Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Csorba Csaba: Középkori budai polgárok síremlékei

rébe. Benedek vágásos címere a nemesi jelvényekhez hasonló. Nem véletlen, hogy külföldről jogász is eljutott hozzánk. Éppen a XIV. század második felében élénkült meg nálunk a képzett jogászok iránti kereslet. A már kifejlett feudális államban egyre több területet fogtak át a törvények, s ezek alkalmazását már nem lehetett teljesen képzetlen laikusokra bízni. Kevés volt a külföldi egyetemet végzett magyar. Viszont pápai követeket, előkelő külföldieket gyakran követtek jogászok, írástudók, oklevelek készítésében jártasak, közjegyzők, akik közül néhány itt is maradt s bizonyára itt működött tovább. Volt meisseni, nürnbergi polgár is, aki nálunk talált nyughelyet. Itt megjegyezhetjük, hogy a német kereskedővárosokkal volt a legélénkebb a budaiak kapcsolata; hiszen a város lakosságának jelentős része német volt. De még a messzi Spanyolországból is akadt idevetődő kereskedő. Hispániai Jakab is itt hajtotta örök álomra fejét. Haló porai fölött évszázadokon át szép vörösmárvány sírkő őrködött, rajta koszorúban egy torony. A sírkövek külön csoportját képezi a művészeké, akik három üres, háromszögben elhelyezett pajzzsal utaltak mesterségükre. János és Ábel királyi festők egykor talán kódexeket díszítő, nemesi címereket rajzoló keze is budai földben porladt; emléküket csak két mészkőlap őrzi. Érdekes egy lekopott feliratú XV. századi sírkő, melynek a címerében látható háromszög alakot eddig mindenki valamiféle építész* vagy kőfaragó szerszámnak (vonalzónak) vélte. Pedig az ábra kiegészíthető egy geometrikus jellé. Tehát a háromszög egy polgári címer része. Sorolhatnánk tovább is a köveket, melyek többsége csak kis darabokban maradt ránk, hiányosan. Itt egy sarok, ott néhány betűs szövegcsonk, egy kakasfej, hatalmas taréjjal (talán Kakas budai bíró címere ?), néhány betű és egy geometrikus családjegy a sarokban . .. Egyik-másik kő talán nem is címer — pl. egy perecet ill. egy mérleget ábrázoló darab —, hanem házfalba befalazott jelzés, utalás a tulajdonos mesterségére. A külföldi városok középkori templomai ma is síremlékek tucatjaival, fára festett sírtáblákkal büszkélkedhetnek. Nálunk szinte semmi sem maradt meg eredeti helyén. A templomokban és környékükön elhelyezett sírokat törökök és idegen zsoldosok törték fel, mohón keresve vélt kincseket. A köveket széttörték, részben házakba építették be, darabjaikkal mélyedéseket tömtek be. Az elkövetkezendő ásatások bizonyára gyarapítják még az eddig ismert emlékek számát. Jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán, a gótikus nagyteren^alatti helyiségben látható az eddig előkerült kövek legnagyobb része. Az arisztokrácia síremlékeihez képest a polgáriak szegényesek. De a történelmi értéket nem a szépség dönti el. Múltunk e csonkult emlékeire is rá kell irányítanunk az emlékező és megőrző kegyeletet. Hlspanus jakab budai kereskedő sírköve a XVI. század első feléből 41