Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Dolecská Kornélia: Hol tanuljunk úszni?

Hol tanuljunk úszni? Budapest fürdőváros — ez a megállapítás, ez a kijelentés az évek során megkopott, elveszítette igazi jelentését. A fürdőváros kifejezést némi nosztalgiával, olykor csúfondárosan használjuk, hiszen nem fedi a valót. A kétmilliós Budapesten egy 1972-ben készült beszámoló szerint összesen 25 gyógy- és tisztasági fürdő, uszoda és strand van. A gyógyfürdőkben 2280, az uszodákban és strandokon 58 652, a tisztasági fürdőkben 265, tehát mindössze 61 197 vetkőző hely van; ezekből is több mint 50 ezret csak a nyári idényben lehet használni. A fővárosban csak öt fedett uszoda van: a Gellért „pezsgőfürdő" medencéje, a Rudas, a Nemzeti Sportuszoda, a Császár uszoda kismedencéje s a Szőnyi úti uszoda fedett medencéje. Összesen 1678 négyzetméter vízfelület. Elképesztően kevés, még a magyar tervezési normák szerinti 0,01 egy főre jutó négyzetméternyi vízfelületnek is csak 8,4 százaléka. Valamelyest enyhíti a helyzetet, hogy a melegvízforrásokra támaszkodó szabadtéri uszodák közül a Széchenyi, a Lukács, a Szabadság és a Császár 5105 négyzetméter vízfelületéveltélen is rendelkezésre áll; de csak az edzettebbek részére, akik megkockáztatják, hogy hidegben szaladjanak a medencéhez. Ez tehát a tényállás. A szakemberek pedig — orvosok és urbanisták, pedagógusok és pszichológusok — egybehangzóan azt mondják, hogy az úszás a legegészségesebb mozgás, kedvező a hatása, mert ellensúlyozza a civilizációs ártalmakat, enyhíti a frontátvonulásokkal küszködő szervezet érzékenységét, növeli az ellenállóképességet, jótékony hatást gyakorol az idegrendszerre, a szívműködésre, a vérkeringésre. Frissít, fokozza a munkakedvet, alkalmas sok mozgásszervi betegség megelőzésére. Nevelési szempontból is pótolhatlan hatású. Mert az úszás fegyelmezettségre, bátorságra, küzdőképességre, a víz szeretetére szoktat, átsegít a pubertáskori gátlásokon, levezeti a fölös energiákat. Játék, egészség és sport: e három fontos, az ember életében nélkülözhetetlen fogalom ölt testet abban az örömben, amit a harmonikus karcsapások, a ritmusos, mély lélegzetvétel, a víz simogatása jelent. Hol ússzunk? Dehát hol tanuljunk meg úszni? Mert ez sem elhanyagolandó kérdés. Közismert, hogy a lakosság zöme fél a víztől. Az iskolából kikerülő gyermekek háromnegyed része nem tanul meg úszni. S nyaranta változatlanul érkeznek ajelentések: vízbe fulladt . . . Az lenne tehát az ideális, ha már az iskolában megtanulnának a gyermekek úszni. Az lenne a kívánatos, ha a felnőttek lakóhelyükhöz közel találnának Uszodát, ahol pótolhatnák a gyermekkori elmaradást; s akik tudnak úszni, lemehetnének reggelenként-esténként a medencékhez. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat érdekes javaslatot készített uszodák létesítésére a nagyobb budapesti lakótelepeken. Dr. Preisich Gábor, Szentmártoni Ferenc és Borsa Ervin széles körű tanulmányozás után egész éven át használható fedett, fűthető uszodák építését szorgalmazzák, ahol meg lehetne oldani az iskolai úszásoktatást, a sportszerű úszást, a szórakozást és a nyári fürdőzést. Nemzetközi tapasztalatok alapján is 12 és félszer 25 méteres uszodák építését ajánlják, amelyeket egyszerre kétszáz vendég vagy két úszni tanuló osztály használhat. Az előzetes tervek és költségszámítás szerint ezek az uszodák mintegy 14 millió forintba kerülnének. Egy tízezer lakásos új városnegyedben az uszoda építése a teljes beruházási költséget mindössze 2 ezrelékkel növelné; emiatt általában nem kellene csökkenteni az építendő lakások számát. Az uszodákat a Fővárosi Fürdőigazgatóság működtethetné; délelőtt 8-tól csakis a körzetben levő iskolák használnák, kora reggel és délután pedig a nagyközönség. A lakónegyedekben levő uszodákat később nyitott medencékkel lehetne bővíteni, s így nyáron az új városrészekben volna strand, ahol napozhatnának, pihennének a környéken élők. Ha az ötödik ötéves tervben a budapesti nagyobb lakótelepeken hat ilyen közhasznú, oktatás célját is szolgáló uszoda épülhetne, ez mintegy 90 millió fo-16