Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Fekete Gábor: Gödöllői korszakok

Az Agrártudományi Egyetem főépülete ezer főnyi gödöllői lakosság négyezer lakásban lakott, ami országos viszonylatban is „alulmúlhatatlan" teljesítménynek számított. Ezért is hajtogatták a tervezők: — Ha jól mennek a dolgok, Gödöllőnek 1980-ra 30 ezer lakosa lesz, ha rosszul mennek a dolgok, akkor — 40 ezer . . . Az elavult falucentrumon fürtákbe települt ipar és jövevénylakosság csüngött, s amíg a felszabadulás idején a temető a község szélén volt, 1966-ra már városközponti „nevezetesség" lett belőle. A további adatok is érzékletesen igazolják a Pest rregyei tanácsot, aniért nem részesítette, s nem is részesíthette előnyben az agglomerációt a fejlesztések terén, a „gyűrűn kívüli" települések rovására. Hiszen még így is Gödöllőn 1945-ben 46 tanteremben alig hétszáz tanuló tanult, két évtizeddel később negyvenkét tanteremben — két és félezernél is több. 1931-ben a 12 ezer lakosú Gödöllőn száznál is több üzlet, bolt, kereskedés volt található, három és fél évtizeddel később, kétszer annyi lakos csupán hetvenhat üzletben vásárolhatott. A meghitt, hangulatos vendéglők, cukrászdák gyorsan talponállóvá változtak a százezer lakost számláló járás székhelyére és a fővárosba induló népvándorlás következtében; a piac szűk volt, a művelődési ház roskatag; lakást, utat, vizet, strandot, áruházat, vendéglátóhelyet vártak — és álmodtak maguknak — egycsapásra az újdonsült város lakói, s viharos tanácstagi fogadóórákon, tanácsüléseken panaszolták, hogy ehelyett csupán rossz statisztikákban van részük. Az ábrándokát, illúziókat olykor a nagyratörő és elhamarkodott tervek is növelték. Csupán egy példa: szakemberek tévesen közölték, hogy a parkban ezer méter mélységben legalább nyolcvan, esetleg kilencven fokos hőforrásnak kell lennie. — Akkor furatunk — határozták el a tanácsi vezetők — és bőséggel lesz vizünk, strandunk, lesz hatalmas idegenforgalmunk . . . Fúrattak is, egészen kétezer méterig, de még negyven fokos víz sem tört fel. A várossá avatáskor nagy reményeket fűztek a gödöllőiek a Gellérthegy magasságú, szubalpikus klímájú területen a parcellázáshoz. Főleg ahhoz, hogy a hétvégeken ide költöző budapestiek, s építkezéseik friss vért hoznak a városba. Nos, 1959-ig még úgy-ahogy hozzá lehetett jutni telkekhez 50 forintos négyszögölenkénti áron; viszont aki ma Gödöllőn akar ingatlant vásárolni, az jól töltse ki lottószelvényét: a HÉV-megállók szomszédságában csillagászati összegeket elkérnek egy házikóért. A tanács ugyan hozzávetőlegesen ezer telket tudna parcellázni, a csábító lehetőséget azonban induló tőke híján képtelen kiaknázni, a közművesítésre még semmi kilátás sincs. Városfejlődés realitásokkal Gödöllőn tehát ma még nincs sok „keresnivalójuk" a pestieknek. S maguknak a gödöllőieknek ? Mit csinálnak, ha például eljő a szombat, a vasárnap ? — Készülünk a hétfőre — élcelődnek a városiak —mert hogy kocsmánk ugyan tucatnyi van, de A Városi Tanács épülete jellegzetes gödöllői ház Utcarészlet