Budapest, 1973. (11. évfolyam)

12. szám december - Román Kálmán: A fővárosi kéményseprés

Varrószolgálat Tavalyi ruháimról kiderült, hogy átalakításra szorulnak. Kérdezgettem kolléganőimet, ismernek-e olyan varrónőt, aki rövid idő alatt, és nem is túl drágán használhatóvá teszi őket. Menj el valamelyik ruhaneműjavító üzletbe, ajánlotta az egyikük, azok mindent elvállalnak, gyorsan dolgoznak, és ami lényeges, olcsón. Megfogadtam a tanácsot, és jól jártam. Akkor figyeltem fel ezekre, a város sok-sok pontján található kis üzletekre. Ám amikor elhatároztam, hogy a Budapest olvasóinak is bemutatom a Ruhaneműjavítókat, s fellapoztam a telefonkönyvet, meglepetés ért. A következőt olvastam: Fővárosi Ruhaneműjavító Vállalat, lásd Fővárosi Mértékutáni Szabóság. — A Fővárosi Ruhaneműjavító valamikor önálló vállalat volt, de már vagy tíz éve hozzánk tartartozik — mondta érdeklődésemre a Fővárosi Mértékutáni Szabóság központjában a telefonos kisasszony. Javít-e a javító? A régi elnevezés — Ruhanemú'javító — profiljukat egyértelműen kifejezte: elsősorban javítottak. Mai nevükből azonban — Ruhanemű-fiók — nem derül ki ilyen világosan, mit is csinálnak. A vállalatnál Csontos Kálmán, a textilruházati üzemág vezetője szolgált felvilágosítással: — Tevékenységünk kétfajta — így szólt a kérdésemre adott válasz. — Újat készítünk és javítunk. — Véletlen ez a sorrend, vagy szándékos? — Nem véletlen! Négy-öt évvel ezelőtt forgalmunk 30—40 százalékát a javítás hozta, ma már csak körülbelül 20 százalék a javítás. — Tehát nem javíttatunk a javítókkal? Avagy: a javítók nem javítanak? — Nem mirajtunk múlik, hanem a lakosságon. Egyre kevesebben hoznak javításra szoruló ruhaneműt. Például: öt évvel ezelőtt havonta hat-hétezer ing gallérozását végeztük. Ma már a havi kétezer is ritkaság. — Talán nem éri meg. — Egy inggallérozást (ha az anyagot a megrendelő hozza) 16 forint 50 fillérért vállalunk. Ennyiért nem kap új inget! S egy ing kibírna két gallért. Több pénzük van az embereknek, vagy jobban beosztják, nem tudom, de tény, hogy inkább újat vesznek, vagy csináltatnak. Lehet, hogy a gyorsan változó divat is közrejátszik. S a gallérozásra szoruló ing már jó néhány évet megért. Az ágynemű javíttatás is egyre kevesebb. A cipzárjavítás az, ami iránt változatlan az igény. Érthető is, hiszen egy-egy erős bőrtáskát, bőröndöt, retikült, bőrkabátot nem dobnak el az emberek csak azért, mert a húzózára elromlott vagy tönkrement. Elsősorban újat Ahogyan csökkent a lakosság javíttató igénye, úgy nőtt az új készíttetése. A Ruhaneműfiókok sokmindent vállalnak. Csak néhányat emelek ki: női ruha (rövid ujjal) 235 Ft női ruha (hosszú ujjal) 275 Ft sima szoknya 110—150 Ft blúz (rövid ujjal) 130 Ft blúz (hosszú ujjal) 160 Ft Ruhát és blúzt varratunk szövetből, selyemből, nylonból, műszálból. Kartonruhát már évek óta nem készíttetünk, s azt hiszem, ez érthető is: készen sokkal olcsóbb, mint maga a fazonár. A női felsőruhákon kívül varratunk ágyneműt (külföldről hozott anyagból, vagy pedig különleges igényekkel lépünk föl: a bolti ágyneműnél nagyobb méretű legyen; nagyfodrot szeretnénk a párnára, paplanra stb.). Varratunk függönyt, bútorhuzatot. Ez utóbbi szolgáltatás praktikus, mert ha megvettem, vagy náluk kiválasztottam az anyagot, a megbeszélt időpontban kijönnek a lakásomra, ott leszabják a bútorra és helyben megvarrják. Az ára a kívánságomtól, illetve a munka igényességétől függ: sima lesz-e, vagy fodros, húzott stb. Az ügyfelet az áron kívül természetesen az is érdekli, hogy mennyi idő alatt készül el a ruha, a függöny, az ágynemű, a bútorhuzat; mennyi idő alatt alakítják át ruháját; meddig kell várnia egy cipzár-cserére. Vagyis: milyen határidőre vállalnak és azt betartják-e. A Ruhanemű-fiókoknál a január és a február holtszezon (karácsonyra kiköltekezünk). Ekkor egy hét-tíz nap alatt elkészítik a rendelést; ha javíttatunk, vagy átalakíttatunk, az csak néhány napot vesz igénybe. S ilyenkor még 10—12 százalék fazonárengedményt is adnak. A főszezon márciustól júniusig tart (készülődünk a nyárra), ilyenkor négy-öt hetet kell várnunk az új ruhára. A 66 Ruhanemű-fiók évi vállalása több mint 100 ezer tétel. Ebből (sok évi tapasztalat) 300 „ügy" van. A reklamálás olykor megalapozott: elszabták; a varrásnál szakad a cérna, kifoszlott az anyag. Évente 80—100 esetben kerül sor kártérítésre. De akad alaptalan reklamáció is. Például a gallérozás utáni mosásban szétmegy az ing. Nem a nyaka, a gallér, hanem a háta. (Az anyag elérett.) A ruha bő lett vagy szűk. (A próba és az elkészítés ideje alatt a megrendelő lefogyott, vagy ami gyakori: a nyaralás alatt meghízott.) — Az eddigieknél soha ne legyen több reklamáció! — mondta az üzemág vezetője. — Ez nem mennyiség. Mindenhez érteni kell Jó néhány Ruhaneműjavító-fiókot felkerestem. Míg ott voltam, legalább 15—20 féle szolgáltatást vállaltak. S öt-hat dolgozónál többet nem láttam egyik fiókban sem. Az a néhány ember mindenhez értene? — A Ruhanemű-fiókokban szakképzett varrónők dolgoznak — mondta Csontos Kálmán. — Szakképzett varrónő az is, aki „vállal". A fiókok kicsit hasonlítanak a maszek varrónő műhelyéhez, szabnak, próbálnak, varrnak, vagyis szakmájuk valamennyi ágához egyformán értenek. A női ruhát, blúzt, szoknyát próbálni kell, olykor többször is. S csak az próbáltat, aki készíti, aki szabta-varrta. Épp ezért, a női ruha helyben készül. Bizonyos szakosításra mégis szükség van. Valamennyi fiók vállal ugyan inggallérozást, ágynemű javítást, de ezt csak egyetlen helyen végzik, a Majakovszkij utcai telepen. Egy kocsink állandóan járja a várost, naponta 10—11 üzletből begyűjti az ingeket, ágyneműt — és szállítja a készet. Menetrend szerint közlekedik a kocsi, így az üzletekben tudják, a hét melyik napján, hány órakor érkezik hozzájuk.s eszerint adják meg az ügyfélnek a határidőt. Cipzárjavítást jelenleg 20 üzletünkben vállalunk. Egy szakemberünk végigjárja az üzleteket, s a javítást ott helyben elvégzi. Munkakörülmények A Ruhanemű-fiókok mindig is csak néhány embert foglalkoztattak. De ennek a néhány embernek megfelelő körülményeket kellett teremteni. — A Ruhanemű-fiókok korszerűsítésére évente 800—900 ezer forintot költünk — mondta Csontos Kálmán. — Az üzletek a tíz év előtti állapotokhoz képest korszerűek, berendezésük, bútorzatuk tisztességes, némelyiké kifejezetten elegáns. A tíz embernél többet foglalkoztató üzletekben hideg-melegvizes mosdót szereltünk be; a szénfú'tésről az olajfűtésre tértünk át. S 1964-től, amióta hozzánk tartoznak, minden évben kapnak nyereséget. — Behozzák ezt a Ruhaneműfiókok? Megtermelik? — A munkakörülményeket mindenképpen javítani kellett, így is nagy a munkaerőhiány. A ruhaneműjavítás nem hoz hasznot, sőt. De a készítés sem, hiszen alacsonyak az árak. Ez olyan szolgáltatás, amiből haszna csak a lakosságnak van. A Mértékutáni Szabóságból élnek . . . A Ruhanemű-fiókok dolgozói darabbéresek. Ügyfeleik érdeke: dolgozzanak jól. Saját érdekük: gyorsan dolgozzanak. E két követelmény összeegyeztetése nagy szakmai tudást és nagy gyakorlatot igényel. Ha érti szakmája minden csínját-bínját, de lassú — keveset keres, mert minden munkafolyamatnak megvan a díja. Évente 50—60 varrónő kerül a vállalathoz a szakmunkásképzőkből. Közülük a körülményeket és a munkatempót 35—40 megszokja, és marad. Ez nem is lenne rossz arány. A tizenhéttizennyolc éves lányok azonban hamarosan férjhez mennek. Csinosak, jó szakmájuk van, érthető, hogy kapósak. Egy-két éven belül megszületik első gyermekük. Többségük azonnal igénybe veszi a hároméves gyermekgondozási segélyt. A Mértékutáni Szabóságnak 1700 dolgozója van (ebből a Ruhanemű-fiókokban 400 dolgozik), s jelenleg 180-an vannak otthon gyermekükkel. Nagy részük a három év elteltével sem jön vissza. Amikor a vállalat felve-16