Budapest, 1973. (11. évfolyam)

12. szám december - Dr. György Júlia: A Gyermekpszichológiai Szakrendelő Intézet munkája

Dr. György Júlia A Gyermekpszichológiai Szakrendelő Intézet munkája A Fővárosi Tanács 1968-ban Budapestre szóló hatáskörrel új intézményt létesített, a neurotikus vagy disszociális irányban fejlődő, nem szervileg beteg és semmi tekintetben nem fogyatékos gyer­mekek és fiatalkorúak számára. Ez az intézet tehát kimondottan olyan gyermekekkel foglalkozik 2-től 18—20 éves korig, akiket környezetükben károsító hatások értek és érnek, s így személyiségfejlődé­sükben veszélyeztetettek, vagy már tünetekben ís megmutatkozóan pszichésen sérültek. Az intézet szellemében és célkitűzéseiben foly­tatása az 1930-ban Magyarországon elsőként meg­nyílt „Child Guidance Clinic" típusú rendelésnek, melyet Ranschburg professzor az Apponyi polikli­nika idegosztályához kapcsoltan indított el. Akkori rendelésünk semmiféle hatósággal nem volt kapcsolatban. Előfordult, hogy ha egy gyerme­ket a családjából okvetlen ki kellett helyezni, úgy nekünk magunknak kellett megszerezni társadalmi úton a nevelő család számára az eltartási díjat, fő­leg, ha a gyermek 14 évesnél idősebb volt; miután az állami gondozás 14 éves korban megszűnt. Bete­geink zöme akkor főleg ezekből a 14 éven felüli, kallódó, esetleg bűnöző fiatalkorúakból állt, akik néha már az Aszódi Javító — az általuk akkor jogo­san „Vadltó"-nak nevezett — intézetből kerültek ki. Többnyire a Fiatalkorúak Bírósága küldte őket rendelésünkre. Különösen dr. Németh Péter, a Fiatalkorúak Törvényszékének volt elnöke küldött tömegesen rendelésünkre gyerekeket véleménye­zés végett, munkatársai legnagyobb megdöbbené­sére. Sok támadásban volt emiatt része; viszont éppen ez a tömeg volt a döntő tényező abban, hogy fiókrendelésünk a követelmények hatására meg­alakult. Mai intézményünket maga a Főváros hozta létre, nem csekély anyagi áldozattal s egész Budapest szá­mára szolgáló bázis-intézménnyé építette ki. El­látta korszerű és a célnak jól megfelelő berende­zési tárgyakkal, szakmai felszereléssel, s ami mun­kánkban a legdöntőbb: sikerült a feladathoz mér­ten megfelelő számú, a pszichoterápiában, illetve a korrekciós nevelés terén is kiválóan képzett és megfelelő tapasztalatokkal is rendelkező pszicho­lógus munkatársakkal indulnunk. A rendelés vezetője és helyettes vezetője is gyermekpszichiáter. Mindketten szoros munka­csoportban (team) dolgoznak a pszichológusokkal, és saját terápiás munkájukon kívül a szükséges pszichiátriai vizsgálatokat is végzik. A team-et ki­egészíti még egy részállásos gyermekorvos, aki a vizsgált gyermekekkel foglalkozó pszichológussal a legszorosabb együttműködésben a szomatikus vizs­gálatokat végzi, s nemegyszer közös tudományos munkát is végez a pszichológussal. Ezenkívül há­rom, pszichológiailag tájékozott és a mentális sé-Kivonat a „Magyar Pszichológiai Társaság" Orvoslélektani és Gyermekpszichopathológiai Szakosztályának ülésén tartott referátumból rültségű gyermekekkel már más intézetben gyakor­latot szerzett nyugdíjas pedagógus az ún. tanuló­szobában, egy hasonló jártasságú óvónő a megfi­gyelő- vagy játékszobában, valamint a barkácsmű­hely vezetője egészítik ki a szakmunkacsoportot. Ellentétben egykori rendelésünkkel,kétolda­lú— tehát egyfelől gyógyító, másfelől pedagógiai — munkánkhoz mind egészségügyi, mind oktatási vonalon széles körű kapcsolatokkal rendelkezünk. Együttműködünk az Egységes Gyermekegészség­ügyi Szolgálattal, ahonnan rendszeresen küldenek be eseteket véleményezésre és gyógygondozásra; továbbá különböző kórházi gyermekosztályokkal, elsősorban a velünk szomszédos Madarász utcai gyermekkórházzal, ahol néhány előadást is tartot­tunk, s ahonnan a kiegészítő vizsgálatokhoz sok segítséget kapunk. Ezenkívül jó a munkakapcsola­tunk a „Heim Pál" Kórház ideg-, bel- és toxikoló­giai osztályaival, s természetesen a budapesti gyer­mekpszichiátriai és gyermekneurózis osztályokkal. Oktatási vonalon fennállásunk óta szoros kap­csolatban vagyunk a „Fővárosi Nevelési Tanácsadó Hálózat" pszichológusaival; nekik szakmai tovább­képző tanfolyamot szerveztünk. Ennek keretében részben a fejlődéslélektan és pszichopatológia kö­réből elméleti előadások hangzanak el, zömmel pe­dig eset-referátumokkal kapcsolatos megbeszélé­sek, termékeny viták folynak. Ezenkívül átküldhe­tik rendelésünkre a súlyosabb állapotú, hosszabb pszichoterápiát igénylő eseteik egy részét, miután intézményünk elsődleges rendeltetése éppen az intenzivebb, tartósabb pszichoterápia. Többféle formában dolgozunk együtt a Gyógy­pedagógiai Főiskolával. A Főiskola az önkéntesen jelentkező nevelőotthoni pedagógusok számára évente rendez továbbképző tanfolyamot; ezen elő­adásokat tartunk. Ez a munka sok örömmel jár, mert igazán érdeklődő és gyermekszerető nevelők jönnek a tanfolyamra. Ezenkívül a haladottabb év­folyamú főiskolai hallgatók egy csoportja évről évre részt vesz intézetünkben egy pszichodiag­nosztikai tanfolyamon. Szórványosan kooperálunk az ELTE bölcsész­karával is, amennyiben néhány klinikus pszicholó­giai hallgató nyári gyakorlatát nálunk tölti. Ugyan­csak az ELTE pszichológus hallgatói számára indult egy előadás-sorozatunk, amely végül is a legújabb szakirodalmat ismertető, rendszeres tanfolyammá vált. Ez a tanfolyam felkeltette a fővárosi intézmé­nyekben már dolgozó pszichológusok és pszichiá­terekfigyelmét is, így ők is mind nagyobb számban jelentkeztek. A tanfolyamon az első évben a fejlő­dés-lélektan, a másodikban a pszichopatalógia te­rületéről, a harmadikban a gyermekkori neuro­tikus és antiszociális állapotokról, az idén pedig a gyermekpszichoterápiák legkülönbözőbb módsze­reiről hangzanak el referátumok. Mindezek mellett természetesen kapcsolatban vagyunk minden hatósági gyermekvédelmi intéz­ménnyel; így a kerületi tanácsok Gyámügyi és Mű­velődésügyi osztályaival, amelyek rendszeresen küldenek hozzánk gyermekeket véleményezésre és gyógygondozásra is. Sajnos, igen gyakran váló­peres szülök „láthatási" perlekedéseinél, továbbá a fővárosi bíróságoknál — zömmel szintén válópe­res esetekben — kell állást foglalnunk: kinél ma­radjon a gyermek. Ez a feladat rendkívül sok időt igényel, mert a vélemény kialakítása előtt szükség van az összes szereplő alapos személyiség-vizsgá­latára, ami néha nagy nehézségekbe ütközik. A nevelőotthonok problémáiról is sokat le­hetne beszélni, de most csak érintem az alapkérdé­seket. A mai nevelőotthonokba — mint köztudomá­sú — nem munkanélküli apák éhező gyermekei ke­rülnek, hanem a súlyosabbnál súlyosabb pszicho­szociális ártalmaknak kitett, s a többé-kevésbé már sérült gyermekek egész sora. így ma, a gyermek­anyag minőségét tekintve, mindegyik otthon spe­ciálisnak nevezhető. Nem tudjuk tehát elégszer hangsúlyozni, hogy a nevelőotthoni pedagógusok­nak a nevelők színe-javából kell kikerülniük, kul­turált, humánus személyiségekből kell adódniuk. Olyanokból, akik kisebb csoportok (maximum 15 gyermek) kialakításával képesek arra, hogy — addig is, amíg megszerzik az alig nélkülözhető gyermek­lélektani és kórlélektani ismereteket — a károsító atmoszférájú családokban megsérült gyermekeket a melegebb, jobb otthon és remélhetőleg a hozzá­értőbb nevelés nyújtásával visszavezessék az egész­séges fejlődés útjára. Az iskolákban előforduló hibák forrásai is ugyan­azok. A fő hiba ott is az, hogy a korábbi évtizedek­ben a pedagógusok képzéséből teljesen hiányzott — de úgy tűnik, még most sem elegendő — a meg­felelő és többirányú, alapos lélektani képzés. Hogy a tanárok jobban megértsék a kezükre bízott gyer­mek élettani sajátosságait; hogy kellő érdeklődés­sel és képzettséggel rendelkezzenek a gyermek nyugtalanságának (ún. „rosszaságának") vagy aber­rációinak külső és belső indítékai megértéséhez is. Ezek az ismeretek — nemcsak a didaktikai refor­mok! — nagy mértékben megkönnyítenék a peda­gógus munkáját, s több örömet szerezhetnének nekik és a gyermekeknek egyaránt. Kissé elkalandoztunk, viszont eljutottunk a mai magyar mentális higiénia legfőbb hiányosságaihoz. Ezek rendbehozása, minthogy a legközelebbi, nél­külözhetetlen munkatársainkat érinti, elsőrangú érdeke a mi sajátos munkánknak is. Most áttérek intézményünk belső munkájának ismertetésére. A pácienseket az összes kooperáló intéz­mények, tehát orvosok, pedagógusok, — s gyakran maguk a szülők hozzák be. Pácienseink anyagából csak néhány jellegzetes adatot emelek ki. Kor szerint legnagyobb az 5—10 28

Next

/
Thumbnails
Contents