Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Schmidl Tibor: A Duna Csokoládégyár

A gyár erőssége, eredményeinek forrása és bázisa a dolgozók nagyobbik felét tömörítő, mintegy hatszáz fős törzsgárda. Közöttük jócskán találunk három évtizede ott dolgozókat, de vannak olyanok is, akik több mint negyven éve szolgálják a gyárat. A gazdaságirányítás reformja a gyár vezetését újszerű probléma elé állította. A gyár fennállása óta első ízben 1969-ben jelentkeztek munkaerőgondok, melyeket a következetes bérpolitikai intézkedések sem tudtak ellensúlyozni. így került sor a SZOT kezelésében levő balatonszéplaki üdülőben egy kihelyezett csomagolórészleg létesítésére, melyben az üdülő alkalmazottait — az idényen kívül — foglalkoztatják. A csökkenő munkáslétszám ellenére a termelés az utóbbi években folyamatosan növekedett és rendkívüli mértékű volt a termelékenység emelkedése. A bérpolitikai intézkedéseken kívül a gyár vezetése nagy gondot fordított a gyári közösség helyzetének állandó javítására. E törekvések jegyében 1968. július i-én — szabad szombatok bevezetésével — a heti munkaidőt 44 órára csökkentették, 1971. novemberétől pedig megszüntették a nők szombat éjszakai műszakját. A gyár műszaki színvonalának fejlődése, a közgazdasági szemlélet érvényre jutása nagyobb követelményeket támasztott a vezetéssel szemben. A szakmailag kiváló cukrászokat élelmiszeripari technikumot és főiskolát végzett, nemegyszer munkásból kikerült új termelési vezetők váltották fel és más irányítási posztokon is egyetemi végzettségű dolgozókat találunk. A vezetők kiválasztásánál az a cél érvényesült, hogy a nők és fiatalok számarányuknak megfelelően vegyenek részt a vezetésben. Ma már természetes dolog, hogy a gyár felső vezetésének, a főosztályok, osztályok és üzemek vezetőinek csaknem kétharmada nő. Az ötven éves jubileumot megelőző 1973-as esztendő a gyárnak talán legsikeresebb időszaka volt. A dolgozók, tervet és felajánlást túlteljesítve, minden eddiginél többet, 12 700 tonna édesipari árut termeltek és valamennyi, a gazdálkodás színvonalára jellemző mutató várakozáson felül alakult. A Magyar Édesipar gyárainak, ezen belül a Duna Csokoládégyárnak évről évre több édességet kell juttatnia a családok asztalára. Az egy főre jutó édességfogyasztás állandó emelkedése mellett még mindig elmaradtunk a nemzetközi színvonaltól. A termelés összetételében — várhatóan — a magasabb élvezeti értékű termékek részarányának növekedése lesz a jellemző. A gyár termékei közül a csokoládéáru, különösen a csokoládés drazsék, valamint a lisztesáruk, a nápolyik és a mártott parány termelése fog dinamikusabban fejlődni, s mérsékeltebb növekedést terveznek a nugát- és cukorkaáruknál. A távlati tervekben pedig már kirajzolódtak a gépi rekonstrukcióval elérhető további nagyarányú fejlődés körvonalai. A raktárban