Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Bertalan János: A főváros demográfiai és munkaerő helyzete

este tér haza. Az üresen hagyott, bezárt lakásban nem maradhat egyedül az idős ember. Valameddig megoldják, hogy valaki otthon maradjon vele, de a szabadság is letelik egyszer. Kevesen vállalkoznak ma házi betegápolásra. S azt a néhány nyugdíjas ápolónőt, aki mégis vállalkozna rá, egy átlagos jövedelmű család nem tudja megfizetni. Nem marad tehát más megoldás, mint a szociális otthon. — Majdnem minden esetben következtethetünk szülő — gyermek kapcsolatára — mondta dr. Vadkerti Gyula, a Hungári körúti szociális otthon igazgatója. — Mert abból, hogy jelenleg mennyire szoros az otthonunkban élő szülő és a gyermeke viszonya, látható az is, hogy milyen volt addig, amig egy fedél alatt laktak. Nagyon sok olyan gondozottunk van, akihez gyermekei, unokái kéthárom naponként bejönnek. Édességet hoznak, gyümölcsöt, virágot. Beszámolnak életük eseményeiről. Nyilvánvaló, hogy ezek az idős emberek nem „lelketlen" gyermekük miatt élnek nálunk. Egész egyszerűen: gyermekeik képtelenek voltak róluk megfelelően gondoskodni. Nem tagadom, vannak olyanok is, akik csak a szeretet ünnepén jönnek meglátogatni anyjukat, apjukat, avagy küldenek egy üdvözlőlapot. De inkább az ilyenek jelentik a kivételt. . . Változó igények — új módszerek A Hungária körúti szociális otthon az idén alakul át Központi Módszertani Intézetté. Ehhez az előmunkálatok már megtörténtek. Továbbra is működik itt szociális otthon, de ide kerül az elhelyezési csoport és a dokumentális központ is. Számos elgondolásuk egyike az előgondozás megteremtése. Ha ma