Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Fogyasztói érdekvédelem

Szociális otthonok üzemi patronálása tű szakszervezeti szervek feladatát a fogyasz­tói érdekvédelemben. A határozat a keres­kedelmi társadalmi ellenőrzésben is mi­nőségileg magasabb követelményeket tá­maszt mind a szakszervezeti szervekkel, mind a társadalmi ellenőrökkel szemben. Ezt figyelembe véve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsára vár a következő fel­adatok megoldása: Hatékonyabban vegyen részt a Fővárosi Tanácsnak a lakosság ellátásával kapcsolatos tervező munkájában. A társadalmi ellenőr­zés tapasztalatainak felhasználásával tegyen javaslatokat a lakosságot érintő ellátási kérdésekben. Figyelembe véve a főváros sajátos helyze­tét, a kiterjedt kereskedelmi hálózatot, a nagy forgalmat, szélesíteni kell a társadalmi ellenőrök hálózatát, s ahogy a feltételek le­hetővé teszik, kb. 3000 főre kell bővíteni. A társadalmi ellenőrzés erősítését az is in­dokolja, hogy a vállalati ellenőrzés mind­inkább csak a vállalati érdekeket veszi fi­gyelembe, s a fogyasztói érdekek vizsgá­lata háttérbe szorult. A jövőben az ellenőrzés javítása érdeké­ben szorgalmazni kell a szakosított ellen­őrzés kiterjesztését s növelni a központi­lag szervezett és irányított ellenőrzések számát. A magasabb követelményeknek megfelelően biztosítani kell, hogy a társa­dalmi ellenőrök magas szintű elméleti és gyakorlati oktatásban részesüljenek, a to­vábbképzésben pedig törekedni kell a sza­kosított oktatásra. A minőségi előrelépés érdekében gon­doskodni kell a társadalmi ellenőri munka fokozottabb erkölcsi megbecsüléséről. Részben ezt a célt szolgálta az 1972-es év negyedik negyedében a kereskedelmi tár­sadalmi ellenőrök részére rendezett fővá­rosi tanácskozás. Helyes kezdeményezés ezt követően a két évenkénti hasonló ta­nácskozások megszervezése. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a fogyasztói árak alakulását. Az árak alaku­lásának vizsgálata a társadalmi ellenőrzés­nek is fontos feladata. Együtt kell működni a KSH budapesti igazgatóságával, az illeté­kes tanácsi és állami szervekkel, valamint a KPVDSZ-szel. A problémák megoldása érdekében illetékes állami szervekhez kell fordulni. A fogyasztói érdekvédelmi tevékenység­nek fontos része a termelői árak ellenőr­zése. A tanácsi vállalatoknál, ktsz-eknél és kisiparosoknál a Fővárosi Tanács illetékes szakigazgatási szerveivel együttműködve vizsgálni keli az árak változásának okait. Rendszeresen figyelemmel kell kísérni a tanácsok árhatósági tevékenységét. Ki kell dolgozni az áruellátás, az árak ala­kulása átfogó értékeléséhez szükséges in­formációs rendszert. Ennek részeként — többek között — szükség van arra, hogy a szakmák, a budapesti bizottságok és a szak­maközi bizottságok tájékoztatást adjanak az ezzel kapcsolatos problémákról, tapasz­talatokról. Ugyanakkor gondoskodni kell arról is, hogy a társadalmi ellenőrök tájé­koztatást kapjanak az általuk feltárt problé­mákkal kapcsolatos intézkedésekről. Sz. G. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa három esztendeje javasolta a szakmai szak­szervezeteknek, illetve azok budapesti bi­zottságainak, hogy — figyelembe véve a már kialakult kapcsolatokat — indítsanak moz­galmat a fővárosi szociális otthonok lakóinak szervezett patronálására. A szakszervezetek egyetértéssel fogadták a javaslatot, s huszon­két budapesti vállalat hamarosan kapcsolatot létesített a 22 szociális otthonnal. A patronálási munka lényege, tartalma az, hogy támogatják, kiegészítik az otthonban folyó gondozási munkát. Elsősorban az egye­dülállókkal közvetlen, családias kapcsolatot teremtenek. Emellett segítik az otthonokat a karbantartási, műszaki jellegű feladatok megoldásában. A vállalatok szakszervezeti bizottságai, a szocialista brigádok tagjai, a Vöröskereszt, a szakszervezet aktivistái a kapcsolatteremtés kezdetén megkeresték a választott szociális otthont, megismerkedtek lakóival, problé­máikkal — azután cselekvéshez láttak, fel­használva a gazdasági vezetés által nyújtott anyagi támogatást. 1970 őszén, az öregek hete alkalmával kezdődött ez a dicséretes patronálási mozgalom, amelynek legjobb módszereit ismertették több vállalat szak­szervezeti bizottságával. Az azóta eltelt idő eredményei így summázhatok: A szocialista brigádtagok, KISZ-fiatalok rendszeresen látogatták és család­juk körébe is meghívták az otthonok magá­nyos, idős lakóit. Nők napján, anyák napján, öregek hetén s a hagyományos ünnepek alkalmával virággal, édességgel, ajándék­csomaggal kedveskedtek nekik. A szakszervezeti bizottságok filmvetíté­seket, ismeretterjesztő előadásokat, zene­délutánokat, műsoros esteket rendeztek az otthonok lakóinak szórakoztatására. Meghív­ták őket az üzemi ünnepségekre, nyugdíjas találkozókra. Könyveket, hangverseny-jegyet, színházbérletet ajándékoztak nekik. A vállalatok városnézéshez, egynapos ki­rándulásokhoz autóbuszt kölcsönöztek, il­letve béreltek az otthonok lakói számára. A Május 1. Ruhagyár például felajánlotta Római-parti üdülőjét, hogy az idős emberek ott pihenhessenek. A Habselyem Kötött­árugyár az erre vállalakozóknak bedolgozói munkalehetőséget biztosított. Más vállalatok alkalmat teremtettek a barkácsolásra, fel­szerelést, szerszámot, anyagot adtak stb. A vállalatok — jórészt a szocialista brigá­dok — szakipari munkákkal, is segítettek, megjavították a mosógépeket, hűtőgépeket, tolókocsikat, a tv- és rádiókészülékeket; villany- és vízszerelési, üvegezési stb. mun­kát végeztek. A szociális otthonokat és azok lakóit 1970 óta rendszeresen és sokoldalúan, példa­mutatóan támogatták a következő vállalatok: a Villamosberendezések és Készülékek Gyá­ra, a Május 1. Ruhagyár, a Habselyem Kö­töttárugyár, a Hídépítő Vállalat és a Textil­feldolgozó Ktsz. A patronálási mozgalom célja, tartalma, módszere ily rövid idő múltán is helyesnek és hasznosnak bizonyult. A következő idő­szak teendője: ismertetni, elterjeszteni a legjobb kezdeményezéseket, tovább mélyíteni az egyéni, családias kapcsolatokat az üzemek dolgozói és a szociális otthonok lakói között. — ó- a 31

Next

/
Thumbnails
Contents