Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - A borítón: Czeizing Lajos felvétele

Radnóti Miklós Istenhegyi kert A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át. öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Ó, ez a kert is aludni s halni készül, gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. Sötétedik. Halálos kört repül köröttem egy elkésett, szőke méh. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár ? bogárnyi zajjal száll golyó feléd, vagy hangos bomba tur a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét ? Álmában lélekzik már a kert, hiába kérdezem, de kérdem újra mégis. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. Tóth Árpád Bús bérház-udvar ez... Bús bérház-udvar ez, magasba tolt négy fal között hideg rés, vaksi, holt, és fönt az ég is ócska, szürke folt. De most e messzi, négyszögű egen, mint szétfeszülő, kékszín szőnyegen, víg, lenge tánccal egy tündér megye n. És felragyog, amerre lép, az ég, szikrás örvénnyé háborúi a lég, s március édes jószagával ég. Már a tetőt is felgyújtotta, lám, kék szikra izzik a hideg palán, s bíbor téglák a tűzfal oldalán. Egy felső ablak, mint arany edény, mint egy fény-tepsi, fordul tengelyén, s csúszós lapjáról lecsurog a fény. Rá felragyog az udvar-mélyi kő,— vagy tán a táncos, drága légi nő lábáról hullt le az arany cipő ? . . . gyei városok növekedésében, fejlődésében. Itt születik, formálódik s jórészt a végrehajtásban is itt realizálódik a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája, a szocializmus teljes felépítésének programja. Másrészt sokszáz üzem, intézmény, tervező iroda és tudományos intézet dolgozik itt azért, hogy az ország új létesítményei időben, jó minőségben készüljenek el, hogy az áruellátás minősége és mennyisége megfeleljen a várakozásnak, hogy az oktatás korszerű, az egészségügyi ellátás minél színvonalasabb legyen. Budapest szellemisége, közhangulata is sokat változott, fejlődött. Úton van afelé, amit egy szocialista világváros atmoszférájának nevezhetünk. Közismert és szembetűnő példa: napjainkban mi, budapestiek is, csaknem olyan figyelemmel hallgatjuk a meteorológiai jelentést, mint a falvak népe. Nemcsak azért, mert a jó vagy rossz idő, az eső vagy a szárazság következményei közvetlenül befolyásolhatják a fővárosi piacok árukínálatát és árait. Ezen túl, s ennél jellemzőbb az az érdeklődés, ami a budapestiek százezreiben kialakult vagy kialakul. Budapesti emberek ugyanúgy elismeréssel, jó érzéssel emlegetik a vidéken épülő városrészeket, a megújuló falvakat, ipari üzemeket, a szocialista mezőgazdaság szép eredményeit, az anyagi és szellemi növekedés példáit, mint a városunkba látogató honfitársaink az Erzsébet-hidat, a Metrót, vagy az óbudai lakótelepet. Közösek örömeink és közösek gondjaink is. A szocializmus építéséért érzett közös felelősségünk és hazaszeretetünk megnyilvánulása ez. Felelősek vagyunk az országért, a városért. Ezzel a jelen dolgaira szoktunk utalni. Ritkábban gondolunk időben is távlatos, múltban gyökerező, következményeikkel pedig a jövőhöz is tartozó tennivalóinkra. A Budapestért vállalt felelősség éppúgy századokhoz kapcsol, mint ahogy eljövendő évtizedeket készít elő. Hagyományt vállalunk és folytatunk. Ez arra is utal, amit elődeinktől kaptunk, s arra is, amivel a város múltjában felhalmozott anyagi és szellemi értékek őrzése, ápolása, elevenen tartása mellett magunk gazdagíthatjuk generációnk örökségét. A budapesti ember ma, akár tudja, akár nem, sok mindenben az előtte járt nemzedékek erőfeszítéseinek eredményét élvezi. Az újabb évtizedekre tervezett fejlesztés gondjai közepette gyakran megfeledkezünk róla, mennyivel több gondunk-bajunk volna, ha az előttünk járt várostervezők és építők szándéka, ereje nem gyűrkőzik, nem biztosítja Budapest növekedésének feltételeit: azt a végtelenül sok mindent, ami nélkül már néhány százezer ember együttélése is elképzelhetetlen. Elég, ha hosszabb sétára indulunk, hogy hálával és tisztelettel teljék meg szívünk a múlt városépítőinek szemünk elé táruló, eleven mérlege láttán. S akkor arra gondolunk: a mi kötelességünk, hogy a kor, a szocialista társadalom összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőségeivel élve, ezeket valóra váltva, hazánk fővárosában is annyit és úgy építsünk, hogy a jövő nemzedékei megbecsüléssel álljanak majd alkotásaink előtt. Nem csupán az új lakások tízezreire, a közművek bővítésére, a közlekedés korszerűsítésére, az új óvodák és iskolák tantermeire, nem is csak a modernizált üzemek elektronikus vezérlésű gépeire, gépsoraira gondolunk. Az előbb sorolt alkotások célját, értelmét adó lényegről sem feledkezhetünk meg. Az új Budapest szocialista társadalmi viszonyok és emberi kapcsolatok alapján fejlődik; munkánk célja a szocialista, majd a kommunizmust is felépítő Magyarország fővárosának alapozása, kibontakoztatása. S ez már ma sem csak a jövőre tartozik. Nem olyasvalami, ami csupán a tervezők fantáziájában él. A feladat a máé, a mienk. A mi dolgunk: az életet a ma élő és a következő nemzedékek számára a szocializmushoz méltó módon széppé, gazdaggá tenni. Úgy dolgozni, hogy a munka gondját és örömét a városlakók százezrei osszák meg egymással és választott vezetőikkel. Nem külső szemlélői, jobb esetben végrehajtói legyenek a városfejlesztés gazdagodó terveinek. Szerepük a felelős állampolgároké is, a főváros demokratikus közegében élő 4