Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Fekete Gábor: A legnagyobb falu

ségén vajmi kevés mód van a forgalom bővítésére. Nagy-Ér­den belül minden száz méternyi autózható útért ádáz harcot és anyagi áldozatot vállal a tanács, csakúgy mint azért, hogy a fő­városba vezető útpályához aka­dálytalanul eljuthassanak a szűk utcákban, sorompók előtt ácsor­gó autóbuszok. Körülbelül 350 kilométernyi közút és utca fa­lusi mércével mérve is elfogad­hatatlan állapotban található Érden. Ami a vasutat illeti: a község méreteihez mérten egy nagy és négy kisállomáson száll­hatnak fel a vonatra a Pestre igyekvők; de ha van ósdi falusi vasútállomás egy szál bakter­házzal, úgy a négy érdit ilyenről mintázták. (Ismét egy csemege a szociográfusoknak: a fővárosba igyekvés módja rangot is takar errefelé, mert a teljesen azonos menetidő ellenére segédmun­kás csak vonaton, szakmunkás és piacoló csak autóbuszon uta­zik .. .) A mesterségesen „felfúvódott" településen, beleértve Ofalut, Parkvárost, Érdligetet, a Víz-, mosást és más falunegyedeket, fertályokat, az lett volna a csoda, ha a szociális intézmények építé­se lépést tart a népvándorlással. Ez azonban még a modern fő­városban sem sikerült. A csoda Érden sem következett be. Az iskolák mindegyikében két mű­szakos tanítás folyik, s csak azért nem három műszakos, mert már a tanári szobák, úttörő helyiségek, szertárak is tanuló­padoknak adtak otthont. Az Érden élő 1800 óvodáskorú gye­rekből nyolcszáznak sikerült he­lyet szorítani a helyi óvodák pótszékekkel teletömött 600 fé­rőhelyére. A többi gyereket Budapest próbálja saját óvoda­gondjainak növelése árán is el­látni. Ez persze sem a főváros­nak, sem a gyermekeiket reggel­este cipelő szülőknek nem jó. Még szerencse, hogy akad egy jellegzetesen falusi rejtett tar­talék: sok szülő kiadja némi díjazás ellenében az érdi öre­geknek, szomszédoknak a ki­csinyeket, ami pedagógiailag ta­lán nem a legeszményibb meg­oldás, viszont a nappali felügye­let gondjaitól legalább mente­sülnek a fővárosban dolgozó apák, anyák. Gyermekorvosokkal nagyon gyengén áll a nagyközség; ösz­szesen ketten vannak a sokezer aprósághoz. Főként azért, mert a tanácsnak nem telik arra, hogy orvoslakásokat építsen. A fel­nőtt szakrendelőintézet húsz évvel ezelőtt még alkalmas lett volna funkciója ellátására, ma semmi esetre sem. A szűkös, toldozott-foldozott, három he­lyen levő rendelőintézetben afo­gász, sebész és más szakorvos helye rendszerint betöltetlen; akik jelentkeznek, eleve ugró­deszkául tekintik Érdet, s már a budapesti kórházak valamelyi­két „célozzák meg". A távlati tervek ezerágyas kórházról szól­nak, Érd és Százhalombatta kö­zött; az egészségügyi kormány­zatnak és a megyei tanácsnak minden oka megvan arra, hogy e távlatot siettesse. A lehangoló érdi kuriózumok közül hadd említsünk meg ket­tőt. Az egyik: az érdi tömeg­vándorlás nyomán gombamódra szaporodtak a kocsmák, jelenleg huszonegy van belőlük. A helyi pártbizottság és tanács az idén úgy döntött, hogy e tekintet­ben Érdnek semmi esetre sem kell városi „allűröket" felvenni, s ha számukat nem csökkenti is, növelni tovább nem engedi. A másik jellegzetesség: a híres­nevezetesérdi, Érd-környéki ba­rackosok sorvadásnak indultak. Aszatymazi barackdömping győ­zedelmeskedik az érdi gyümölcs pompás minősége felett, nem ösztönző a költséges termesztés, sorra vágják ki a fákat. Helyü­kön más gyümölcsöt termesz­tenek vagy éppen „bungalókat" emelnek. Ami megintcsak nem követendő „városi" példa . .. * Néhány évvel ezelőtt egyik lapunkban ezzel a címmel jelent meg az Érdről szóló riport: „Fel­sőbb osztályba készül a legna­gyobb falu!" Nos, a készülődés a városi ranghoz még hosszú­hosszú időt vesz igénybe. Vi­szont az is bizonyos: a főváros és Pest megye együttműködésén is múlik, hogy Erd a lehetőség szerint minél előbb a felsőbb osztályba lépjen s az ország sze­gényebb legyen egy rendezetlen óriásfaluval, de gazdagabb egy modern kertvárossal. Az új gyógyszertár A művelődési ház Barackosok a falu határában

Next

/
Thumbnails
Contents