Budapest, 1973. (11. évfolyam)

2. szám február - Nyilas Márta: A százéves női szakképzés

megalakulása siettette a megoldást. Az 1872. február 25-én jóváhagyott alapszabályok szerint az egylet célja: „Szóbeli előadások és sajtó útján eloszlatni azon előítéleteket s elhárítani azon akadályo-Az egyesület megalakulását nemcsak a magányos nők tűrhetetlen helyzete tette időszerűvé. A kiegyezést követő években megindult iparosodási folyamat, a polgárosodás egyre nagyobb igényeket ébresztett a divatáruk iránt. Kívánatos volt, hogy Budapesten is fejlett divatáruipar legyen — ne külföldön költsék pénzüket a jómódúak. A Pest-Budai Nőiparegylet Az első évkönyv címlapja Nyilas Márta A százéves női szakképzés Szegfi Mórné Kanya Emília, a Családi Kör szerkesztője a következőket írta egy 1864-ben megjelent cikkében: „Az apa vagy férj — meghal! A leány egyedül marad a világon, az özvegynek pedig A Rákóczi téri iskolaépület 1911-ben ... egészségtelen hajlékban, egészségtelen rongyokban ... És ha anyjok végre mégis eléri azt a keserves könnyebbséget, hogy egyedül áll a világon, és elmehetne cselédnek, akkor már rendesen annyira el van öregedve idő még gyermekei is vannak! Már most mit csináljon? A kenyérkereső sírban nyugszik, a gazdasághoz nem ért, a hivatal nem fizet többé, a mesterséggel vagy üzlettel föl kell hagynia, vagyon pedig nincsen! Mihez fogjon tehát a szegény özvegy, hogy a szegény árváknak nem jólétet.. . csak kenyeret is mikép szerezzen és egy kicsi hajlékot, hogy a szeretett kisdedeket tovább is maga körül láthassa? Sehol semmi kilátás . . . nem tanították semmi olyasra, amiért kenyeret adnának! A magános ember mégis csak meg tud élni. Vagy így, vagy úgy! A kétségbeesés a bűn és szégyentől sem riad vissza! De mit csináljon az anya, akinek gyermekei vannak és kinek nincs semmije, amit az éhség és nyomor kétségbeejtő kínjában áruba bocsájthatna? . . . Kevés gyermek élheti túl az egészségtelen táplálékot, 16 előtt, hogy senki sem fogadja meg . . . A tanodákban millió meg millió férfi nyer évenkint kiképeztetést ... a társadalom alkalmat nyújt nekik, hogy szerzett ismereteiket értékesítsék. Csak a nő számára nincsenek ilyen tanintézetek. Az ő célszerű neveltetéséről semmi sincs téve . . . Hogy miből fog megélni? Törődnek is azzal! Menjen férjhez, vagy — Nos ? ! Miért e középkori szűkkeblűség a fölvilágosodás századában? Ismét kérdjük, miért van ez így? Miért nem tárják föl a nő számára is a kenyérkereset kapuit? Hallunk ugyan okokat fölhozni e kérdésre, de egyet sern olyant, mely az igazság ítélőszéke előtt is meg tudna állni." E cikk megjelenése után még tíz év telt el, mígnem az első szakképesítést nyújtó iskola megnyílhatott a nők számára. A Pest-Budai Nőiparegylet kat, melyek a női keresetképesség kifejtésének útjában állanak, és előmozdítani a nők elméleti továbbképzését; valamint a nőnemnek munkaképességét külön ipar- és kereskedelmi szaktanítás által kifejleszteni, úgy, hogy a nők magukat önerejükből tisztességesen fenntarthassák." A 3. § szerint „Célja elérése végett az egylet a) női ipar- és kereskedelmi tanodát alapít, b) kiképzett növendékeknek alkalmazást szerez, c) raktárt állít fel a nők által készült munkák elárusítására, s irodát nyit a megrendelések elfogadására, d) oly nőknek, kik az iparés kereskedelem terén komoly törekvést tanúsítanak, üzletök kezdeményezésére erejéhez képest segélyt is nyújt, mely célra egy takarék- segély- és kölcsönpénztárt alakít."