Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - H. Boros Vilma: Karinthy Frigyes iskolája I.

A millenniumi emlékoszlop helyére szánt Marx szobor-terv Egykori javaslat Marx és Dózsa emlékműre Az első magyarországi köztéri Marx-szobor Aszázadforduló éveiben egyre erősödő magyarországi szocialista munkásmozgalom történetének kevésbé közismert epizódja egy budapesti Marx és Dózsa szobor felállítására vonatkozó javaslat. Sárguló, töredező újságok a tanúi annak az indítékában nemes törekvésnek, hogy a proletariátus nagy tanítójának, továbbá a magyar történelem tragikus sorsú hősének, a parasztforradalmár Dózsa Györgynek emlékét szobor formájában örökítsék meg. A javaslat 1901. májusában hangzott el a magyarországi szociáldemokrata párt VIII. kongresszusán. Az évi nagygyűlések sorában számontartott VIII. pártkongresszus a Hermina út 27. sz. alatt levő Klémens-féle vendéglőben kezdte meg munkáját május 26-án, vasárnap. A rendőrség e munkáspárti nagygyűlésen is képviseltette magát. A városligeti Hermina-kert asztalai mellett ülésező kongreszszus lefolyására maga a VII. kerületi rendőrkapitány, Diner Ákos „ügyelt fel". A számos napirendi ponthoz sokan szóltak hozzá. A beszámolót követő vitában tette meg javaslatát egy Ó-Becséről érkezett küldött, Parcsetich László. A jogot végzett Parcsetich értett hozzá, hogy javaslatát megfelelő indoklással támassza alá. A hallgatóságra nagy hatást gyakorolt felszólalásának már az első része is, amelyből megtudhatták, hogy bár ő polgári származású, de minden tettével a munkások ügyének szószólója szeretne lenni. Röviden vázolta életútját, azt a küzdelmet, hogyan jutott el polgári környezetből a munkások pártjának soraiba, miként lett szocialistává. Már egyetemi évei alatt az ifjúság vezéreként tartották számon, ő alapította meg a „mensa academica"-t. Nemcsak életrajzi adataival adta tanújelét hovatartozásának, hanem lelkesítő, meggyőződéstől áthatott beszédével is. Felszólította a kongresszuson résztvevő munkásokat és az agrárproletariátus képviselőit, hogy „kart karba öltve" fogjanak össze, szervezkedjenek közös ügyükért. íme, az egyik első megfogalmazása a munkás-paraszt szövetségnek. A feltörekvő és az egyre nyíltabb munkáselnyomó politikát folytató burzsoázia számára is volt mondanivalója. Bizonyította, hogy a polgárság gyáva és megalkuvó. Ez a polgárság elárulta saját nagy előharcosait is és eltűri, hogy élenjárt képviselőinek emlékét nemhogy nem őrzik meg, hanem még gyalázzák is. Példaként Kossuthot és Batthyány Lajost említette. Ha a polgárság nem mer és nem tud szobrot állítani Kossuthnak és Batthyánynak, akkor a proletariátus, a szociáldemokrata munkásság járjon elöl jó példával, mutassa meg, hogy önérzetesebb, bátrabb — érvelt a szónok. „Mondja ki a kongresszus: mozgalom indítandó, hogy Marx Károlynak és Lassale Ferdinándnak, ezenkívül a proletárság magyar előharcosdnak, Dózsa Györgynek Budapesten szobrot emeljenek." A felszólaló e szavait a kongresszusi küldöttek hatalmas tapsa, éljenzése, percekig tartó ovációja követte. Parcsetich indítványára Weltner Jakab válaszolt. Ezzel el is dőlt a javaslat sorsa. Közel húsz évre lerekerült a napirendről egy budapesti Marx szobor felállításának gondolata. Az egykorú feljegyzés szerint Weltner Jakab a következőket mondotta: „A munkásság nem az utcán vagy a téren állít szobrot előharcosainak, hanem a szívében. Ne üres külsőségekkel ünnepeljük őket, hanem tetteinkkel. Küzdjünk azon eszmékért, melyekért nagyjaink is küzdöttek. így emelhetünk minden kőnél és ércnél is maradandóbb emléket nekik." Ezután kérte Parcsetichet, hogy indítványát vonja vissza. „Parcsetich elvtárs hozzájárul a Weltner elvtárs által kifejtettekhez és visszavonja indítványát." (Népszava, 1901. május 30.) * Marx szobrát a Tanácsköztársaság idején állították fel először Magyarországon. A közismert „Kalapácsos vörös ember" alkotójának, Bíró Mihálynak (1886. nov. 30.—1948. október 6. — a lexikonok tévesen közlik halálának időpontját!) útmutatásával és közreműködésével a Ferencz József téren (ma: Roosevelt tér), a Lánchíd pesti hídfőjénél helyezték el az emlékművet. -x-Dózsa György szobrának felállítására néhány év múlva több kísérlet történt. Az első javaslatot Ady Endre tette közzé a Budapesti Napló 1906. november 13-i számában a La Barre — Dózsa György című írásában: Magyarország népe, mely a feudalizmus ellen küzd, állítson szobrot Dózsa Györgynek . .." Ezt követően szintén Ady követeli Dózsa szobrának felállítását a Budapesti Napló 1908. április 24-i számában megjelent „Egy falusi ember naplójából: I. Dózsa György szobra" című cikkében. Ady ötletét magáévá téve, Áchim András indított akciót Békéscsabán Dózsa szobrának felállítása érdekében. Az 1908 július végi országos jellegű lapok mindegyike beszámolt arról, igaz csak kis hír terjedelméig, hogy a gyulai királyi ügyészség eljárást indított Áchim András és társai ellen amiatt, hogy ők a parasztpárt legutóbbi gyűlésén Dózsa Györgyöt, a tüzes trónra ültetett népvezért magasztalták s ezzel lázítottak a fennálló rend ellen. Áchim szavaival: „A pünkösdi parasztkongresszus elhatározta, hogy a legelső magyar parasztvezérnek, Dózsa Györgynek hatalmas szobrot állít a magyar parasztok délibábos rónáján, intő jel gyanánt arra, hogy a magyar parasztságot a papok és főurak ugyan ideig-óráig nyúzhatják, de ha egyszer csordultig telik a pohár, rettenetes lesz a leszámolás." Az ötletet adó gondolat megfogalmazása Adynál így olvasható: „Áchim Andrással van nekem egy régen ápolt ideám: állítsunk haragos, szép, magyar szobrot vitézlő Dózsa Györgynek. Nincs olyan Andrássy, aki ez ellen akármit szólhatna: Dózsa György nemes ember volt, s ősibb, mint — mondjuk — Darányi. Szép álom volt az Áchim András álma s az enyém, de — sajnos — álom volt." (Dózsa György szobra). 1910 októberében megszületett a konkrét javaslat Szegeden, a szociáldemokrata párt alakuló ülésén, ahol Rajkí Sándor orosházi földműves indítványára kimondotta a gyűlés, hogy 1914-ben, Dózsa György halálának négyszázados évfordulóján állítsanak szobrot Dózsának és erre a célra országos gyűjtést indítsanak. Hamarosan kitört azonban az első világháború . . . * Az első kísérletet követő háromnegyed évszázad után, a felszabadult Magyarország fővárosában a város legszebb pontjain magasodik Marx Károly és Dózsa György megálmodott szobra. Vida Sándor 30