Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Kallós Ödön: Budapest hírneve a világpiacon

Az ország iparstruktúrája jövőbeni alakulását leginkább befolyásoló műszaki fejlesztés, az új technológia tervezése nálunk érdekes módon Budapesten összpontosul. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól az üzemi laboratóriumokig a kutató intézetek, a tervezőintézetek zöme a fővárosban van (Iparterv, Vegyterv, KGMTI, Bányászati Kutató stb.) A cikkem elején említett aránytalan arányokon is túlmenően lett ez a város a műszaki fejlesztés fellegvára. A koncentrálódásnak ez a fajtája pedig biztosíték arra is, hogy egyre kevésbé fejleszszünk ki olyasmit a magunk erejéből, amit máshol már kitaláltak. Hiszen Budapest az az ablak, amellyel Magyarország a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országaira és a nagyvilágra nyílik. Budapesti ipari családok A megtisztelő megbízást, hogy a folyóirat jubileumi számában a nemzetközi sikert elért fővárosi termékekről írjak, elsősorban azért kaptam, mert jómagam egy olyan család tagja vagyok, amelynek része volt egy budapesti márka világhírnévre segítésében. Az Elzett zárak és lakatok a mainál jóval kedvezőtlenebb feltételek között lettek — már a két világháború között — elismertek és keresettek a fejlett ipari országokban is. Bár ez az üzem Győr városából származik, Budapesten lett modern nagyvállalattá; és talán az apáról fiúra szálló ipari tradíció is teszi, hogy ma például a Zsiguli-gépkocsik előállításában kialakult nemzetközi együttműködésben a megbízható autó-zárakat ez a pesti központú gyár szállítja. Mi volt a titka a gyár eredményességének már az induláskor? Talán az, hogy a műszaki gárda alávetette magát az értékesítéssel foglalkozók — a kereskedők — kívánságainak. Ma ezt a marketing elsődlegességének neveznék, annak, hogy aki a „vevő" óhajait, kifogásait a legjobban ismeri, annak kell a termelést, a fejlesztés irányát befolyásolni — és nem megfordítva. És ez a budapesti gyár, ez a márka nincs egyedül: amint az ország gazdaságirányításában a kiváló minőség átveszi a mennyiségi szemlélet szerepét, úgy szaporodnak az újszerűség kockázatát is vállaló, nem késéssel másokat leutánzó vállalatok, kollektívák Budapesten. Az a fejlett, előremutató ipari termék pedig, amely egy ilyen városból kikerül, napjaink egyik leghatásosabb politikai propagandaeszköze is, mert gyakran a legjobban felépített érvelésnél is többet mond egy tőlünk, a mi városunkból származó, hibátlanul működő, szép kivitelű gép, bármennyire hallgatag is. (Érdemes itt leírni azt a példát, amelyet városunk fiatalabb korosztálya talán hírből sem hallott: 1 941 -ben a budapesti vásáron először jelent meg gép Moszkvából, abból a városból, amely akkor egyedül jelképezte a szocializmust. Huszonkét év rágalom és ferdítés után szó nélkül is mindent elmondott az a moszkvai gyártású szovjet traktor.) Ha már a személyes emlékek útjára terelődtem, hadd mondjam el két budapesti márka diadalát, mint tanú, sőt talán „koronatanú". 1956-ban az illetékes magyar (és budapesti) külkereskedelmi vállalat megpályázott Indiában két kasmíri vízi erőművet. Amint gondolni lehet, a Ganz és a Láng volt az a két kulcsnév, amelyre az ajánlat támaszkodhatott, és meg is nyerte a versenyt, pontosan 1956. október 9-én. Következett azonban október 23-a; az indiai sajtó, átvéve a nyugati közleményeket, arról írt, hogy „Budapest nincs többé", „száz év is beletelik, mire a magyar főváros újra felépül" stb. Több sem kellett azoknak az erőknek, amelyek amúgy is ellenezték az ügyet: az illetékes delhi-i hatóság törölte a megrendelést, és nagy sietve kiadta három nyugati-európai ugyancsak ismert vállalatnak. Javaharlal Nehru-hoz, a miniszterelnökhöz fordultunk (aki egyben külügyminiszter is volt akkor) azzal, hogy az üzemek érintetlenül állnak, és semmi sem mutat arra, hogy ha kötelezettséget vállaltak, azt ne teljesítenék. Nehru azonnal személyesen tájékozódott, megállapította, hogy Indiának „egy műszaki kérdésekben illetékes hatósága illetéktelenül politikai döntést hozott", visszaadatta az ügyet a budapesti gyáraknak; emellett azonnal útnak indított három gyógyszerekkel, takarókkal megrakott nagy teherrepülőgépet, hangsúlyozva, hogy a segélyt nem a Nemzetközi Vöröskereszt útján, hanem közvetlenül a „Kádárkormánynak" küldi. Számomra is nagy elégtétel volt, amikor pár évvel később — már Budapesten —táviratot kaptam Kashmirból, hogy működik és világosságot ad a ganderbal-i és moharra-i Ganz és Láng gyártmányú két kis erőmű. Végül a munkámról, illetve a Magyar Kereskedelmi Kamaráról. Nem volna illő, hogy a lapnak ezt a megtisztelő helyét az általam vezetett intézmény ismertetésére használjam fel; hadd mondjak el csak anynyit, amennyi ebből témánkhoz illik. Ha vannak is vidéki összekötő bizottságai, nagyonis budapesti szervezet ez (egyébként bizonyos tekintetben utóda a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának). Az a dolga, hogy segítse az ipar, a kereskedelem, jelesül a külkereskedelem fejlődését az információk közvetítésével, a megfelelő külső és belső kapcsolatok létrehozásával. így is fogalmazhatnék: a Kamara megfordul a világon — a világ megfordul a Kamarában. Ebben az értelemben — testületeivel, egész tevékenységével, a magyar gazdasági élet képviseletében — maga is budapesti márkának minősül, amely hivatalból lett társadalmi szervezetté. Talán a Kamara is hozzájárult ahhoz, hogy az országnak és fővárosának, mint kereskedelmi partnernek — annyi mélypont és hullámvölgy után — becsülete van a világ minden piacán, hogy Budapest bizalomgerjesztő légköre évente a gazdasági szakértők, üzletemberek százezreit vonzza ide. * Legyen szabad ezeket a gondolatokat egy javaslattal befejezni. Budapest egyesítésének évfordulója nagyszerű alkalom arra, hogy fővárosi gyáraink, vállalataink a centenárium évében létrehozott, nemzetközi sikerre is számító termékeiket egyöntetűen egy közös emblémával: a „Budapesti gyártmány" névvel jelöljék meg. Budapest üzemei, az üzemek dolgozói egymás hírnevét is öregbítve így adhatnak különös rangot mindannak, ami ebből a városból kikerül a nagyvilágba. Nagy teljesítményű transzformátor szerelése a Ganz Villamossági Művekben Többadagos injekciók töltése a Richter Gyógyszergyárban Teodolit-szerelő és bemérő osztály a Magyar Optikai Művekben 35