Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Preisich Gábor: Száz év legjelentősebb építészeti alkotásai

Preisich Gábor Száz év A Parlament kupolája TAHIN GYULA FELVÉTELEI E sorok írója nem szereti a szuperlativuszokat, nem szívesen ír le olyan szavakat, mint „legszebb", „legértékesebb", „legjelentősebb". Ez alkalommal mégis örömmel tett eleget annak a felkérésnek, hogy e cím alatt — saját szubjektív válogatása alapján — néhány jelentős épület, épületegyüttes ismertetésével Budapest száz évének építészetét, annak értékeit és változásait érzékeltetni megkísérelje. Fiatal építészként, a fiatal modern építészet híveként évekig ellenségesen álltam szemben annak a múlt század második felében keletkezett stílusirányzatnak az alkotásaival, amelyet ma eklektikának, vagy helyesebben historizmusnak nevezünk. Maradinak, reakciósnak, a korszerű fejlődés akadályozójának tekintettem. Ez arra az időre — az 1930—1940 körüli évekre — vonatkoztatva, igaz is volt. Az azóta eltelt évtizedek tapasztalatai, a fejlődés dialektikájának tudomásulvétele az építészettel és az építészet alakulásával foglalkozó szakembereket arra a felismerésre vezették, hogy a historizmust a történelem más stílusirányzataival azonos mértékkel ítéljék meg. Keletkezése idején szükségszerű, sőt az adott keretek között korszerű mozgalom volt. (Nem szabad elfelejteni, hogy az építészet minden korban az „építtető", elsősorban az uralkodó osztály, illetve az állam igényeit tükrözi.) Maradivá, reakcióssá akkor vált, amikor az alapjában demokratikus elveken álló modern építészet fejlődésével szegült szembe. Azzal a modern építészettel, amely a történelmi stílusok remineszcenciáinak elvetésével, a funkció elsődlegességéből kiindulva, az épület tömegének, formájának új,