Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Vértesy Miklós: A „pesti kényszerítő dologház”

SZÁZ ÉVE TÖRTÉNT Nyárvégi sóhajok és sirámok 1873-ban: „Hetvenhárom napig nem volt eső Budapesten. A homoksíkság, melyen a főváros terül, izzó a nap melegétől, akár egy afrikai sivatag. A gyér lombozatú akácok, melyek itt-ott Pest környékén találhatók, szomorú tengéletet élnek, leveleik összezsugorodnak s fakó színt borít rájuk az égő napsugár és sívohomok. Ha egy-egy ilyen fát megráz valaki, egész porfelhő kavarodik föl lombjáról. A város fölött nehéz, fojtó, lilaszín ködtenger borul, mely telítve van füsttel s az utcák porával. Estefelé, hat óra tájban, már nem látni a budai hegyeket, pedig a nap még javában ragyog, a Kerepesi úton eltekintve, tíz ölnyire is alig lát el a szemünk, oly sűrű párafátyol borítja. E nappali éjszaka most annál veszedelmesebb e helyen, mert a Kerepesi út az Ország útba torkolásától egész a Rókus kórházig föl van túrva, ásva; sáncok, földhányások, gödrök, kőrakások teszik járhatatlanná. Kocsi közlekedés nincs is itten, aki gyalog jár is, inkább messze kikerüli. Csak a lóvonatú vasútnak nyílik egy keskeny, kígyózó ösvénye, mely éppen csak olyan széles, hogy két ló elfér egymás mellett, de ha az egyik kissé megtaszítaná a másikat, annak okvetlenül két oldalt ásítozó mélyedések valamelyikébe kellene zuhanni. S közben folyik mindenféle munka. Itt leásnak a gázcsövekig, azokat szedik föl, amott a csatornákat javítják két ölnyire a talaj szintje alatt, ott ismét a vízvezetéki csöveket hozzák rendbe, miután mind e földalatti „organizmusra" kemény kő- és aszfalt burkolat fog borulni s azt a keresztül törhetetlen páncélt örökké bontogatni nem lesz lehetséges. A járdákat két ölnyi szélességben máris bevonják földszurokkéreggel, közönként helyet-helyet engedve az oda ültetendő fáknak, melyek a Kerepesi utat sugárúttá alkotni lesznek hivatva. A lóvasút és a járda közti tért előbb meghordták jó vastag törött kővel, olyannal, aminővel az országutakat kövezik, 200 mázsát nyomó vashengerekkel egyengetik, e fölébe kavics és homokréteget borítottak s most szabályos kőkockákkal rakják ki, melynek mindegyike csaknem egy forintba kerül. Mikor Bécset kövezték, ezelőtt húsz esztendővel, akkor még egy ilyen kőkocka egy ezüst húszasba került. Arra mondta aztán a magyar ember, hogy Bécs olyan gazdag város, hogy „ezüst húszasokkal" van kövezve. No, mi majd elmondhatjuk, hogy Pest csupa forintos bankókon jár. A munka lassú menete miatt sok a panasz. Ennek is a bölcs városi hatóság az oka. A helyett, hogy a kövezési munkálatot egy vállalkozónak adta volna ki, másra .bízta a csatornák, másra a víz- és gázcsövek rend beszedését, másra a lóvonatú vasút új vágányainak lerakását, másra a járda aszfaltozását s végül másra az út kövezését. így történt aztán, hogy az egyik vállalkozó a másikkal nem törődve, végzi a maga munkáját s fölszaggatja az utca régi kövezetét már a Rókusnál, oda se hederítve, hogy a többi munkálat még a színház környékén sem készülhetett el. Azért kell most már annyi port nyelnünk, csetlenünk-botlanunk s azért kell a közlekedésnek fönnakadva maradni, körülbelül új esztendeig, a valamennyi közt a legforgalmasabb útvonalon." („Vasárnapi Újság" 1873. augusztus 31.) A „Vasárnapi Újság" írja 1873. október 11-én: „Pest, Buda és Óbuda egy várossá egyesült és megválasztotta 400 tagból álló képviselő testületét, 200-at a virilisekből, 200-at pedig szabadon. A polgári jognak e magasztos gyakorlata hellyel-közzel nagyon furcsán ütött ki. Tanú rá többek között Wink úr. Kicsoda ez a Wink úr? Hát az egy igen nevezetes ember, aki a legnagyobb mértékben bírja polgártársai bizalmát, mert kevés híja volt, hogy valamennyi pesti polgár között nem ő kapta a legtöbb szavazatot. S miféle bokros érdemeinek köszönheti azt a nagy bizalmat? Sokat aquirált a városnak? A csatornázás, a kisajátítás, monumentális épületek olcsó emelése körül tett szolgálatokat, avagy új kiváltságokat vívott ki a fővárosnak? Nem, mind ezek a felsorolt dolgok olyanok, hogy ha keltenek is méltánylást és elismerést egyrészt, de másrészt irigységet keltenek s az irigy ember nem szavaz arra, akire irigy. Más, egészen más Wink úr népszerűségének titka: az, hogy senki nem tud róla semmit, tehát rosszat sem, senki nem ismeri, így hát rossznak sem ismeri — és eképp tiszta lélekkel rá adhatta szavazatát mindenki. Mikor aztán megválasztották városi képviselőnek, akkor derült ki, hogy Wink urat nehéz is ismerni valakinek, miután Wink úr sehol nem létezik Buda-Pest-Óbuda hármas határában. Olyan élő ember nincs, tévedésből írtak be a választók listájába ilyen nevet, más név helyett, s így egy nemlétező embert választottunk képviselővé. Kár, pedig derék embernek hittük. De azért a választáson, hasonló mulatságos több epizód mellett, szerencsésen átestünk s most a városi rendőrségnek az állam kezébe való átmeneteléről van szó, mit sürgőleg követel a fővárosban és környékén sűrűn jelentkező ama sok rablás, melyekről a lapok mesés dolgokat írnak." Események és hírek. Az Országos minta-rajztanodában 130 fiú és 15 leány növendék van. Az igazgatón, Keleti Gusztávon kívül még Székely Bertalan, Greguss János, Schulek és Morelli Gusztáv működnek mint tanárok. A tanoda két főosztállyal rendelkezik: előkészítő és szakosztállyal. Az előbbiben a rajz és festészet elemeit oktatják, az utóbbiban a festészetet, szobrászatot, építészetet és az ornamentális rajzot. Van fametsző osztály is, az ügyes vésőjű Morelli tanár vezetése alatt. A természettudomány barátai körében az a terv merült fel, hogy a fővárosban csillagvizsgálót kell fölállítani. A király a közoktatásügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy Budapesten a keleti nyelvek előadására a pesti Tudományegyetem mellett szemináriumot állíthassanak, melyben a modern kultúrnyelvek s a szükséges egyéb szaktanulmányok tanulása mellett a szeminárium növendékei a konzulátusi s diplomáciai szolgálatra is kiképzést nyerjenek; továbbá, hogy ebben a szemináriumban, ha szükséges, külföldről meghívott tanerőket is alkalmazzanak. Liszt Ferenc művészi pályafutásának 50 éves jubileumát november 8—10-én ünneplik meg a fővárosban. Külföldi minták után társulást terveznek, mely Budapesten festészeti műtermet és bazárt akar létesíteni. Festőkből állna a társulat, akik a munkafelosztás elve szerint működnének, kiegészítve egymás tehetségét, hogy a megrendelőknek jó képpel szolgálhatnának. Készülnének itt mindenfajta képek, másolatok és fényképek. Az árucsarnokban pedig különféle műtárgyakat árusítanának, ezek között magánosok festményeit, szobrait is. A Kisfaludy Társaság zárt ülésén, Kemény Zsigmond lemondása folytán, elnöknek Toldy Ferencet választották meg, alelnöknek Gyulai Pált, titkárnak ismét Greguss Ágostot, másodtitkárnak Tóth Kálmánt. Erkel Ferenc benyújtotta legújabb művét, a „Brankovics György" c. ötfelvonásos operát a Nemzeti Színháznak. Műbarátok — köztük Liszt Ferenc —, akiknek alkalmuk volt a partitúrát látni, elragadtatva szóltak a dalmű egyes részleteiről. Az esküjelenetet, valamint a megvakított fiúk visszahozatalát mind az érzelmek viharos kifejezése, mind a mesteri hangszerelés miatt megkapónak mondják. A tárgy természete kívánta, hogy a szerző szerb dalokat is iktasson művébe s ezeket annyi műízléssel és költői érzékkel alkalmazta, hogy szerb testvéreink elismeréssel lehetnek a magyar zeneköltő iránt, aki először illesztette dalaikat a zeneköltészet keretébe. Jókai legújabb munkájából, „A jövő század regényé"-ből megjelent az első rész, melynek címe: „Az örök harc." Az Egyetem hittudományi karán még mostanáig sem a magyar az oktatási nyelv. A régi hagyományokhoz híven, ott még mindig latinul tanítanak. Toldy Ferenc múlt évi és Hatala Péter ez idei rektorok hazafiasan sürgették a kormánynál, hogy rendelje el a magyar nyelv használatát a hittudományi karon is, eredményt azonban nem értek el. Táborszky és Parsch kiadónál megjelent „Öt magyar népdal", Liszt Ferenctől, a mester kezét minden sorban föltüntető átiratban, csinos kiállításban. „Inkább Liszt dalai ezek — írja a Vasárnapi Újság —, mint a magyar népé, mely ha zenészektől hangszerelve hallaná ezeket, bizony, furcsa szemeket vetne Peti cigányra vagy a Zsiga gyerekre. A szöveg közlése a dalok előtt nemcsak dicséretet, hanem követést is érdemel." Mészöly Géza fiatal festőművésznek, akinek hangulatteljes tájképei gyorsan szereztek hírnevet, a kiállításon levő „Balatoni tájkép"-ét — melyet a külföldi sajtó is igen dicsért — éremmel tüntették ki. Halász László pesti szobrászt megbízta a szerb kormány a meggyilkolt Obrenovics Mihály szobrának megmintázásával. A szobor kivitelezésben 20 000 aranyig terjedhet. Táncsics Mihály műveiből két kötet került ki a sajtóból. Az egyik népies elbeszéléseket, a második két politikai-társadalmi röpiratot tartalmaz: „Hunnia függetlensége" és „Nyilatkozat gr. Széchenyi István ,Két garas' c. tervére". Az utóbbi 1844-ben Lipcsében jelent meg, mivel a sajtóbírálat miatt itthon hírlapokban nem jelenhetett meg. Az előbbi pedig 1846-ban Halléban, majd 1848-ban Budán jelent meg, azonban mindkét esetben betiltották. Államtudományi szótárt készül kiadni a Franklin irodalmi és nyomdai részvénytársaság, mely az összes nemzetgazdasági és társadalmi tudományok körét felöleli s a hazai viszonyokhoz alkalmazva fejtegeti és magyarázza. A Közmunkatanács ülésén a Petőfi-szobor helyének a Duna-parti Heinrichféle ház előtti ligetet jelölték ki, szemben a görög templommal. Maga a szobor készítője, Izsó Miklós is e helyet tartja a legalkalmasabbnak. „Budapest és környéke" címmel, a fővárosi hatóság megbízásából, útikalauzt írt Hevesi Lajos, hiteles adatok nyomán készült térképpel, betűrendi utcamutatóval és számos fametszettel. Az útikalauz a főváros történelmének ismertetésével kezdődik, aztán következnek a részletek, melyek kiterjednek minden tudnivalóra, a közintézetektől a vendéglők és omnibuszok árjegyzékéig. A mellékelt térkép pedig az utcákat tünteti fel; az eddig megjelent térképek között határozottan a legjobb. Ugyanez a könyv megjelent francia és német nyelven is. A pesti egyetemi ifjúsági olvasókör értékes ajándékot kapott: Eötvös József könyvtárának egy részét, melyet Eötvös Loránd ajándékozott az ifjúsági körnek. Ez az ajándék öt nagy szekrényből áll, mindegyik telve igen értékes könyvekkel, s majd valamennyiben az elhunyt jeles író kézírása van. Az Operaház terveit Ybl Miklós bemutatta a Közmunkatanács helyiségében. Ezek szerint: a nagyobb színházak egyike lesz négy karzattal,csarnokokkal, külön bejárattal az udvari páholyhoz és kényelmes nézőhellyel 2030 ember számára. A homlokzat-tervezetből Ybl kettőt mutatott be, mégpedig igen szépeket. Az értekezlet elhatározta, hogy a bemutatott rajzok alapján részletes tervezetet és építési programot készítsenek. Az Operaház építési költségeit Ybl 1 688 000 forintra számítja. A Salzburgban élő Kántz Zsigmond nagy buzgalommal gyűjtötte össze a linzi száműzetésben elhunyt Bacsányi János hátrahagyott iratait, munkáit, leveleit, arcképeit és azokat megküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. Legutóbbi küldeményében egy szép album is van, mely Bacsányi és neje, Baumberg Gabriella német költőnő arcképeit tartalmazza. A Nemzeti Színházban bemutatták Szigligeti Ede „Valeria"c. sjomorújátékát, melyet korábban 100 arannyal tüntettek ki. Szekeres István 37