaág szigetvilágát. A községi szakigazgatási szervek műszaki előadói dugig vannak munkával az építkezési kedv miatt, a járási vezetőknek pedig meg kell oldaniok a leckét, amelyhez hasonlót Érden, a Balaton mellett, az ország más üdülőtájain is feladnak a tanácsoknak. Kinek közművesítsenek előbb: azoknak-e, akik az év tizenkét hónapjában községükben ölnek, vagy azoknak, akik csak három-négy hónapot, tíz-tizenkét hétvégét töltenek itt, de a pompás környezetért árat kell fizetniük, hiszen a fővárosi összkomfortot petróleumvilágítással, lavórral, falusi W. C.-vel cserélik fel. Vízzel - hála a Dunának - jól ellátott a járás, a kutakból jó minőségben, bőséggel meríthetnek a lakosok és üdülővendégek, nem szólva a termelőszövetkezetekről, amelyek az ön-7