Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Schmidl Tibor: A Duna Csokoládégyár

fikalapviselet úgyis kezd kimenni a divatból és minden mindegy, ha a nadrágzsebben kemény dollárok vannak. TIBOR: Ebben véletlenül egyetértünk. MAGDA: Hála Istennek. Akkor megállapodhatunk abban, hogy Doktor Kinizsi elegánsan párolgott el, mint valami illatszer. Különben egészen mellékes, hogyan és hová lett, a fődolog az, hogy a naplóját itt hagyta. És látod, Csibikém, ez az a napló, amit te nekem meg fogsz szerezni, akármibe kerül. TIBOR: Csodálatos nő vagy te, Matyika . . . MAGDA: Nem is olyan csodálatos. És ezt azonnal észre fogod venni, ha kegyeskedel még egy kevés figyelmet szentelni nekem. TIBOR: Kérlek. MAGDA: Tehát, mikor az elhagyott lakást felboncolták, kiderült, hogy Doktor Kinizsi a rendelőórák után, mielőtt a klubba hajtatott, minden áldott nap hűségesen följegyezte naplójába a szerelmi kalandjait. És ehhez a naplóhoz képest Casanova sifli. TIBOR: Azt hiszed, hogy én is könyv nélkül tudom Casanovát, mint te?! . . . MAGDA: Örülök rajta, hogy legalább fennek az egy híres embernek a nevét mégis csak ismered TIBOR: Én erről az úrról mindössze annyit tudok. hogy olyasmiket írt, amiket te szeretrz olvasni .. . MAGDA: Múltidőben beszélj, édesem, mert ezen én már régen túl vagyok. És ha most, kivételesen, még egyszer visszatérek ehhez a szép emlékezetű bácsihoz, akitől különben sokat tanulhatnál, nem magasztalni akarom, hanem megszégyeníteni, mert kiderült, hogy Casanova Doktor Kinizsihez képest csupa ártatlanság. A mindig szerelmes. nőimádó olasz virágnyelven beszél; illedelmes szavakkal táncolja körül a kényes dolgokat; mitológiai képekkel szépítgeti mondanivalóját; rózsaszínű fátyollal takargat minden csúnyaságot. Kinizsi doktor nem lelkesedik, nem szédeleg, nem szaval, csak a rideg tényeket szegezi le és ahogyan ezt cselekszi, az rettenetes. Schopenhauer. Weininger, Strindberg nőgyűlölete, a rendőrségi akta szárazsága és a kocsis szókimondása, ez mind semmi Doktor Kinizsihez képest. Hogy véletlenül el ne felejtsem a legfontosabbat: nála nincs M M. és C.C., mint Casanovánál, Kinizsi doktor minden hölgynek kiírja a teljes nevét, kisasszonyoknál talán még azt a nevet is, amelyet a bérmálásban kapott, asszonyoknál pedig nemcsak a férj nevét, hanem a leánykori nevet is. TIBOR: Érdekes. MAGDA: De még mennyire érdekes! Nyolcszáznál több név! És személyleírások, mint a cselédkönyvben, azzal az érdekes különbséggel, hogy itt a termet fokozottabban figyelemben részesül. Például. különös ismertetőjelek: bal lapockája alatt fekete szemölcs s a többi, s a többi .És számok . . ez az angyalcsináló mánikusa volt a számoknak, mindenféle számnak. A nő éveinek száma, mondjuk: 44: néha a születésnapja: 1901 december 23.. aztán a hölgy pontos lakáscíme, például: Hold ucca 172/B., III. emelet 9. ajtó; ha néha, nagyritkán, ajándékot adott a hölgynek, az összeg. Ilyen furcsa összeg is: 15 pengő 84 fillér. Miért 84 fillér is? A házmesternek, aki a hölgyet hajnalban kieresztette a kapun? És számok minden elképzelhetőről!. . . TIBOR: Hallatlan! Ez még nem fordult elő! MAGDA: Ha te is olvastál volna olyan könyveket, aminőket gyermekkoromban én szerettem olvasni, akkor tudnád, hogy de igenis előfordult. Fouquetnál, XIV. Lajos miniszterénél, letartóztatása után ugyanilyen naplót találtak. A megvesztegetésnek ez a mestere is följegyezte, hogy az előkelő és kevésbé előkelő hölgyek közül kikkel volt viszonya, hányszor, mikor és hol találkozott velük, kinek mennyi pénzt adott. A kétszázhatvanhat évvel ezelőtt történt história és a mai eset között csak egy nagy különbség van: az. hogy Fouquet női hajfürtöket is gyűjtött, míg Doktor Kinizsi mélységesen megvetett minden ilyen érzelgősséget. TIBOR: De ha ilyen jól tudod, hogy mi van a naplóban, akkor mi szükséged van énrám, aki semmiről semmit se tudok? MAGDA: Mondom, fiam, hogy két hét óta egész Pest csak erről beszél. A naplót sokan látták, de nem mindenki emlékszik jól arra, hogy mit olvasott benne. A részletekről a tanúvallomások nagyon különbözők. Az adatokat is, a kifejezéseket is mindenki másképen tudja. Pedig, minthogy személyekről van szó, minden nüansz őrülten érdekes. A pontos szövegre van szükségem, de ennek megszerzéséért én, a tizenkilencéves úrilány, minthogy a mai társadalomban minden csupa képmutatás és igazságtalanság, nem tehetem meg a kellő lépéseket, te ellenben, a húszéves fiatalember, megteheted, mégpedig könnyű szerrel . . . TIBOR: Mondok neked valamit, Matyika. De ne sértődjél meg! MAGDA: Kérlek, csak bátran! Cimborák között, mint mi. . . TIBOR: Hát hallgass ide A múltkor, mikor Párizsban voltam, egy este hárman őgyelegtünk a nagy körúton, én meg a két Váray-fiú. Egyszerre a kisebbik Váray-fiút halkan megszólítja egy rongyos öregember, akinek olyan lengő, fehér szakálla volt, mint egy pátriárkának. Pista visszamarad, beszélget az öreggel, aztán, mikor utolér bennünket, nevetve mondja: „Kártyát kínált, tudjátok, olyat, amelyiknek a lapjain, ha lámpa elé tartja az ember, disznóságokat látni" És tárgyalásba bocsátkoztál vele? . . ." —csodálkoztunk, Attila meg én ..Megkérdeztem tőle, hogy öregember létére hogyan folytathat ilyen csúnya mesterséget. Tudjátok. mit felelt? Azt. hogy: kilenc gyermekem van. uram! . . ." Nevettünk, de én azt mondtam magamban: ..Ez a fehérszakállú öreg, ez a jobb sorsra érdemes ember, aki csak ilyen csúnya módon tud pénzt keresni, ez én vagyok!" Mert — fájdalom, igaz — eddig csak úgy tudtam pénzt keresni, hogy megszereztem neked azokat a könyveket, amelyeket nem lett volna szabad olvasnod és ezért te pénzt kölcsönöztél nekem. A kölcsönt persze sohasem adtam meg ... de meg fogom adni, esküszöm! . . . mert minden összeget följegyeztem, mint Doktor Kinizsi. MAGDA: Ez igazán nem sürgős. TIBOR: De sürgős, mindennél sürgősebb! Mert látom, hogy a te szemedben én most is csak ez az öreg kártyaárus vagyok. Pedig hát ennek vége. Hogy gyermekkorunkban kapható voltam erre, az más. Akkor még nem tudtam, mit csinálok. De most már férfi vagyok. Most már nem szolgálhatom. hitvány pénzért, a te bűnös kíváncsiságodat. És ha tudni akarod, hogy Doktor Kinizsi naplójában milyen adatok, milyen nüanszok. milyen kifejezések és micsoda trágár szavak vannak, más bérencet kell keresned. Bocsásd meg, Matyika, ha a szavaim kemények, de ezt egyszer meg kellett mondanom. Mert nem hiába, hogy három éve már, ha nincs szükséged rám, nem akarsz tudni rólam, nem hiába, hogy három éve már alig-alig beszélünk egymással, de biztosithatlak róla, hogy mióta férfi lettem, rosszul ismersz engem. MAGDA: Csak ne esofirozd magad, kedves öregem! Először is, hogy megszabadítsalak minden erkölcsi nyugtalanságtól, kijelentem, hogy nem a bűnös kíváncsiság dolgozik bennem, amikor mindenáron meg akarom szerezni a botrányoknak ezt a gótai almanachját A bűnös kíváncsiságon, hidd el nekem, már régen túl vagyok, mert a tudománynak évek óta semmi titka előttem; mindent tudok, öregem, elméletben Kinizsi doktor se tud többet, mint én. És hogy egy pillanatra se kételkedjél a szavaimban, ezennel kipakolok vele, hogy miért akarlak mozgósítani Nos hát tudd meg, hogy egyik legjobb barátnőm benne van a naplóban. TIBOR: Egy szép, kövér, szőke asszony, régidivatúan hatalmas idomokkal, aki Glória néven eszeveszett szerelmes verseket és igen malac regényeket ir. MAGDA: Nem mondom meg. hogy ki. Ha kitalálod, vedd úgy, mintha tőle magától tudnád; végre is gentleman vagy. Nos, hogy a nyolcszáz és egynéhány között ő is ott van. még nem volna olyan nagy dolog. Soha se adta ki magát szentnek, a társaságban több viszonyáról tudnak; a közönsége előtt se igen titkolózik; és a férje, akármilyen nagy szamár, alighanem már eddig is gondolt arra, hogy feleségének a fantazmagóriáit némelyes tapasztalatok támaszthatják alá. Kinizsivel való esete pedig csak a doktort terheli; meg kellett vizsgáltatnia magát, az elszánt csirkefogó visszaélt a helyzettel és Glória, aki szelíd, nyugodt, flegmatikus asszony, belenyugodott abba, amin már úgyse változtathatott volna. ,,Tudja, hogy ez szemtelenség!" —• mondta azután. „Tudom" — felelt a doktor és mit tehetett volna, végre Glória is nevetett a dolgon. Szóval, maga a naplóban való szereplés még nem volna baj. Hanem . . . TIBOR: Hanem? MAGDA: Tudod, egy kicsit kényes a dolog. Hát hogy mégis megmagyarázzam, hangsúlyozom, hogy ez a csirkefogó sokat ir a szerelmeskedések részleteiről és a naplóban vannak helyek, amelyeken mindenki nevet. Mát most az a nagy kérdés, hogy az ilyen helyek valamelyikén ott van-e a Glória neve is? Erről eddig nem beszélt a pletyka, de Glória szerint a dolog nem lehetetlen. Ezért kell látnunk a napló szövegét. Mert végre is, a rosszabbik esetben, vagyis ha mindenki nevet rajta. Glória nem adhat ki verseket és regényeket addig, amíg az eset egy kicsit el nem felejtődik. Érted? TIBOR: Értem, csak azt nem értem, hogy akárki is hogyan szerezhetné meg ezt a naplót, amely most természetszerűen hét pecsét alatt őrzött rendőrségi vagy bírósági akta. MAGDA: Pedig ez nagyon egyszerű. Az egyik Doktor Hatósági, akinek a napló hivatalból a kezébe került, miután nagy élvezettel olvasta el a rendkívül érdekes kortörténelmi adalékot, nem tudta rászánni magát, hogy ebből a ritka gyönyörűségből kirekessze néhány bizalmasát és óvatosságból személyesen hektografálta le Doktor Kinizsi szerelmi kalandjait, nem tudom hány példányban. Ezekről a másolatokról egypár nap múlva már egész Pest tudott és olyan előkelő hölgyek, akiknek nem lehetett nemet mondani, még néhány példányért majdnem széttépték szegény Doktor Hatóságit. Ettől fogva négy gépírókisasszony éjjelnappal csak Kinizsit másolta, olyan ügybuzgalommal, hogy titokban egy-két példánnyal több készült, mint amennyit Hatósági rendelt. A félrecsempészett, illetéktelen másolatok egyike aztán egy újságírónő kezébe került, aki fölismerve a lelet értékét, kézisajtón, ismeretlen bűntársak segítségével, az egészet kinyomtatta, száznál is több példányban. Persze, pénzért nem adja, mert ezért becsukhatnák," de a kéz kezet mos elve alapján alighanem hozzá lehet férni a kinyomtatott napló tulajdonosához. Annál könnyebben, mert — ó, nagy ég, mily véletlen! — ez az újságírónő, mint Sherlock Holmes mondaná, senki más, mint Sáros Rózsika, akit három hónappal ezelőtt hűtlenül elhagytál. TIBOR (elámulva): Te pénzt kínálsz nekem azért. . . hogy én Rózsika útján . . . szerezzem meg neked ezt a piszok naplót?! . . . Hát ennyire félreismersz engem, Matyika?! . . MAGDA: Ki beszél itt pénzről?! Én szerelemről beszélek. Ha megszerzed a naplót, illő jutalmat kapsz. TIBOR: Illő jutalmat? MAGDA: Illő jutalmat. TIBOR (leveszi a monoklit és rámereszti szemét a lányra): Matyika, ne őrjíts meg! MAGDA: Hogy félreértés ne legyen a dologból, precizírozzuk, mit ígérek. Három évvel ezelőtt, mikor összezördültünk, mindenféle kívánsággal állottál elő. Kívántál ésszerűtlen dolgokat is, észszerűeket is. Akkor azt mondtam neked: semmi és semmi, semmiről se akarok hallani. Most azt mondom: ha megszerzed nekem a naplót, teljesíteni fogom a kívánságodat, föltéve, hogy ésszerű dolgot kívánsz. TIBOR: És mit nevezel te észszerű dolognak! MAGDA: Ne kérdezz annyit, hanem gondolkozzál egy kicsit. Mert ezt már neked kell kitalálnod. 21