Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Metró és városkép

A Déli pályaudvar — régóta húzódó, sokat vitatott, megoldatlan vá­rosrendezési problémák eldöntésére. Csupán a példa kedvéért lehet hivatkozni a mezőgazdasági kiállítás területére, amelyet lényegében a metró tett alkalmassá nemzetközi vásárok rendezésére. Ezzel szabadul fel a Városliget, s válik megvalósít­hatóvá Lágymányoson a Duna-parti egyetemi város gondolata. Hogyan értékelik általában a budapestiek a metró állomásainak közvetlen hatását a városképre? Any­nyi bizonyos, hogy sokan mind nehezebben képesek rögzíteni a városkép átalakulásának megtörtént eseményeit; ma a tervekkel ismerkednek a buda­pestiek, holnap birtokukba veszik a megújult kör­nyezetet, holnaputánra — egy kicsit méltatlanul — elfeledik, hogy tulajdonképp milyen is volt a város a „metró-időszámítás" előtt. Alig-alig foglalkoztat­nak bárkit is például az „öreg" metrószárny, a Deák tér — Örs vezér tér közötti vonalrész születésének körülményei. Megszokták, természetesnek veszik a létesítményt a fővárosiak. Pedig érdemes feleleve­níteni a budapesti földalatti gyorsvasút először megnyílt szakaszának elévülhetetlen érdemét: Pest kelet—nyugati főtengelye, a Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, Kerepesi út a legfontosabb keresztezé­sekben kapott lehetőséget arra, hogy mentesüljön a gyalogos forgalomtól. Igaz, még csak fél sikernek vagyunk tanúi, szükség lenne újabb aluljáró-folyo­sókra, úttest al»tt vezetett gyalogos alagutakra; még túlontúl sok és zavaró a főútvonalakon a fel­színi átkelőhely. A három gyalogaluljáró jelentősége azonban Igy is felbecsülhetetlen. Ami az állomásokat illeti: a Deák téren ma még szerényen bújik meg a fogadóépület, mitsem mu­tatva a nem is távoli jövőből: a metróvonatok talál­kájából adódó, több szintes föld alatti forgalom ka­valkádjából, a Városháza mentén felépülő nagyáru­házból. Épp így a jövőre vár az Örs vezér téri vég­állomás környékének új látképe, hiszen a szomszé­dos városközpont csak most épül ki. Az Astoria-kereszteződés, amely az első, s épít­kezési módját, méreteit tekintve a legszerényebb budapesti metró-gyalogaluljárót rejti, nem tok újat kölcsönöz a városképnek. Helyette mementó­ként szolgál: építésekor attól tartottak, hogy túlsá­gosan terjedelmes lesz, s talán még a tervezők sem bíztak a metró mindent elsöprő karrierjében. Ma már nyilvánvaló, hogy a szűk aluljárócsarnok és keskeny lépcsősorai arra késztetik az utasokat, hogy mielőbb kiszabaduljanak a felszínre. Ellentét­ben szinte valamennyi többi gyalogaluljáróval, ame­lyek — vendégmarasztalók. A Blaha Lujza tér városképével a mai napig sin­csenek kibékülve azok, akik elválaszthatatlannak tartják egymástól az urbanisztikát és az esztétiku­mot. Kétségtelen, hogy amióta a Nemzeti Színház tömbjét lebontották, a tér eklektikus beépítése sokkal érzékelhetőbbé vált. A középkori atmoszfé­rát árasztó Rókus kórház, a Corvin áruház rideg­hideg Potyemkin homlokzat-takarója, a modern burkolatú sajtópalota, a terjeszkedő parkolóhelyek, a beton- és kőrengeteg látványa és atmoszférája ellen eléggé hatástalan gyógyír a csobogó szökőkút és a néhány kis virágágy, facsemete. Az egész tér valahogy az ideiglenesség benyomását kelti, s alig­hanem ezt érzi a fiatalabb városépítő generáció is, amely vizsgamunkákban, pályázati témaként újra és újra foglalkozik a tér rendezésével, a környék to­vábbi árkádositásával vagy az autóparkolók föld alá helyezésével. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nem a metró tehet a Blaha Lujza tér mai, felemás arculatáról, olykor kellemetlen atmoszférájáról. Sőt, valószínű, hogy más, felszíni metró-csomópon­tok sikerült kialakítása a tervezők után a városren­dezőket is cselekvésre készteti a Blaha Lujza téren. Ellenben bőséges kárpótlást nyújt a valóban nagyvonalúan, praktikusan megépített Baross tér. Vizuálisan is szépen megalkotott kapcsolatot sike­rült itt teremteni a városi és a MÁV-forgalom kö­zött. Az alulról fűtött, fedetlen „teknő" fantáziáról tanúskodik, ízt ad az egész budapesti városképnek. Aluljáró-történeti adalék: a Baross tér épülésének éveiben a kereskedelem még nem volt partnere a metrónak, alig lehetett találni akár egy presszónak is gazdát. (Ellentétben például a Déli pályaudvarral, ahol már valóságos versengés folyt egy-egy üzlet­helyiség megszerzéséért.) Viszonylag kevés köze 51

Next

/
Thumbnails
Contents