Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: A legnagyobb kerület

AZ UTCÁN talán szívesebben átöltöznék civilbe. Nyolc órai ácsorgás, járkálás után le lehetne ülni a buszon, ha van hely. Ezt az egyenruha nem engedi meg. Nem tiltott dolog, de érti miről van szó ? K. Gy. főtörzsőrmester először igazoltat. — Tudja, ez a szakmával jár. A rend, az rend. Kocsiba ülünk, ő a kérdéseimre válaszol, és én egész idő alatt azon meditálok, miért lesz rendőr egy repülőgépszerelő ? Mert ez az eredeti foglalkozása. — A rendőr egy kicsit pszichológus is. Ismernie kell az embereket, jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Csak úgy ránézésre, mert nincs ideje tanulmányozni. Sajnos van köztünk, aki e tudománnyal még hadilábon áll. Mondok egy példát: összekoccan két kocsi. A tulajdonosnak kára van, késik is valahonnan, szóval minden oka megvan a bosszankodásra. Ilyenkor, ha ráripakodik a rendőr: „Nem tud vigyázni?!" — hát ez nem a legszimpatikusabb kezdet. Ilyen egyre ritkábban fordul elő. A rendőr élje bele magát a civil helyzetébe és utána intézkedjen. Megpróbálunk közvetlenebb módon érintkezni az emberekkel és így sokkal kevesebb a vita, durváskodás, mint évekkel ezelőtt. Intelligensebbek, tanultabbak lettek az emberek. A közlekedő állampolgárok is, meg a közlekedési rendőrök is. — Érdekli a politika ? — Egész szolgálatom politika. Ha valahol intézkedem, legalább két tucat ember von gyűrűbe. Ismeri a pestieket! Lesik minden szavamat, mozdulatomat. És már ez magában politika. Ha egy marós selejtet csinál, legfeljebb levonják a béréből. Ha én teszek olyan intézkedést, ami a állampolgárok igazságérzetét bántja, az sokkal súlyosabban nyom a mérlegen. Emberekkel foglalkozom, ezért szeretem ezt a munkát, ezért nem vágyom vissza a repülőkhöz. — Mivel tölti a szabadidejét ? — Hát ha van, pihenek, sakkozok, olvasok. Szeretem a verseket. Valamikor magam is írogattam, s ebből az olvasás szeretete maradt meg. Van egy öreg tragacsom, azt bütykölöm. Gyakran fáj a fejem, aluszékony vagyok a szolgálat után. Tudja, a forgalom, meg a füst, a gáz miatt. — Mi a vágya, célja ? — Talán jó lenni tiszti vizsgát tennem, ámbár ki tudja? Irodában nem szeretnék ülni. Azt se bánnám, ha a munkánk egyre nagyobbfokú bonyolultságát jobban elismernék. Mert nézze csak: kocsit vezetek, forgalmat irányítok, adóvevő rádiót kezelek, radarral dolgozom és mindemellett csinálom a többi rendőri teendőket. Ugye, nem is olyan egyszerű ? — Én mindenben segítek az asszonynak, főzök, takarítok. Ő is a testületnél dolgozik, hát elvárja — mondja Sz. M. főtörzsőrmester. — így teszek hitet az egyenjogúság mellett. A szolgálat, az más. Ott határozottnak, erélyesnek kell lenni. Intézkedéseimet mindig a szabálysértés társadalmi veszélyessége határozza meg: más dolog tilosban várakozni és más szabálytalanul előzni. — Az a közhiedelem, hogy prémiumot kapnak a büntetés után. — Erről szó sincs. A tapasztaltabb rendőr csak a legszükségesebb esetben használja a büntetést. Fiatalok gyakrabban és könnyebben élnek vele. Van ennek régebbi hagyománya, gyökere is. Egy időben a parancsnok, hogy úgy mondjam, elvárta a kvantum-teljesítést. Ha a rendőr nem jelentett szabálysértést, visszaküldték a forgalomba, mondván: egy rendőrnek mindig meg kell látnia a hibát, az pedig mindig van a forgalomban. De ez már a múlté! — Maga mit tenne a testület érdekében? — Javítani kellene a szociális körülményeket. És jó lenne tenni valamit az egyre növekvő és töményebb kipufogó gáz ellen. Közlekedési rendőrnek lenni: veszélyes hivatás. Ma már kevesebb dobogó áll a forgalom sodrában, de így is egészségtelen munkakörülmények között végzik a napi feladatukat. Az állandó mozgás, rohanás szédülete csak percekig élvezetes, utána fárasztóvá válik. Megtépázza az idegrendszert is. Magukon érzik, hogy délután ingerlékenyebbek. Ilyenkor kevesebb az agitáció, több a keménység. Más foglalkozási betegség is jelentkezik náluk: a reumatikus fájdalmak. Mert bármennyire is felöltöznek, az időjárás csak kikezdi őket. Ilyen szempontból szinte nehezebb a dolguk, mint a tűzikovácsoknak. Nyári forróságban a betonon! Aztán a tél hidege ellen még a védőital sem nyújt kellő oltalmat. (Annak is csupán egy éve, hogy nyáron a kánikulai hőségben szénsavas üdítőt, és mínusz fokban meleg teát ihatnak.) A közrend fenntartása mellett a protokolláris feladatokat is ellátják. „Ez is szép munka, jó érzés államfőket kísérni" — vélekedett H. B. főtörzsőrmester. Budapesten az elmúlt év első tizenegy hónapjában 5573 baleset történt, az országos balesetek 34%-a. Ebből 219 volt halálos kimenetelű. Különösen megugrott a bale^ti statisztika a nyári hónapokban, főként a n^y turistaforgalom miatt. Egyre jobban alkalmazkodnunk kell a növekvő forgalomhoz, autósnak, gyalogosnak egyaránt. Ez a nagyvárosi élet velejárója. De hogy kevesebb legyen a baleset, széles körben kellene tanítani a szabályokat. A Minisztertanács határozatot fogadott el a közúti közlekedés biztonságáról. A Művelődésügyi Minisztérium ebben az oktatási évben ad majd ki utasítást a közlekedési szabályok oktatásáról. De talán az idősebbeknek sem ártana egy kis okítás. Már betéve tudjuk a kozmetikai reklámokat, a szupermosópor szövegét — esti mese előtt sugározzák! —, de az egyre változó közlekedésnek kellő értékű és hatású tv-reklámja például nincs. Mert biztonságunkért nemcsak a közlekedési rendőrök a felelősek. 17