Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Haláchy Loránd: Környezeti ártalmak és közművesítés

A szemétkezelés lehetőségei Az ártalmas anyagok eltávolításának másik módja a szemétszállítás. Ennek is nagy múltja van a fővárosban. Már a XVIII. században rendelet sza­bályozta a szemétszállítást és az út­tisztítást. Hosszú ideig rabok feladata volt a szemét gyűjtése és szállítása. Ez abból állt, hogy a hulladékot a csatornába vagy az árokba dobták. On­nan a csapadék sodorta a Dunába. Ez az eljárás azonban félmegoldásnak is alig nevezhető, hiszen a bizonytalan ideig ottmaradt szemét erjedni, rot­hadni kezdett és a járványok kóroko­zóinak melegágya lett. A felgyülem­lett szemét ugyanakkor a vízelveze­tést is akadályozta. Közel két évszázad alatt alakult ki a mai rend. A Fővárosi Köztisztasági Hivatal szállítási gyakoriság szerint zó­nákra osztotta — néhány megközelít­hetetlen házat kivéve — az egész fő­várost: hetenként két, három vagy hat alkalommal szállítanak. A jármű­vek típusa szerint is két övezetre osztották Budapestet. A sűrűn lakott területeken „pormentes" gyűjtés van, „kuka" autókkal, melyek egyben tö­mörítik is a szemetet. A lazább beépí­tésnél „félig pormentes" gyűjtés van; az ott alkalmazott járműveket csak szállítás közben zárják le. E meglehetősen bonyolult — de szükségszerű — menetrend szerint naponta kb. 1.5 millió m3 szemetet és hulladékot gyűjtenek, illetve szállíta­nak a különböző telephelyekre. Ott a szemetet prizmákba rakják, tömörítik és naponta salakkal terítik le. Amikor megtelik a telep, lezárják, és növény­zet ültetésével zöldterületté alakítják át. Mivel a lerakásra alkalmas területek rohamosan fogynak, fel kellett mérni a még e célra alkalmas területeket (ezek rendszerint felhagyott bánya­gödrök). Ugyanakkor a szemétre vo­natkozólag előrebecsléseket is kellett végezni. Mintavételek alapján mennyiségi és minőségi vizsgálatokat végeztek, kül­földi tapasztalatokat értékeltek. Meg­állapították a szemétfajták különböző­ségét. összetétel, fajsúly és térfogat szerint: — évszakonként, — különböző beépítésű városré­szeknél, — különböző fűtésű területeknél stb A főváros fejlesztési irányelveinek és a vizsgálati eredményeknek figye­lembevételével készült előrebecslése­ket röviden lehet összefoglalni: — a szemét mennyisége 50%-kal növekedni fog másfél évtized alatt; — a szóba jöhető budapesti lerakó­helyek másfél évtizeden belül be fog­nak telni; — a szemét keletkezési helyek sze­rinti aránya lényegesen meg fog vál­tozni; az összes szemét fele (50-55%) háztartási, harmada (30-35%) ipari, 15%-a intézményekből, 3%-a úttisz­tításból ered. Mivel Budapesten a szemétkezelés legegyszerűbb módjára — a lerakó­helyen történő ártalmatlanná tétel­re — belátható időn belül nem lesz már lehetőség, önkéntelenül felmerül a vidékre szállítás gondolata. Ennek azonban az egyik legnagyobb akadálya a szállítási távolság oly mértékű növe­kedése, hogy esetleg egy jármű egy műszak alatt egy fordulót sem tudna megtenni, tehát a járműállományt óri­ási mértékben meg kellene növelni (nem beszélve a kísérők állandó lét­számhiányáról). A külföldi világvárosok hasonló ne­hézségek miatt kis helyigényű és a szemetet hasznosító eljárásokat keres­tek. A városi szemét általában fele-fele részben szerves és szervetlen anyagot tartalmaz. Ezért legcélszerűbb vegyes­üzemű szemétfeldolgozó telepet épí­teni, ahol a szerves anyagból kom­posztföldet állítanak elő, a szervetlent pedig elégetik, hőenergiát termelve. Az égetés mellett szól az is, hogy szá­mos veszélyes ipari hulladék megsem­misítésének ez a legjobb módja. Ezen­felül érdemes megjegyezni, hogy a szemét fűtőértéke 700-2000 kcal kö­zött változik, ugyanakkor a hazai hasz­nosított lignit 1300-2000 kcal értékű. Igen sajnálatos, hogy az első kor­szerű szemétfeldolgozó telep építése sem kezdődött még el; így nem lesz tapasztalatunk a további 3-5 db — ha­marosan sürgőssé váló — telep építé­séhez és üzemeltetéséhez. A fűtés modernizálása Napjainkban a világvárosok egyik legnagyobb problémája a füst. Leg­főbb forrásai közé tartozik a hagyo­mányos (szén, fa) fűtés. A szilárd tü­zelőanyagok felcserélése más energia­hordozókra (elektromos áram, olaj, gáz) nagy előrelépést jelent a levegő­tisztaság védelmében. Érdemes okulni London példájából. A londoni „smog" fogalom volt; az angolok a legmélyebb pontról indul­tak. Az ötvenes évek közepén — mi­kor már elviselhetetlenek voltak az állapotok — az élet minden területé­ről adatokat gyűjtöttek és méréseket végeztek. Az értékelés nemegyszer megdöbbentő eredményeket hozott. Csak egy a sok közül: a kórházban ápolt betegek elhalálozása nap mint nap ugyanannyi volt, de az erősen ,,smog"-os napot követő 24 órában legalább megtízszereződött (!) a bete­gek közötti halálesetek száma — majd a második napon már ismét a szokásos értéket mutatták a grafikonok. Ilyen és ehhez hasonló bizonyítékok alapján kidolgozták védekezési prog­ramjukat az összes fűtéssel kapcsola­tos „légszennyező" ágazatra, és har­cot indítottak a szükséges anyagi fe­fedezetért. Első lépésként nagymértékben bő­vítették az új „tüzelőanyagok" (gáz és elektromos áram) termelőtelepeit és vezetékeit. Ugyanakkor azokon a területeken, ahol a hagyományos (szén és fa) tüzelés megmaradhatott — vagy gazdasági okok miatt megma­radt —, ott lakásról lakásra (!) jár­tak, hogy megtanítsák az embereket tüzelni. Az átállás határidejének be­tartását a kijelölt övezetekben méré­sekkel ellenőrizték. Mind a lakosok körében, mind az iparban személyi bír­ságot róttak ki a hatóságok progresz­szív rendszerben. (Harmadik bírságo­lásra általában nem került sor.) Az arányok megváltoztatásának első lépéseként elkészült Budapest Gázcső­hálózatának Távlati terve. Ebben rög­zítették, hogy: Másfél évtizedes akciójukat közis­mert siker koronázta: a madarak visz­szatértek a belvárosi parkokba. Budapesten nem kellett ilyen mély­ről kezdeni a levegőtisztaságért folyó harcot. Az energiahatóságok 1964-ben felmérték a helyzetet, majd felbecsül­ték az igényeket és lehetőségeket. Céljuk a többi között az volt, hogy a sok égésterméket (korom, salak stb) adó széntüzelést a minimálisra csök­kentsék, és nagyobb fűtőértékű, nagy tömegben beszerezhető, kevesebb szennyezést okozó tüzelőanyagot ke­ressenek helyette. Nálunk csak az olaj és a gáz jöhetett szóba. Az átállást az I. táblázat szemlélteti. Ezen figyelemmel kísérhető a folyton növekvő ipari, lakossági, közlekedési és egyéb igények kielégítésére szolgá­ló energiahordozók (tüzelőanyagok) egymáshoz viszonyított arányának vál­tozása. Elektromos adatok nem szere­pelnek, mert fűtés szempontjából kis hányadot jelentenek. I. táblázat Olaj, benzin Gáz Koksz Fa Szén, brikett A lakások fűtésében beálló változást a II. táblázat mutatja, mindig az adott évre becsült lakásszám százalékában. II. táblázat 1970 1980 1985 o/ o o/ o •'0 .'O 51 18 7 10 4 1 I 12 3 1 11 32 42 8 24 30 8 19 19 100 100 100 — a városi gázszolgáltatást fokoza­tosan meg kell szüntetni, helyette a sokkal olcsóbb és nagyobb fűtőértékű földgázt kell hasznosítani; Szén- és fatüzelésű Szén- és fatüzelésű Szén- és fatüzelésű Gázfűtéssel Távfűtéssel Olajfűtéssel kalyhával cserépkályhával központi fűtéssel 1965 1980 20 10 4 3 63 26 60 4 2 8 100 100

Next

/
Thumbnails
Contents