Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Bertalan János: A főváros demográfiai és munkaerő helyzete

Bertalan János FÓRUM A főváros demográfiai és munkaerő helyzete A közvéleményt és az ország veze­tőit az utóbbi években mind gyakrab­ban foglalkoztatja az a probléma, hogy hazánkban alacsony a természetes szaporodás, ennek következtében már jelenleg is kevesebb új munkaerő lép munkába, mint ahányan kiöregsze­nek, nyugdíjba mennek. A születések alakulása A szülési gyakoriság hazánkban évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat. Az ezer lakosra jutó élveszüle­tési arány 1901 —1905 között még 36,9 volt, jelenleg már csak 14,5 ezrelék körül mozog. Annak ellenére, hogy a halálozási arányszám a felszabadulás óta jelentős mértékben csökkent, a természetes szaporodás arányszáma annyira visszaesett, hogy ma már a népesség egyszerű reprodukciója sem biztosított. Az ezer lakosra jutó ter­mészetes szaporodás — a születések és a halálozások különbözete — a századforduló elején 11,3 volt, jelen­leg pedig már csak 3 ezrelék körül mozog. A csökkenő mértékű szüle­tési gyakoriság és az átlagos élettar­tamnak a meghosszabbodása a népes­ség jelentős arányú elöregedéséhez vezetett. Ha a születési arányszám továbbra is a jelenlegi alacsony szinten marad, vagy esetleg még tovább csökken, a népesség száma 20—25 év múlva fogyni kezd. A népesség számának megtartásához minden nőtől a propa­gatív időszak végéig több mint két gyermek élveszületésére volna szük­ség. Ez a szám jelenleg alacsonyabb. Budapesten az 1970. január i-i nép­számlálás időpontjában egy 45 — 49 éves házas nőre átlagosan 1,63 élve­született gyermek jutott. A fővárosi családok 38 százalékában nem volt gyermek, 40,4 százalékában pedig csak egy gyermek volt. Budapesten a születési arányszám már a századforduló elején is alacso­nyabb volt az országos átlagnál. A fő­városban az élveszületések arányszá­ma 1901 és 1905 között az országos átlagnak 81,3 százaléka volt. Ez a különbség a felszabadulás utáni évek­ben a falusi népesség demográfiai magatartásának megváltozásával, a születések csökkenésével, továbbra is megmaradt. Budapesten a második világháború utáni években az élve­születések száma a háború előtti évek­hez viszonyítva jelentősen növeke­dett: az 1946—1950. évek átlagában ezer lakosra 16,2 élveszületés jutott, 20,9 százalékkal több, mint amennyi a második világháború előtti 1936— 1940. évek átlaga volt. A születési arányszám a legmaga­sabb — 21,2 ezrelék — 1953-ban volt. A magasra nőtt szülési gyakori­ságot egy népesedéspolitikai intéz­kedés váltotta ki. Az 1953 elején meg­jelent 1004/1953. Mt. sz. határozat a művi vetélést szigorúan korlátozta. A művi vetélést korlátozó határoza­tot 1954-ben enyhítették, majd az 1047. Mt. sz. határozattal lényegében az anya döntésére bízták, hogy kí­ván-e gyermeket szülni, vagy inkább megszakíttatja a terhességet. Ezt követően a születési gyakoriság nagy­mértékben visszaesett. 1959-től az élveszületések és halálozások egyen­lege negatív eredményeket mutat. A születési arányszám visszaesésében szerepet játszott a propagatív korú női népesség számának és arányának csökkenése is. 1949. január 1. és i960, január 1. között a női népesség szá­mának 12,4 százalékos növekedése mellett a szülőképes korú (15 — 49 éves) nők száma 7234 fővel (1,5%-kal) csökkent. Ezen belül a legpropaga­tívabb korúaké (20 — 24 évesek) 18,6 százalékkal (13 396 fővel), a 25 — 29 éveseké pedig 19 százalékkal (15 663 fővel) esett vissza, 1949. január i-hez képest. Az 1967-ben bevezetett gyermek­gondozási segélynek és egyéb szociál­politikai intézkedéseknek hatására, valamint a szülőképes korú nők és a házasságkötések számának növeke­.dése következtében valamelyest emel­kedett az ezer lakosra jutó élveszüle­tések száma. Ez a folyamat azonban megállt és a születési arányszám is­mét csökkenni kezd: az 1969. évi 12 ezrelékről 1970-ben 11,9-re, 1971-ben 11,5-re hanyatlott vissza. A szülő­képes korú nők száma 1970. január i-én 10,9 százalékkal, ezen belül a 20 — 24 éveseké 42 százalékkal, a 25 — 29 éveseké pedig 16,2 százalék­kal volt nagyobb, mint i960 azonos időszakában. A szülési kedv nagyfokú lanyhulá­sa több egymással összefüggő, bonyo­lult tényező eredője. Ezen tényezők közé tartozik: a nők fokozott arányú 1. sz. tábla Az élveszületések, a halálozások és a természetes szaporodás (fogyás) Időszak, év Élve­születések Halálozások Természetes szaporodás (fogyás —) 1000 lakosra jutó élveszületések száma Időszak, év száma Természetes szaporodás (fogyás —) 1000 lakosra jutó élveszületések száma Időszak, év Budapesten Országosan i949 — r95l. évek átlaga 26 150 17 174 8976 15,8 20,6 1952 —1954. évek átlaga 34 208 18 300 15 980 19,1 21,4 r955 — r 957- évek átlaga 21 623 17 835 3788 11 >9 19,4 1958 — 1960. évek átlaga 16 743 17 897 - I 154 9.3 15,3 1961 — 1963. évek átlaga 15 808 19 003 - 3 195 8,4 13,3 1964 17382 19 825 - 2 443 9>i 13,1 1965 18 083 21 056 - 2973 9,4 13,1 1966 19522 20494 - 972 10,1 13,6 1967 22 256 22 I76 80 n,4 14,6 1968 23 467 23 408 59 n,9 15,1 1969 24 034 23 696 338 12,0 15,0 1970 24 O4O 24 674 — 627 n,9 14,5 1971 23 236 25 644 — 2 408 ",5 14,5 munkavállalása, a gyermekes csalá­dok alacsonyabb életszínvonala, az igényektől elmaradt lakásépítés, a válások növekvő száma és nem utolsó­sorban a jövedelmek emelkedésével együttjáró új, divatos igények — nya­raló és gépkocsi vásárlás, külföldi utazás stb. — kielégítésének elsőd­legessége a gyermekvállalással szem­ben. Az anya munkába járása mellett a gyermeknevelés — a különböző gyermekellátó intézmények igénybe­vétele esetén is — sok problémát okoz és nagy megterhelést jelent a szülőknek, elsősorban az édesanyák­nak. Budapesten 1970 elején a 15 — 49 éves nők 79 százaléka volt aktív kereső, 4,5 százaléka (26 730 fő) pedig gyermekgondozási szabadságát töl­tötte. A gyermek léte anyagilag is hátrányos helyzetbe hozza a családot a gyermektelen családokkal szemben. A többgyermekes családok egy főre jutó jövedelme — a családi pótlékot és egyéb szociális kedvezményeket is beszámítva — lényegesen alacso­nyabb a gyermektelen családokénál. Engedélyezett művi vetélések 2. sz. tábla • Év Művi vetélések száma összesen Ebből: Az összesből a 20—29 éves vetélő nők száma Az összes művi vetélés az élveszületett gyermekek %-ában • Év Művi vetélések száma összesen gyermek­telen egy gyermekes Az összesből a 20—29 éves vetélő nők száma Az összes művi vetélés az élveszületett gyermekek %-ában • Év Művi vetélések száma összesen vetélő nő Az összesből a 20—29 éves vetélő nők száma Az összes művi vetélés az élveszületett gyermekek %-ában 1963 51 778 12 518 18 898 28 844 314,6 1964 54 442 14 304 20 446 30 254 313,2 1965 52 120 13 540 20 652 27 792 288,2 1966 52 685 15 405 19 199 29 370 269,9 1967 53 675 15 048 20 726 31 486 241,2 1968 54 57° 13 773 22 827 33 114 232,5 1969 57 012 15 231 23 452 33 48o 237,2 1970 -51 376 I4923 19 359 27 840 213,6 1971 50761 15 205 19 436 26 267 214,1 26

Next

/
Thumbnails
Contents