Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Dr. Zoltán Zoltán: Pest-környék településszerkezetéről

teni tudják. Ez a mi esetünkben is érvényes. Az agglomerációs övezet községeinek lakossága kertes-családiház rajongását valószínűleg hosszú távon sem hajlandó feladni. Ez talán nem is lenne célszerű, éppen az egyre növekvő szabadidő ésszerű felhasználása miatt sem. Itt valószínűleg nem azt az elvet kell követnünk, amit vidéki városaink rekonstrukcióinál, hogy ti. az alacsony beépítettségű városközpontokat lebontjuk, és helyükre többszintes lakóépületeket emelünk. Az agglomerációs övezetben ez a módszer szétforgácsolná erőforrásainkat, emellett a lakosság elképzeléseivel sem találkozna megfelelően. De olyan szervezőközpontok létrehozása, amelyek a szomszédos települések érintkezési csomópontjában, az új közlekedési orientációnak megfelelő területeken jönnek létre, és az AZ AGGLOMERACiOS ÖVEZET TELEPÜLÉSKONCENTRÁCIÓJÁNAK VÁZLATA. ® javasolt városközpont összevont település \ új útvonal intézmény-ellátást rövid időn belül megjavítanák, valószínűleg osztatlan helyeslésre találna. Egy ilyen jellegű fejlesztési koncepció van megvalósulóban például Franciaországban, Cergy-Pontoise város környékén. Pontoise régi város, az Oise folyó völgyében, Párizstól ÉNy-ra, vonattal egy órányi távolságra. Itt új városközpont épül, amelyet összekapcsolnak a régi várossal és több kis településsel, policentrikus egészet alakítva ki belőlük. A városközpont két ütemben készül. Az első ütemben megépül az elöljáróság, egy főiskola (a mi esetünkben gimnázium vagy szakközépiskola lehetne), több hivatali épület, bevásárló központ és egy szép park. Az útrendszer a városközpontban a gyalogjárók szintje alatt fut majd, elkülönítve a gyalogos és autós forgalmat. A tervezők arra számítanak, hogy az elöljáróság és az üzleti negyed megépítése mágnesként fog hatni, és előmozdítja az új városközpont spontán növekedését is. A központ első ütemének megvalósítását öt évre tervezik. A gyorsabb urbanizálődás érdekében Úgy gondolom, hogy nálunk is hasonló városközpont-építésekkel kellene az összenövőfélben levő községek urbanizálódását meggyorsítani. A magyar városépítészet, amely az utóbbi időben annyi szép példát nyújt a településrekonstrukciókra, az agglomerációs övezet heterogén településszerkezetének fejlesztésében is bizonyára tudna előremutatót alkotni. Lehet, hogy az általam vázolt koncentrált településfejlesztés egyes szakemberek számára túl merésznek tűnik majd. Vannak ugyanis, akik úgy vélekednek, hogy az agglomerációs övezet problémáit majd megoldja a fővárossal való lassú összenövés és később a közigazgatási hozzácsatolás. De az agglomerációs övezet belső, 1950-ben a fővároshoz csatolt peremvárosi gyűrűjének példája arra figyelmeztet bennünket, hogy ez aligha lesz járható út. A főváros ugyanis az eltelt két évtized alatt is nehezen tudta ezeknek a településeknek a hátrányait „ledolgozni", különösen ami az út-, víz- és csatorna ellátottságot illeti. Az infrastruktúra minden területén még igen hosszú távon bőven van pótolnivaló ahhoz, hogy a régi peremvárosok a belső kerületek ellátottsági szintjére emelkedjenek! A városközpont-rekonstrukciókat is most kell a legtöbb helyen, nagy anyagi áldozatok (tömeges szanálás) árán megoldanunk. Arra is van példa a főváros jelenlegi közigazgatási határain belül, hogy milyen nehéz egy minden településrészt kellően integráló kerületi központot létrehozni ott, ahol az integrálódási folyamat csak a közigazgatási egybekapcsolás után indult meg, és előtte e települések hierarchikus rendszere nem alakult ki (XVI., XVII., XXII. kerületek). Az agglomerációs övezet községeinek majdan a fővároshoz csatolásával, a még heterogénebb településszerkezet miatt, még sokkal nehezebb problémákkal kellene szembenéznünk. Szerintem már a jelenlegi fejlesztési periódusban döntenünk kell az agglomerációs övezet községeinek távlati településkoncentrálásának ügyében! A közép- és hosszútávú fejlesztési és területrendezési terveket ennek figyelembevételével kellene máris kidolgozni és majdan megvalósítani. Az agglomerációs övezet egyes nagyközségeink összevonásával a jelenleginél sokkal jobban fejleszthető településegyüttesek keletkeznének a főváros környékén. Példaként felvázolom a lehetséges településegyütteseket (a koncentrálódás az 1970. évi népességszám alapján is figyelemre méltó!): Fótkeszi (Dunakeszi és Fót) 30 000 fő Tarcsaliget (Csömör, Kis- és Nagytarcsa, Kerepes) 19 000 fő Gyömrőd (Ecser, Maglód, Gyömrő) 20 000 fő Űjvecsés (Gyál, Vecsés) 33 000 fő Szigetharaszti (Szigetszentmiklós. Szigethalom, Dunaharaszti, Taksony) 40 000 fő Érdhalom (Érd, Százhalombatta, Diósd, Tárnok) 46 000 fő Pomázkalász (Budakalász, Pomáz) 16 000 fő Egy ilyen településkoncentráció révén az agglomerációs övezet jelenlegi népességének közel kétharmada 7 városi településben egyesülne. Urbanizációs szempontból az agglomerációs övezet elfoglalhatná végre méltó helyét a magyar városszerkezetben, mint a társadalmi urbanizálódásban kétségkívül a legdinamikusabb struktúrájú terület. Ez a szervezeti koncentráció a továbbiakban nagymértékben előmozdítaná az anyagi erőforrások koncentrált és magas társadalmi-gazdasági haszonnal párosuló felhasználását is. 33