Budapest, 1973. (11. évfolyam)

12. szám december - Dr. György Júlia: A Gyermekpszichológiai Szakrendelő Intézet munkája

cióink másik fő forrása a gyermekkel való találkozás, a vizsgálódás többféle formája. A kisgyermek az anyával jön. Előfordul, hogy a különösen szorongásos gyermeket csak az anyával együtt lehet a pszichológushoz, néha még a játékszobába is bevinni. Ez az állapot azonban az első vagy második alkalom után rendszerint megszűnik. Egyébként, amíg az anya a szakemberrel négyszemközt beszélget, a gyermek többnyire a játékszobában tartózkodik, ahol a pszichológiailag képzett óvónő (különösen új esetekben) passzívan megfigyeli, majd szóban vagy írásban beszámol benyomásairól az illetékes pszichológusnak. Sok minden derül ki már itt is. Megmutatkozik a szorongás, a gátoltság, a túlzott agresszivitás, a destruktivitás, az alig fékezhető nyugtalanság a játékban, a környezetről tudomást nem vevő elmerültség, vagy ellenkezőleg, a kapkodó, mindenhez hozzányúló, a tényleges játékra képtelen súlyos állapot. Továbbá a gyermek társulékonysága, a kapcsolódni-tudás az ott talált gyermekekhez, vagy az elzárkózás a többiektől. Társasjátéknál a szabály betartásának a képessége és akarása, alulmaradás esetén a sikertelenség elviselésének mértéke stb. Kisgyermeknél az első tájékozódás a szakember szobájában is játék keretében folyik, mely azután a diagnózisból folyamatosan átmegy a terápiás foglalkozásba. A pszichológusok előtt közismert a gyermek játékának mindent feltáró jelentősége a diagnosztikában, s a pszichoterápiában az érzelmi-indulati élet rendeződése, a tudattalan konfliktusok oldódása a játék segítségével. Hasonlóan nagy jelentőségűek s a személyiség állapotát világosan tükrözők a gyermek spontán rajzai, festései vagy a megadott témából készített család-rajz. Rendkívül szomorú anyagot kapunk így néha a gyermek saját érzelmi kapcsolatáról, illetve a kapcsolat hiányáról családtagjaihoz. Szükség szerint természetesen alkalmazunk „teszt" vizsgálatokat is, de nem rutinszerűen, hanem mindenkor egyénileg megválogatva. A diagnózis megállapítása után kezdődik, néha automatikusan folytatódik a pszichoterápia. Ez természetesen különböző korcsoportokban másmás technikával történik; de bármely korcsoportról van szó, egy gyermek pszichoterápiája sohasem elszigetelten történik, hanem mindig a szülők lelki irányításával, a nevelői légkörnek, nevelői eszközeiknek a gyermek egyéniségéhez és fejlődési fokához való egyeztetésével. A szülők érzelmi irányítása és felvilágosítása egészen kis gyermeknél gyakran önmagában is elegendő. A szülővel történő foglalkozás lényege, hogy a szülő és gyermek között kialakult harci helyzetet feloldjuk, a gyermek valódi lényét és állapotának összefüggéseit a szülő, illetőleg a környezet magatartásával megvilágítsuk, s a gyermeket érzelmileg újból elfogadtassuk a szülővel. Munkánkat jól kiegészítik az ún. tanulószobában rendkívüli odaadással dolgozó pedagógusok, akik a nyugtalan, dekoncentrált gyermekek számára a tananyag lényegét újból megvilágítják, és jobb tanulási technikához szoktatják őket. Egyes esetekben magánvizsgára kell előkészíteniük az átmenetileg vagy tartósan közösségképtelen gyermeket. Bemennek az iskolába is, hogy egyrészt meghallgassák a pedagógust — aki viszont kedvező esetben hozzánk jön el —, másrészt, hogy a pszichológus véleménye alapján ők világítsák meg a gyermek belső és külső helyzetét az osztályfőnöknek vagy egyes tanároknak, hogy érzelmi magatartásukat a gyermekhez szükség szerint pozitívvá hangolják. Örömmel mondhatom —s ez nem kis érdeme az iskolába bejáró pedagógusainknak, valamint azoknak az iskolai pedagógusoknak, akik szívesen fogadják felvilágosításainkat —, hogy ez a módszer majdnem tökéletes eredményeket hoz; ilyenkor kialakul a kívánt jó kölcsönhatás a gyermek és tanár között. Igen jó terápiás segítséget nyújt barkácsműhelyünk is, különösen az ún. latencia- (6—9) és a praepubertás-korú (9—13) gyermekeinknél, akik nagy örömmel dolgoznak a jól felszerelt műhelyben, többnyire egy erre alkalmas egyetemi hallgató vezetésével. Termékeiket büszkén mutogatják az orvosnak vagy édesanyjuknak. Kitűnő érzés, tehát Én-erősítő élmény ez a sokszor gátolt, depresszív vagy önbecsülésében többnyire súlyosabban sérült disszociális gyermeknek. A nyugtalanokat pedig impulzusaik célszerű aktivitássá alakításában segíti. Nagyon szívesen járnak ide a gyermekek, még akkor is, amikor a kezelő szakember már lazítja az ellenőrzést; így a kontaktus, sőt a kontroll is egy ideig megmarad. Megjegyzendő, hogy játékszobai óvónőnk az utóbbi időben ugyancsak berendezett egy mikro-barkácsműhelyt a kis gyermekek alkotókészségének előmozdítása, gyakorlása céljából. Intézetünk második profiljáról, azaz kutató és továbbképző munkánkról részletesen most nem szólhatok; egyébként az intézményekkel való együttműködés kapcsán rendszeres továbbképző tanfolyamainkat már ismertettem. A magunk továbbképzésére hetenként egyszer három órás belső értekezletet tartunk, ahol részben egy-egy esetet referálunk és vitatunk meg, részben a legújabb szakirodalmat ismertetjük könyvtárunk köteteiből és a hozzánk járó folyóiratokból. Hazai mentális higiéniánk sok ilyen pszichoterápiás rendelést, valamint pszichoterápiára is képes gyermek- és ifjúsági otthont igényel. Ehhez képest rendkívül kívánatos volna minél több pszichoterápeuta — tehát pszichológus és gyermekpszichiáter — kiképzése. Pár mondatban szeretném összefoglalni az eddig elmondottak lényegét. Rendelésünk első rendű feladata a rendkívül nagyszámú, társadalmilag is nagy jelentőségű pszichogén eredetű gyermek- és ifjúkori megbetegedések gyógyítása és gyógygondozása, az induló aktuális konfliktusoktól kezdve a kifejlődött neurotikus és antiszociális állapotokig, a pszichotikus határesetekig. Minthogy a személyiség-torzulások kóroktani sorában döntő tényező a pszichoszociális ártalom, terápiás eljárásainknak kettős a tárgya. Az egyik: a már sérült gyermek gyógyítása, illetve betegségének reedukálása korának és állapotának megfelelő egyéni pszichoterápiás technikával; ennek időtartamát a gyermek állapota szabja meg. A másik: a gyermek közvetlen környezetében a már felismert ártalmak lehetőleg gyökeres kiküszöbölése, s ezáltal az újabb sérülések elhárítása. További feladatunk: kufatni a minél korszerűbb és minél megbízhatóbb diagnosztikai jelek után, és keresni a módokat a minél ökonomikusabban alkalmazható terápiás eljárásokra, az ún. rövid terápiákra, pszichológiai alapelveink fenntartása mellett. És nem kevésbé fontos feladatunk: közreműködni a mentális higiéniai szemlélet elterjesztésében. Ezért sürgetjük minden megnyilvánulásunkban az embervédelemmel foglalkozók, a minden rendű és rangú nevelők, továbbá az orvosok, az ápolók, a védőnők, a családgondozók és nem utolsósorban a szülők megfelelő színvonalú pszichológiai képzését, illetve továbbképzését. Tesszük ezt azzal a makacs hittel, hogy a pszichológia behatolása a nevelésbe és a közéletbe egyrészt csökkentené a neurózisok és a bűnözések tömegét, másrészt az emberek közti kapcsolatok lényeges változásához vezethetne, mely magas etikai és humanitás-színvonalban, s így egymással szemben a csökkenő agresszivitásban, illetve a szadizmus megszüntetésében nyilvánulhatna meg. Mindez egész társadalmunk mentális épsége, szellemisége szempontjából igen értékes lépést jelentene előre. Siklós Péter reprodukciói