Budapest, 1973. (11. évfolyam)

2. szám február - Nyilas Márta: A százéves női szakképzés

Csigó László reprodukciója (Az eredeti felvétel a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában) A címíró Nagy Lajos Kilencven éve született Nagy Lajos Kossuth-díjas író, Budapest egyik legkitű­nőbb ismerője. Nagy Lajos a húszas években jó időn keresztül naponta megjelent az Otthon írók és Hírlapírók Körében — ott ismertem meg — s az ebéd utáni fekete mel­lett sok-sok érdekes történetet mondott el, ami vele történt s amit sehol sem írt meg. Egy ilyen ebéd utáni fekete mellett — amelyről soha sem lehetett tudni, hogy Nagy Lajosnál valóban megelőzte-e ebéd -beszélte el nekünk, a következőket: — Talán három éve lehet, sétálok egy reg­gel az Arany János utcában, zsebemben hun­cut vas sincs. „Arany János cimiroda címírót alkalmaz", olvasom egy kapucédulán. Be­állítok. Ingujjas, duplatokás férfi a lakás ab­laktalan személyzeti szobájába vezet. Ko­pott asztallapon temérdek üres üzleti borí­ték. Kifényesedett, elnyűtt ruhában két jogász­külsejű ifjú, gyér világításnál, jegyzékbe pil­lantgatva villámgyorsasággal a borítékokat címezi. A duplatokás leül és vizsgáztat: Helyesírást tud-e fiatalember? írása jól ol­vasható-e s szép-e? S ami nemcsak nekem, elsősorban magának fontos: tud-e hibátlanul sebesen írni, jobban mondva címet másolni? A borítékcímek megírásáért ezrenkint kerek egy koronát kap. Alku nincs. A munkát el­lenőrzöm. Próbára felfogadom, s ha holnap estig hibátlanul befejezi az ezret, vacsorára tejeskávét is kap. — Sovány honorárium, éhbérnek is kevés, — folytatta Nagy Lajos — de a korona kel­lett, vállaltam a munkát. Az elém tett jegy­zékekben grófok, bárók, bankárok, magas­rangú katonatisztek, földbirtokosok, gyártu­lajdonosok, nagykereskedők nevei, teljes rang­jelzéssel, pontos címmel. Irás közben furdallt a kíváncsiság: mi lesz majd a borítékok tar­talma? Nevemet, lakcímemet becsempésztem a listába és suttyomban megcímeztem magam­nak egy borítékot. Néhány nap múlva hozza a postás. Alázatos hangú körlevél van benne. Egy hírneves fővárosi hangszerkereskedés leg­újabb Bösendorfer zongoráinak bő választé­kát ajánlja. Meglepetésemre, rövidesen — már nem az én írásommal címzett — újabb boríték érkezik. A közeledő karácsonyi ünne­pek alkalmából egy belvárosi képszalon dí­szes körlevélben felhívja nagybecsű figyelme­met klasszikus és modern, kül- és belföldi művészi alkotások gazdag választékára. Nemsokára újabb nyomtatvány: bőséges, ne­mes keleti szőnyegraktárának megtekintésére bátorkodik meghívni egy ismert pesti török szőnyegkereskedő cég. Igy, miközben ebéd-és vacsoragondokkal küszködtem, nevem, lak­címem a legelőkelőbb, legvagyonosabb felső tízezer listáján szerepelt s a legdrágább hol­mik bő választékára hívták fel szíves figyel­memet, éveken át, amíg csak meg nem szűnt az Arany János címiroda. Nagy Lajossal a felszabadulás után egy házban laktam, a Paulay Ede utca 57. szám alatt. E ház pincéje volt a Pincenapló szín­helye. Albérleti szobájában beszélgetés közben nem egyszer szóba hoztam: miért nem írja meg címírói élményét? Legyintett-Amikor egy látogatásom alkalmával a Ház­mán utcai villalakásban is megemlítettem, már nem is legyintett. Beteg volt. Nemso­kára temettük. Román Kálmán 19

Next

/
Thumbnails
Contents