Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Vargha Balázs: Vas István megtalált otthona: Pest

Múlt századi vásárkép A Stühmer Csokoládégyár pesti üzlete az 1800-as években (részlet) az akkori iratok néhány jellemző megállapításával kezdődik. Pest városa ebben az időben kezdett fejlődni, és a XIX. század közepére az ország kereskedelmi központjává vált. Az egyik tárlóban egy térkép látható, rajta a pesti üzletek elhelyezkedése 1803-ban, a város kereskedőtestületének korabeli címjegyzéke alapján felrajzolva. Metszetmásolat mutatja be a Pesti Kereskedők Épületét, amely sokáig a magyar kereskedelem szimbóluma volt. Kereskedelmünkben ekkor általában a német nyelvet használták. Németül jelezte üzletét pl. az a pesti vaskereskedő cég, melynek 1806-ban készült címtáblája helyet kapott a kiállításon. Erre utalnak a törvénykiadványok, szakkönyvek, váltók, számlák, bizonyítványok és hirdetések is. Pesten nyílt meg az első mindennapos kereskedelmi iskola. Egy 1833-as újsághirdetésben olvashatjuk, hogy a tantárgyak „magyar nyelv, kereskedői számvetés, számjegyzés, portékák ismerete, kereskedés tudománya, polgári törvény, váltó törvény, szép írás, francia, olasz, angol nyelv" voltak. A céhes jellegű kalmártársaságok é'etét a székesfehérvári kereskedőtestület jegyzőkönyve szemlélteti, melyet 1714-től kezdve vezettek. A XIX. században a belső kereskedelem jelentős részét még vásárokon bonyolították le. A pesti „sokadalmak" hirdetésére korabeli metszetről készült óriásfotó emlékeztet. Tövében ott áll a szekérre helyezhető, lefelé keskenyedő vásározóláda, mellette a jellegzetes vásári portékák. Az Egerből származó fűszer- és borkereskedés részlete bemutatja a XIX. század közepére már kialakult szakboltok e típusát. Városainkban idővel mind több és többféle bolt nyílt, felettük hol egyszerűbb, hol díszesebb cégérekkel. A cégér jellegzetes hirdetőeszköz volt, sokszor ezekről ismertek egy-egy boltot. A kiállítás a cégér többféle formáját mutatja be. A vaskereskedők, kelmések cégéreiken leginkább olyan ábrát használtak, amelyről a vevő felismerte a bolt jellegét. Ilyen pl. egy pesti divatáruüzlet festett cégére, a díszesen öltözött „magyar udvari főasszony" a XIX. század közepéről, és egy kései XX. századi cégér, a váci „fehér menyasszony". Más típust képvisel a „veres szívhez" címzett kovácsoltvas cégér, mely egy székesfehérvári vegyeskereskedés felett függött az 1800-as évektől kezdve. A fűszerkereskedők cégéreik tárgyát leggyakrabban az állat- és növényvilágból választották; ez a szokás a XIX. század végéig megmaradt. Ebből az időből való egy miskolci fűszer- és csemegekereskedés ülő kutyát formázó öntöttvas cégére. Az egyik tárlóba ma már nem használt mérőeszközök kerültek. Láthatunk fontbeosztású mérlegeket, font és lat súlyokat, zoll-mérőrudakat. Az űrmértéket egy Pesten hitelesített bécsi meszely képviseli. Az 1867-es kiegyezés nagyobb lehetőségeket biztosított a hazai gazdasági fejlődés számára. A gyári termékek szaporodásával megjelentek a mais példát mutató, igen szép 25