Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Preisich Gábor: Száz év legjelentősebb építészeti alkotásai

A Népstadion lelátója homlokzat elé helyezett oszlopsorát, a nagyterem hullámos mennyezetét stb. Valójában — e sorok szerzőjének, egyben az épület egyik tervezőjének véleménye szerint — ezek a vádak megalapozatlanok. A homlokzat elé helyezett, egyben az épület födéméit tartó oszlopsor — amelyet ebben a formájában először alkalmaztak az európai építészetben — a kétségtelenül fennálló reprezentációs igény kielégítésén felül a mögötte fekvő irodahelyiségek flexibilitását, a válaszfalak tetszőleges elhelyezését és áttekinthetőségét szolgálja. A kongresszusi terem hullámos mennyezete akusztikai megfontolások és számítások alapján keletkezett, és hogy bevált, az is tanúsítja, hogy a legjelentősebb kongreszszusokat máig is ott tartják. * A felszabadulást követő első évtizednek kétségtelenül egyik legnagyobb szabású alkotása a budapesti Népstadion. Építészeti koncepciója Dávid Károly és munkatársai, szerkezeti, statikai megoldása Gilyén Jenő és munkatársai műve. A tervezéstől a megépítésig eltelt nyolc év (1947—1953) áthúzódott a stílusfelfogás változásának, a „szocialista realizmus" archaizáló értelmezésének idejére. A nagyvonalú építési technológia és az igen kötött megoldás révén mégis sikerült a tervezőknek az eredeti — alapvetően modern — építészeti koncepciót szinte maradéktalanul érvényesíteniük. A lépcsőházi falaknak áttört műkőrácsos lezárásával, a körüljáróknak az épület tömegét tagoló megoldásával a monumentális épület emberi léptéket nyert. A körös-körül tervezett felemelt lelátó csupán félkaréj formában, a nyugati oldalon épült meg, de így is, vagy talán éppen ezért, jellegzetes, befejezett építészeti alkotás, amelyet azóta több helyen utánoztak. A Népstadion jelentőségének, építészeti értékének elismerése mellett nem lehet elhallgatni kedvezőtlen telepítését. A füstös, zajos pályaudvar és a Népstadion útja közé beszorítva, nélkülözi azt az egészséges, zöldbeágyazott környezetet, amely a modern sportlétesítmények megfelelő működésének alapvető feltétele. Környezetének végleges rendezése, a pályaudvar korszerűsítése szükséges ahhoz, hogy stadionunk zavartalanul működhessen és a budapesti városképben jelentőségének megfelelően érvényesülhessen. * Az ötvenes évek archaizáló periódusa, sok téves nézete mellett, egy jelentős pozitívummal gazdagította építészetünket: ráirányította a figyelmet a múlt művészi értékeinek megbecsülésére. Budapest műemlékeinek tudományos igényű számbavételére már 1948-ban sor került. Az előkészítő munkákat követő első elhatározó jelentőségű lépés az 1949-ben kiadott műemléki törvény volt. A korszerű műemlékvédelem ez időponttól kezdve folyamatos tevékenység Budapesten. Fő eredménye a budai Várhegy és Várnegyed műemlék épületeinek helyreállítása és odaillő új épületekkel való kiegészítése. Az ostrom alatt romba dőlt királyi palota helyreállításának fő tervezője Janáky István, majd Hidasi Lajos volt. Új kupolája hátrahelyezve, kupolaterem lezárásaként, funkcionális tartalmat kapott. A középkori vár maradványainak, a régi várfalaknak, bástyáknak és tornyoknak bemutatásra alkalmassá tételét, helyreállítását, illetve újjáépítését Gerő László tervezte. Ezek révén Budapest a városképben szépen érvényesülő történeti értékű létesítménnyel gazdagodott. A Várnegyed lakóházainak sérüléseit középkori épületrészeik feltárására használták fel. Lebontották a környezetből kirívó magasságú, zavaró architektúrájú épületeket, épületrészeket. Az eklektika hivalkodó architektúráját átépítésekkel, tetőfelépítmények bontásával igyekeztek lecsendesíteni. A műemléki értékű épületeket tudományos igényességgel állították helyre. A teljesen leomlott épületek helyén kimaradt foghíjakon kezdetben a környező architektúrához hasonló házakat emeltek, majd ezt felváltották a korszerű, de tömegükkel a környezethez jól alkalmazkodó épületek. A Várnegyed területén a régi és új épületek nagyrészét kutatóintézetek, vendéglátóipari létesítmények, múzeumok, nagyigényű irodák céljára használták fel. Mindezzel megteremtették a terület új rendeltetését, biztosították városképi egységét, hangulatát. A nemzetközi szakirodalom az egész helyreállítási akciót a műemlékvédelem európai viszonylatban is jelentős eredményeként tartja számon. (A Várnegyed helyreállításában résztvevő építészek közül megemlítem Meczner Lajos, Csemegi József, Rados Jenő, Borsos László, Dragonits Tamás, a foghíjak beépltői közül Farkasdy Zoltán, Jánossy György nevét.) Az alapvető építészeti felfogás azonossága és a kiterjedő munka összehangolt volta indokolja, hogy az egész együttest nagyszabású építészeti alkotásként értékeljük. * A felszabadulást követő második évtizedben a fővárosban az építészeti feladatok jelentősen megnövekedtek és összességükben tervszerűbbé váltak. Nagyságrendjük folytán a megoldás mindinkább több tervező egybehangolt munkájának irányába tolódott el, ezt bizonyos mértékig elősegítette az 1948 óta fennálló tervező-vállalati rendszer. A lakásépítésben egyre nagyobb szerepet kaptak az egységes terv alapján kialakított lakótelepek. Emellett a város belső területén Is számos színvonalas közintézmény és lakóház épült. Az ebben az időben megvalósult építkezések közül elsőnek mégis egy mérnöki létesítményt emelek ki, amely Budapest városképébe illeszkedésével és környezetének egyidejű rendezésével osztatlan elismerést aratott. Ez az Erzsébet-hid. Sávoly Pálnak és munkatársainak alkotása. Az új Erzsébet-hld a régi, négynyomú, láncszerkezetű híd pilonjainak felhasználásával, kábelszerkezettel, hat nyommal 1960—64 között épült. Átadását megelőzően, helyesen, átépült a két hídfeljáró és környékük is. Lebontották a hídfőkben álló, ormótlan tömegű leterhelő építményeket. A pesti oldalon a hidfőépítés során kiszabadult a Belvárosi templom, Budapest egyik legrégebbi, értékes műemléke. A budai oldalon a topográfiai adottságok felhasználásával korszerű forgalmi csomópont létesült. Ezzel megoldást nyert a budapesti városszerkezet régi hibája: az Erzsébet-híd immár nem megy neki a Gellérthegynek. A hld építésével egyidejűleg forgalmi és építészeti vonatkozásban rendezték a hídfőket környező városrészeket. A hídnak és környezetének egybehangolt megépítése, rendezése a hídépítőkön kívül sok más szakember, városrendező, közlekedéstervező, építész munkájának közös eredménye. * Az utolsó évtizednek az egész város arculatát befolyásoló, megváltoztató építkezései az új, nagy lakótelepek. Ma már szinte karéjban veszik körül a várost. Száz éve az egy-kétemeletes házakat felváltó három-négyemeletes épületek jelentettek új lépcsőt a város fejlődésében. Ma a külvárosok lakásépítkezései Budapest ismételten változó léptékének jelei. Építészeti értékelésük ma még aligha lehetséges; számos hibájukat, hiányosságukat érzékeljük; ez a továbbfejlődés elengedhetetlen feltétele. A lakótelepek megoldása egyébként világszerte éles kritika tárgya. A továbbfejlesztés legfőbb elve talán úgy foglalható össze, hogy ne „lakótelepeket", hanem élettel telített új „városrészeket" építsünk. Ennek egyik feltétele az összes szükséges intézményeknek a lakóépületekkel egyidejű megépítése és a parkosítás megoldása. Ebből a szempontból egyik legsikerültebb lakásépítkezésünk, a negyedik 5 éves tervben épülő, még teljesen be nem fejezett zuglói lakótelep — természetesen szintén igen sok tervező közreműködését igényelte. (A városrendezési tervezést Mester Árpád irányította, a lakóépületeket Gáspár Tibor, a középületek nagyrészét Ágoston Miklós tervezte, a kertterveket Krizsán Zoltánné készítette.) Az új városrész közlekedési szempontból jól kiválasztott helyen, a Metró keleti végállomásánál, áttekinthető rendszerben, emellett változatos kisebb egységekben épült. A négyféle, különböző magasságú épület áttekinthető belső tereket fog össze. A színes középületek a csaknem fehér lakóépületekkel kellemes kontraszthatásban állnak. Az építkezéssel egyidejűleg került sor a parkosításra, idős fák átültetésére, gyermekjátszóterek és sétautak létesítésére. Mindezen tényezők hozzájárulnak a nagy méretek ellenére a zuglói lakótelep otthonos hatásához és emberi léptékéhez. * Folytathatnám a felsorolást a legutolsó évek jelentős építészeti alkotásaival: az új szállodákkal, irodaházakkal, a Metró építkezéseivel, korszerű új ipari üzemeinkkel. Úgy gondolom azonban, hogy némileg is objektív ér-v, tékelésükre, a „legjelentősebbnek" tartott alkotások kiválasztására még nem érett meg az idő. Ez néhány évtized múlva egy újabb időszak áttekintőjének feladata lehet. Remélem, lesz miből válogatnia. 29