Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Fekete Gábor: A legnagyobb falu

hetőségekkel és a lehetetlenségekkel. A kopott érdi tanácsházán rémisztő mennyiségű az ügyiratforgalom. Évente milliónyi akta, helyszínrajz, értesítés, fellebbezés, kérelem, bírság, engedély, tiltás, átirat, igazolás, telekkönyvi kivonat fordul meg az íróasztalokon. Ha jön a szabad szombat, az ügyfelek elözönlik a tanácsházát, annak is főként egyik részét, a műszaki csoport rezidenciáját. Az ostrom oka, értelme és célja: a telek, az építkezés. Egy nap — egy új ház Szerény becslések szerint tízezer beépítetlen, szabad telek található a mai napig is Érden, illetve közvetlen környékén. Már amennyire szabadak ezek a telkek. Errefelé a harmincas években indult meg a Károlyi birtokok parcellázása, s a háború kitöréséig az utolsó talpalatnyi föld is gazdára talált. A világégésben az újdonsült tulajdonosok ezrei vesztek az ismeretlenség homályába. Jönnek hát manapság a budapesti emberek, nézegetik a gyomos, kihalt parcellákat, s érdeklődésükre a szomszéd közli velük: amióta ott lakik, még nem látott gazdát. A pesti ember nyomban a tanácsházára siet, hogy megvásárolja a gazdátlan telket. A tanács szíves-örömest értékesítené is, hiszen pénzhez jutna. Mégsem teheti, mert a törvényesség — bizonyosságot követel. Bizonyosságot arról, hogy valóban halott-e, örök időkre eltűnt-e a parcella harminc évvel ezelőtti tulajdonosa, nincsenek-e örökösei. A telekkönyvek többsége használhatatlan adatokkal szolgál; nem egyedi eset, hogy a végleg gazdátlannak ítélt parcellát a tanács kisajátította, még középületet is emelt rá, s ezek után — három-négy évtized elteltével — megjelent az ügyfél megbízottja: — Kérem, itt az okmány arról, hogy a telek árát kifizettük Károlyi grófnak, csupán az átírás nem történt meg... Az érdi tízezer, elárvult telek anyakönyveit külön tanácsi dolgozó próbálja felderíteni, sziszifuszi munkával. A jelek szerint tíz-tizenöt évre elegendő dolga van. Ettől függetlenül a rohamozók száma nem csökken a tanácsnál, a városi ártalmak elől menekülő budapestiek méltatlankodva követelik maguknak a magányos parcellák vételi lehetőségét. S ez, ha lassan is, de mégis csak sikerül sokuknak. Az újdonsült érdi telektulajdonosok először az építkezés adminisztrációs és materiális gondjaival birkóznak meg. A telek-kérelmezők mellett az építési engedélyezés eljárása magyarázza a szabad szombati csúcsforgalmat a tanács műszaki csoportjánál — a pestiek ekkor érnek rá. A materiális gondokon is előbbutóbb úrrá lesz az érdi parcellaszerzők többsége. Illusztrálja ezt a pazar kis kertes házak, villácskák tömege — éves átlagban mindennap felépül egy ház Érden! A másik illusztráció egy elképesztő adat: Érd egyetlen kicsiny vas- és műszaki boltja, amely többfajta építőanyagot is árusít, három szűk, avult helyiségben egy év alatt, 1973-ban, 96 millió forintos forgalmat bonyolított le. Őslakók és „farmerek" A kertváros, az üdülőövezet, a ligettelepülés ötlete különben sem újkeletű, sőt. Furcsa módon az Érden feltárt értékes régészeti leletekből, a neandervölgyi ember kezenyomából sokat találtak a kutatók, de az ősemberből soha semmit, így hát egyáltalán nem nevetséges a feltételezés: az ősök csak le-leruccantak Falusi vasárnap erre a tájra, a réges-rég kiszáradt folyómeder környékére, mintegy pihenőül a létért való küzdelem fáradságos viszontagságai közepett. Ami viszont a jelent illeti, az óriástelepülés kertvárossá fejlődésének folyamata nem mentes a gyötrelmektől, amelyeket a benépesülés rohamos üteme önmagában is magyaráz. Érden húsz év alatt megduplázódott a lakosság, s hogy az ilyesfajta jelenség milyen következményekkel jár — például — Budapesten, az közismert. A különbségek között mégis meg kell említeni, hogy a fővárosban legalább volt mire alapozni a fejlesztést, Érdet Új társasház Érdligeten azonban készületlenül érte a népvándorlás. Másrészt Érd igazi vadászterülete a szociográfusoknak, amennyiben társadalmi rétegek, csoportok olykor már konfliktusokat kiváltó érdekellentéteit óhajtanák elemezni. A felszínen a „bennszülöttek" és az újonnan bevándoroltak — Érden csak „farmereknak" nevezik őket — közötti ellentétekben mutatkozik meg a feszültség. Az ellentétek persze más okokra vezethetők vissza. Mégcsak nem is a Károlyi-féle parcellázások idejére, jóllehet akkortájt a módosak 10 pengőért vásárolták meg a belterületi telkek négy-7 /