Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Vargha Balázs: Vas István megtalált otthona: Pest

Vegyeskereskedés 1920-ból ostya, csokoládé, karamella — tudott szolgáltatni. Láthatók a kiállításon az első világháború kereskedelmi rendeleteit és árszabásait közhírré tévő plakátok Egy hirdetőoszlopon árucikkeket reklámozó színes falragaszok a háborús helyzet ügyes kiaknázásáról beszélnek. Az utolsó teremben egy solymári szatócsüzlet berendezése áll. A szatócsboltok tipikusan „egyemberes boltok" voltak, ahol a tulajdonos családja tagjaival együtt szolgált ki. Fiókos-polcos fűszerállvány, pult, liszteshombár, petróleumtartály, a munkaeszközök — köztük az inas életét „megkeserítő" ún. vizesnyolcas — alkotják az együttest. (A bolt olajos padlójának locsolása és seprése az inas dolga volt.) A polcokon és a pulton a XX. század elején kelendő sokféle árucikk, az állvány tetején az elmaradhatatlan, szappanokból felrakott gúla. Az 1930-as évek kereskedelméből bevásárlási könyvek, tartós, mutatós áruzacskók, zománcozott reklámtáblák stb., és a még ma is működő áruházak korabeli hirdetései adnak ízelítőt. A bemutatót a magyarországi szövetkezeti kereskedelem második világháború előtti válogatott emlékei zárják. A kiállítás — a szomszédos termekben levő vendéglátóipartörténeti kiállítással együtt — nemcsak a szakiskolásoknak, hanem az érdeklődő nagyközönségnek is kultúrtörténeti kuriózum. H. Szűcs Margit és S. Nagy Anikó Édességárusító automata és korabeli plakát 1900-ból 27