Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Láng Tamás: Az új koncertközönség

Budapesten a fiatalok kulturális nevelésére minden érdekelt szerv nagy súlyt helyez. Mi most ennek a nagyon szerteágazó mun­kának csak egy részletével: a zenei neveléssel foglalkozunk. Ez természetesen nem vá­lasztható el a többi művészeti ág — színház, film, könyv, képzőművészet - iránti érdek­lődés felkeltésétől, de ezek nem ismerhetők és érthetők meg maradéktalanul zenei kul­túra híján. Sőt, az ember mindennapi éle­tére is meghatározó lehet a zene szeretete vagy a közömbösség iránta. Boldogabban él az, aki hallgatja, szereti, élvezi, érti a zenét; munkáját is jobban végzi, és más területek iránt is fogékonyabb, „nyitottabb" emberré válik. Ezért különösen nagy jelentősége van a zenei nevelésnek a fiatalok körében, akik most ismerkednek az élettel, a művészetek­kel. Megfelelő pedagógiai érzékkel és szer­vezéssel irányítva őket, életük végéig jó úti­társat kaphatnak a muzsikában. Az Országos Filharmónia ifjú koncert-látogatói A sok szerv közül, amely a zene megis­mertetésével foglalkozik, a legnagyobb szer­vező munkát talán az Országos Filharmónia végezte és végzi. Az ifjúság rendszeres, mód­szeres zenei nevelése csak 1953-ban kezdő­dött el, amikor az Országos Filharmónia ha­táskörébe került. Az itt dolgozók többsége tudta, hogy az új feladat eltér az eddigi mun­kától, hiszen elsősorban pedagógiai jellegű. Arra is számítottak, hogy hosszú időre, tü­relemre, sok munkára van szükség, és hogy eredmény csak sokára várható. A zene — ter­mészeténél fogva — sohasem vetekedhet például a sportnak tömegeket mozgató ha­tásával, sok szakember maximalista törekvé­sei a kezdeti szakaszban visszájára fordultak. Egyetlen módszer lehetett célravezető: a fo­kozatosság elve. Ezen az alapelven nyugszik mai munká­juk is. Az iskolán kívül az egyik legjelentő­sebb zenei nevelési forma az ifjúsági hang­versenyek rendezése. Az évek tapasztalata bebizonyította, hogy figyelembe kell venni a fiatalok életkori sajátosságait, előképzett­ségét. 1953 óta minden évben újabb és újabb korosztályokat, csoportokat vonnak be von­záskörükbe, s ma már szinte minden réteg­nek indítanak bérletsorozatot. Külön hang­verseny-bérletet bocsátanak ki az általános iskolák felsőtagozatos osztályai, a fővárosi ze­neiskolák és a zenei általános iskolák számá­ra, a középiskolai és technikumi tanulóknak, az üzemi ifjúmunkásoknak, a szakmunkás­tanulóknak, valamint az egyetemi és főisko­lai hallgatóknak. A szervezést az iskolai zenetanárok segít­ségével végzik. A pedagógusok évről évre lelkesebben kapcsolódnak be a munkába. Egyre jobban látják az ifjúsági hangverse­nyek hatását napi munkájukban. A Filhar­mónia mindenekelőtt a műsorterv összeállí­tásával segít a zenetanároknak. A hangver­senyek kezdettől fogva szorosan kapcsolód­nak az iskolák tananyagához. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag a tantervben sze­replő művek szólalnak meg. Bemutatnak olyan darabokat is, amelyek kiegészítik az iskolákban tanultakat, és felkeltik a fiatalok érdeklődését más művek iránt is. A hangversenyeket, mint egy jó „iskolai órát", elő kell készíteni. Ami talán a legne­hezebb : úgy kell tanítani a gyerekeket, hogy azok ne vegyék észre! Vannak pedagógusok, akik hangversenylátogatás előtt beszélget­nek tanítványaikkal; elmondják, mit fognak hallani, mire kell figyelniük, hogyan visel­kedjenek. A koncerten újabb szakszerű ma­gyarázat segíti a megértést. Ezek a műsor­ismertetések is hozzájárulnak ahhoz, hogy amíg 1954-ben összesen nyolc ifjúsági hang­verseny volt Budapesten, 500 fiatal részére, addig 1974-ben ezerkétszáz ifjúsági hangver­senyt rendeznek az ország egész területén, csaknem félmillió fiatalnak. A belépőjegyek ára olyan kedvezményes, hogy minden fiatal, illetőleg minden család számára el­érhető. , Differenciált szervezés Ezeknek a céloknak az eléréséhez négy fő eszközt használnak fel: hangversenyismer­tetés, műfajismertetés, formai elemzés, kap­csolódás más művészeti ágakhoz. A külön­böző céloknak , megfelelően más-más típusú hangversenyt rendeznek. A hangszeres zenét nem tanuló általános iskolásoknak például olyan hangversenysorozatot szerveztek, amelynek több éves tematikája így alakult: séta a hangszerek birodalmában; európai ze­netörténet; romantikus zene; a népdaltól az operáig; élő zenetörténet; klasszikusok; da­lok a természetről; zenés szombat-délutánok. A hangszeres zenét tanuló általános iskolá­sok részére a hangversenysorozatok már ma­gasabb szinvonalúak. Itt már több esetben részletes formai elemzést is kapnak a gyere­kek. Például a „Nagy szimfóniák" című soro­zatban, ahol egyetlen szimfónia szerepelt minden előadás műsorán, a hangverseny első részében ismertették a mű keletkezési körül­ményeit, témáit, formáját, lejátszották rész­leteit; szünet után pedig teljes egészében meghallgathatták a művet. 12 Az új

Next

/
Thumbnails
Contents