Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Gergely József: Hogyan utaztak dédapáink?

Hogyan utaztak dédapáink? Napjainkban Budapesten egy esztendő alatt 865 millió utas utazik villamoson, 565 millió autóbuszon. 1973 februárjában 14 millió utast szállított a metró. Ezeken kívül a fővárosban 101118 személygépkocsi és 1688 taxi segíti a közlekedést. S újabb 12 milliárdot irányoztak elő a köz­lekedés továbbfejlesztésére... Alig hihető, hogy a mai Buda­pest neonfényes utcái 150 évvel ezelőtt még majdnem sötétek vol­tak. Egy 1851-ből származó sta­tisztika szerint Pest utcáin 1489, Budán és Ó-Budán pedig 596 egyszerű lámpa világított. Az utcák még kövezetlenek... Bér­kocsi — másik nevén konflis vagy fiáker — Pesten 112, Budán 70 szolgálta a közlekedést. Egy órai utazás 40 krajcárba került. Ez idő tájt jelent meg a pesti utcán a társaskocsi, az omnibusz. Mint a nevéből is kitűnt, mindenkit szállított. A delizsánsz, a sze­mélyszállító postakocsi mellett ez volt az első tömegszállítási eszköz. Párizs és London után hamaro­san Pesten is divat lett omnibu­szon utazni. Két élelmes társaság kocsijai közlekedtek a mai Roose­velt és Vörösmarty tértől a Ki­rály (ma Majakovszkij) utcán át a Városligetig. A fuvardíj a távol­ságtól függően 6—10 krajcár volt. Félóránként ballagtak a kocsik, 15 — 20 utast szállítva. Viszony­áé lagos olcsósága miatt hamar köz­kedvelt lett. Költők is megénekel­ték. Arany János az „Epilógus"­ban így emlékezik az omnibusz­ról: „Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam. Gyalog bizon... Legföllebb ha omnibuszon." Az Alagútban tilos az ostorpattogtatás Pest és Buda akkoriban még két külön világ! Jó időben az egyetlen kapcsolat a két város kö­zött egy, a Nagyhíd utca (ma Deák Ferenc utca) irányában épített hajóhíd volt. Télen csak a befagyott Dunán lehetett át­jutni a túlsó partra. Széchenyi István és az angol Clark Ádám együttes munkájának egyik soha­sem feledhető emléke a Lánchíd és a „hídpénz". Itt és ekkor tört meg a nemesség évszázados elő­joga. Mindenkinek fizetnie kel­lett. „Egy gyalog személy 1 krajcár — hátán teherrel 2 krajcár. Tali­gás személy 2 krajcár — ha terhet tol, 3 krajcár a taxa. Egy paraszt­kocsi, ha egy marha húzza (az ár­szabályzat a lovat nevezi marhá­nak ) 5 kr., ha kettő, úgy 8 kr.s és minden további marha után 3 krajcár fizetendő. Terhelt „land­kocsi", ha négy marha húzza, 1 forintot fizet egy-egy átkelés alkal­mával" — mondja ki a szigorú szabályzat. Az 1846-ban megindult nagy­vasúti közlekedés és a fejlődő gőz­hajózás kihatott Pest-Buda éle­tére. Az omnibusz-forgalom miatt kövezni kellett az utcákat. A Vár­hegy nagy akadályt jelentett. 1857-re elkészült az Alagút. Sű­rűn pattogtak az utcákon az om­nibusz-kocsisok ostorai. Senki­sem bánta. Azonban az Alagút­ban tilos volt az ostorpattogta­tás. (íme, a csendrendelet őse!) Az omnibusz-forgalom 1913-ban teljesített csúcsot, amikor a 160 lovaskocsi 14 millió utast szállí­tott. Az utolsó 1929-ben döcö­gött végig a budai utcákon. A 30-as évek népszerű slágere em­léket állított neki: „Éjjel az omni­busz tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt..." A Várhegy megközelítését szol­gálta az 1870-ben elkészült, 100 méter hosszú, 48 méter szint­különbséggel közlekedő hegyi vas­út, a „Sikló". Ezen az érdekes „libegőn" 1929-ben 1 millió ember utazott. 1945-ben a Sikló is a háború áldozata lett. „Gumiridlis" fiáker

Next

/
Thumbnails
Contents