Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Szalay György: A budapesti kávéházak III.

Az épület Űri utcai, barokk főhomlokzata 1944 előtt Czagány István Egy budavári ház története képekben Az emeleti, aszimmetrikus, bordás hálóboltozat páros bordaindftása az 1953. évi feltárás után A budai Várnegyed — kimeríthetetlen építőművészeti kincsesbányánk — legérdekesebb lakóháza az Úri utca 13. számú, volt Wagner-ház. Úri utcai szárnya már 1412— 1450 között létezett, mint három helyiségsejtből keletkezett kereskedőház; földszintje üzletből, kapualjból és. lakószobából állott. Páratlanul gazdag homlokzati nyíláskereteiből ma is pontosan leolvasható kicsiny, középkori boltjának rendeltetése, parányi üzletajtójának, raktár-szellőzőablakának és kiszolgáló ablakának eredeti funkciója. Kezdetben nem volt lépcsőháza, utcai fa létráról lehetett csak a körbefutó külső függőfolyóson keresztül feljutni az emeletére. Az emeleten főrangú főpap lakott, aki kő-oroszlándomborművek által tartott címerét az épület három sarkán is elhelyeztette, és déli szélső szobáját — belülről — papi tárgyú freskóval díszíttette. Ezt az emeleti szobát — amelynek földszinti kőboltozata alatt sikátor húzódott — bordás, aszimmetrikus hálóboltozattal fedette be 1470 körül egy, a bécsi dómépítő-műhelyben iskolázott mesterrel. Az Űri utcai szárnyhoz a XV. század második felében, toldalékként épült hozzá az Anna utcai, másik háromhelyiség-sejtű kereskedőház, amelynek keleti vége egy következő, kereszt-irányú sikátorra nyílott. Ennek emeleti ablakkereteit helyi posztgótikus stílusban dolgozott kőfaragók készítették 1490—1541 között, még a török hódoltságot megelőzően. Budavára 1686. évi felszabadítása után barokk stílusban átalakították az épületegyüttest, amely 1698-ban Wähler Ferenc hadi élelmezési intéző és neje birtokába került. Tőlük 1722-ben Fischer Antalné Prossz Teréz, egy katonai seborvos felesége vette meg, aki második férjével, Rosier János Vilmos uradalmi jószágigazgatóval osztotta meg később a ház tulajdonjogát. A Röslercsaládtól 1808-ban Schützengerder Vendel budai polgár kezébe került, akitől 1836-ban Pénz György gazdász szerezte meg az épületet. Majd árverési vétel útján 1846-ban dr. Rédl Imre lett a tulajdonosa, akitől 1872-ben a Wagner-család birtokába ment át; az övék is maradt, egészen az államosítás időpontjáig. Műemlékhelyreállításunk szokatlan mélységű feltáró munkája 1953-ban felszínre hozta a Budavára 1944—45. évi ostroma alatt súlyosan megsérült ház gazdag gótikus maradványait. A szakszerű rekonstrukció i960—62-ben történt meg. Az épület főhomlokzata a műemléki kutatások befejezése után (az 1953. évi állapot, amely a helyreállítás alapjául szolgált)