Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Szalay György: A budapesti kávéházak III.

FŐVÁROSUNK ELSŐ Oszlopszállítás a távvezetékhez (1929) A „Budapest ioo éve" c. kiállítás rendezésekor érdekes és értékes anyag birtokába jutott a Budapesti Történeti Múzeum. Az Országos Villamos Távvezeték Vállalat — a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. egyik jogutóda — átadott egy kisebb gyűjteményre való emlékanyagot a Bánhida—Budapest távvezeték első szerelvényeiből. Ma a főváros villamosenergiaellátása az országos 120,220, illetve 400 kV-os kooperációs hálózatról történik. Ä nemzetközi kooperáció keretében fővárosunk áramellátásában külföldi erőművek is részt vesznek. Ugyanígy a szükségletnek megfelelően mi is adunk energiát a KGST és az egyezményben részt vevő országok részére. Az első vidéki erőmű, ahonnan távvezetéken keresztül juttattak villamos energiát a fővárosba, Bánhidán épült meg. Azt megelőzően helyi áramfejlesztők szolgáltatták az energiát. Éppen 80 éve, hogy 1893-ban Budapesten is megkezdte térhódítását a villanyvilágítás. Közel 40 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megépüljön az első távvezeték. Az erőmű megépítését a kormány kezdeményezte; a gondolat a Budapest—Hegyeshalom vasútvonal villamosításával kapcsolatosan merült fel. Mi szólt Bánhida mellett ? A kormány kiváló szakemberekkel előtanulmányokat végeztetett az erőmű gazdaságosságáról. Verebély Lászlót is bevonták a munkába. A Műszaki Múzeumban őrzött egyik 1930-as tanulmány a következő értékelést adta: Bánhidán szállításra és nemesítésre nem alkalmas égőpalát, Kelenföldön viszont elsőrendű tatai szenet tüzelnek el. Országos érdek, hogy elsősorban Bánhida terheltessék meg teherbírásának szélső határáig. Ekkor már javában folytak a munkálatok. Verebély 1928 júniusában írta: A bánhidai villanytelep építése már megkezdődött. A fővállalkozó a Ganz-Danubius Rt. Az építtető a Magyar Dunántúli Villamossági RT, mely a munkálatokhoz angol kölcsönt vett fel. Fejér Gyula, a kereskedelemügyi tárca miniszteri tanácsosa a Hitel 1928 júniusi számában a következőket írta: „A Bánhidai Centrálé csak elindulást jelenthet a megkezdett úton. Bizonyos, hogy ezt az energiatermelő telepet most már nyomon követi a többi olcsón termelő központ. A centrálé kapcsán sok mindenről beszéltek és beszélnek. Egy azonban kétségtelen: a mai 800 millió kWó-s termelés az ország tényleges villamosenergia szükségletét megközelítően sem fedezi. A szakemberek a szükségletet 2,5 milliárd kWó-ra becsülik. Ennek csak egy töredékét fogja szolgáltatni a bánhidai erőtelep. Rövidesen szükség lesz újabb villamos centrálék felállítására ..." A megsértődött városatyák pálfordulása Az a mondat, hogy „a centrálé kapcsán sok mindenről beszéltek és beszélnek," többek között arra is utal, hogy a fővárosi tanács vezetői nem értettek egyet az erőmű megépítésével. A főváros az ellenvélemények egész légióját vonultatta fel. „A kormány a főváros érdekei ellen döntött az elektromos centrálé kérdésében ..." „A fővárossal és ne a főváros ellen oldják meg a centrálé ügyét..." A szociáldemokrata városatyák is élesen ellenezték a centrálét. Ellenezték a külföldi kölcsön felvételét. „Nem idegen csoportnak, hanem a fővárosnak kell megépíteni az új villamos centrálét." Féltek az idegen kölcsön felvételét követő tarifaemeléstől, s azon a véleményen voltak, hogy a főváros energiaszükségletét helyi erőművekkel kell biztosítani. A Bánhidai Erőmű 1930. június 28-án kezdte meg az áram-42