Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Lázár István: Barlangok

Lázár István Barlangok A Bátori-barlang, ez a Nagy Hárs-hegy északi oldalán nyíló, az úttörővasút és a Budakeszi felé járó autóbusz Ságvári-ligeti megállójától könnyű sétával megközelíthető, régóta ismert bejáratú, romantikus legendák övezte barlang vajon hogyan lehetett — mind az 1960-as évekig — oly sok szempontból ismeretlen? Kiterjedése, múltja, természetes és mesterséges járatai, kialakulásának geológiai és történeti érdekességei hogyan maradtak feltáratlan, illetve az egymással össze alig függő, töredékes feltárások eredményei hogyan merülhettek újra és újra feledésbe ? Minderre a rejtélyre Vajna Györgynek a Gondolat kiadónál nemrég megjelent A rejtélyes Bátori-barlang című könyve sem ad teljes feleletet. A szerző — korábban hidrogeológus, ma újságíró, szabadidejében pedig szenvedélyes és szakavatott barlangkutató — — maga is csodálkozva regisztrálja, hogy ezt a Nagy-Budapest határán belüli barlangot mennyire elhanyagolták hivatásos és amatőr barlangkutató elődei és társai. így „maradt rá" a korszerű feltárás szenzációkban és nehézségekben egyaránt gazdag feladata. Ami közel egy évtizeden át nemcsak az ő szabadidejének, fizikai és szellemi erejének tekintélyes részét vette igénybe, hanem hol 6—8, hol 40—50 lelkes segítőtárs heti szabadnapjait, évi szabadságát: tömérdek munkaórát, rengeteg energiát. A Bátori-barlangról magáról most csak annyit, hogy természetes járatait-üregeit a hévíz alakitotta ki; korán menedékül szolgált az embernek, a prehistorikus és a történelmi időkben egyaránt; a közeli pálos kolostorral esetleg folyosó köti össze; talán valóban itt remetéskedett Bátori László pálos szerzetes, aki először írt magyarul szentírás-kommentárokat; s a barlang hosszú időn át — és ez az igazi szenzáció — bányául szolgált: először talán vasércét, később pedig arany-és ezüstércét termelték ki. Az ércbányászat kezdetei a bizonytalan távolba nyúlnak, elképzelhető, hogy egészen a prehistorikumba; a vége pedig a múlt század elejére tehető. Közben hosszú megszakítások lehettek, amikor az érclelőhelyről megfeledkeztek — vagy elrejtették. Vasérc-, sőt nemesfémbányászat — a főváros (mai) közigazgatási területén ? Ha nem kerültek volna elő a cáfolhatatlan tárgyi emlékek — nemcsak bányászeszközök és őskohómaradványok, hanem Bécsből és Selmecbányáról okleveles bizonyítékok is, mely utóbbiak a bányajog körüli pereskedésről és az ércminták hajdani elemzésének eredmé-18 nyeiről tudósítanak —, akkor Vajna Györgyöt egy ilyen állításáért könnyen a Hárshegy egy másik, nem olyan régi objektumába tanácsolhatták volna. így azonban a barlangkutatás, a régészet és a levéltári kutatás szakértői mellett szót kaptak a geológia tudósai is, hogy elmondják véleményüket a geológiai kuriózumról: a hárshegyi ércesedésről. Természetesen nem szabad olyan érckészletre és bányára gondolnunk, amely ma is hasznosítható. A még ki nem fejtett nyersanyagkészlet mai mértékkel csekély. De valamikor gazdaságos, művelésre érdemes bánya volt ez, melynek mesterséges járatait gigászi munkával vágták, csupán kézierővel, a hajdani mesterek. * Vajna György és társai igen csekély anyagi és szervezeti támogatással — az előbbi készkiadásaikat sem fedezte — és igen nagy fizikai erőkifejtéssel dolgoztak. Voltak persze a kutatásnak lélegzetszorítóan izgalmas pillanatai és percei: ember még nem járta, cseppkővel, érccel, kristállyal fénylő üregek feltárulása, szakadások és szűkületek áttörése, tudományos és logikai feladványok megoldódása, konzultációk a régészet és a földtan nagynevű tudósaival. De voltak nyomasztóan unalmas, fárasztó napok és hetek, amikor nem történt más, csak harminc-negyvenen élő láncban adták kézről kézre a földdel teli zsákokat, míg bent egy-kettő lehetetlen testhelyzetben ásott, mint a vakond, kint mások morzsánként szűrték át a kikerült anyagot, hogy a legkisebb régészeti leletet is észrevegyék. Technika és pénz híján az anyagmozgatást — és sokszáz tonna földről volt szó! — csak így, kulimódra lehetett végezni. Mi adta a hitet és az energiát ezeknek az embereknek ? Barlangkutatás-romantika ? Igen, ez is. A kalandvágy, a felfedezés, az elsőség, a merész-józan veszélyvállalás adta öröm és kielégülés része az indítékoknak. De volt más is, ennél több is. A kitűzött tudományos cél és az elérésére szövetkezettek közösségének, összefogásának ereje is erős tényezője volt ennek a sziszifuszi, évtizedes munkának. Sziszifuszi munka? Nemcsak a feladat nagysága és az eszközök csekély volta miatt az. Hanem sokszor Kőmíves Kelemenként kellett a barlangot „építeni". A bejáratot újra és újra feltörték barbár kezek, a szerszámokat ellopták, a drága meteorológiai és barlangtani műszereket a kőhöz csapkodták. Ilyen látvány fogadja a látogatót a barlang bejáratánál... A Pálvölgyi-cseppkőbarlangban Siklós Péter felvételei