Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - A budapesti általános iskolák jövője I.

Rajzóra A felvételeket Csigó László a Kerék utcai általános iskolában készítette nem tagozatos osztályokba járókkal szemben. A fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a tagozatos osztályokban csökkent, így helyzetük hátrányossága tovább fokozódott. Az egyéni képességek fejlesztésének eredményes eszközei a szakköri foglalkozások. A szakkörök szervezését az úttörő mozgalommal szoros együttműködésben végzik. A szakköri munkában részt vevő tanulók aránya az 1967. évi 41,2%-ról 77,4%-ra emelkedett. Az iskolákban szervezett önköltséges tanfolyamok munkájában a felső tagozatos tanulók 57,5%-a vesz részt. A tanfolyamok részben kiegészítő, részben speciális (elsősorban nyelvi) ismereteket nyújtanak. Bizonyos kétségtelen eredmények mellett jelentős hányaduk ma már nem tölti be megfelelően eredeti hivatását, a tanítási órák anyagához kapcsolódó, az órán elsajátítandó ismereteket gyakoroltat, kevéssé szolgálja a speciális célokat. Mindez szükségessé teszi a tanfolyami hálózatnak a valóságos igényeknek megfelelő csökkentését. Foglalkozás a munkások gyermekeivel Az iskolai pártszervezetek, az igazgatók és a pedagógusok az elmúlt években igen sokat tettek a fizikai dolgozók gyermekeinek pedagógiai támogatásáért. A megfelelő személyi és tárgyi feltételek megteremtése érdekében a Végrehajtó Bizottság és a Művelődésügyi Főosztály több intézkedést hozott: a pedagógusok 1971. évi bérrendezésekor a munkáslakta kerületek differenciáltan magasabb béremelési keretet kaptak; évente rendkívüli jutalmazásban részesülnek azok a pedagógusok, akik kiemelkedő eredményeket érnek el a munkásgyermekek nevelésében; a munkáslakta kerületeknek az általános iskolai felszerelések fejlesztésére rendkívüli beszerzési kereteket is biztosított. A kerületi tanácsok végrehajtó bizottságának döntésétől függően — ha az anyagi feltételek megengedik —, lehetőség van a pótlék fizetésére azokban az iskolákban, ahol a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 70%-on felül van. A pedagógusok mindennapos nevelőmunkájuk közben fokozott gondot fordítanak a munkásszülők gyermekeire a szóbeli, illetve írásbeli kifejező készség fejlesztésekor. A kulturális hátrányok megszüntetése érdekében nagyobb számban vonják be őket a hangverseny-, a színház-, az operalátogatásba (jutalom bérletek) és a könyvtárak munkájába. A szakkörök szervezésekor ügyelnek arra, hogy oda a fizikai dolgozók gyermekei minél nagyobb számban jussanak be. A pedagógusok körében élnek még szemléletbeli fogyatékosságok a fizikai dolgozók gyermekeinek nevelésével kapcsolatban, bár ezek kisebbségi vélemények. Legnagyobb figyelmet érdemel ezek közül annak a hangoztatása — különösen peremkerületekben —, hogy a fizikai dolgozók gyermekeivel való differenciált foglalkozás az adott körzetben (iskolában) felesleges, hiszen ott „úgyis csaknem minden tanuló munkásgyerek". A céltudatos és sokféle erőfeszítés ellenére a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi helyzete ma még nem éri el a kívánt szintet és változatos képet mutat. Tendenciájában a helyzet javul, de az iskola mai eszközrendszerével nem tudja megfelelően kiegyenlíteni azokat a különbségeket, amelyek a családi környezetből adódnak. A szaktantermi rendszer Ennek a szervezési formának az a lényege, hogy a felső tagozatos tanulók minden szakórát a megfelelő szaktanteremben töltenek. E rendszer biztosítja a szemléltető eszközök, a kézikönyvtárak és egyéb felszerelések összpontosított felhasználását, az órák jó előkészítését. A tapasztalatok szerint a szaktantermi rendszer a tanulók számára vonzó;a munka légköre kedvező; a tanulók önállósága megnő; erősödik az „iskolaközösség"-be tartozás érzése, a kisebb tanulókért, az iskola tárgyi értékeiért és tisztaságáért való felelősségtudat. Emellett a szaktantermi rendszerre való áttérés a helyiségek jobb kihasználásával módot nyújt a váltakozási arány csökkentésére is. A pedagógusokkal folytatott viták során a szaktantermi rendszer bevezetésétől többen az iskola fegyelmét féltették, mivel véleményük szerint a tanítási órák közötti „vándorlás" zavarja a belső rendet. A többségi tapasztalat viszont azt bizonyítja, hogy jobban kell építeni a tanulók önállóságára; az ún. „vándorlás" kiváló lehetőséget nyújt az ifjúsági önkormányzat erősítésére. A szaktantermi rendszer számos előnye a kezdeti szervezési nehézségekért később bőségesen kárpótol. 9