Budapest, 1973. (11. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: Balla Demeter felvétele

következő 10—15 évre kielégítő pontos­sággal tisztázzuk: hogyan fog alakulni a budapesti lakosság száma, milyen lesz kor­összetétele, mekkora lehet a munkaképes korú népesség aránya? A hosszútávú tervezés másik kulcskér­dése a budapesti ipar fejlődési útjának meg­határozása. Ismert tény, hogy — a vidéki iparfejlesz­tés már említett jelentős eredményei elle­nére — még mindig igen nagy Budapest ipari súlya; részesedési aránya a termelés­ből és állóalapokból. A magas ipari kultúrát, szakképzettséget, kooperációs lehetősége­ket és tudományos hátteret igénylő ipari tevékenység jelentős része szintén Buda­pesten koncentrálódik. Alapvető — és nyugodtan mondhatom, országos — érdek fűződik tehát ahhoz, hogy Budapest gaz­dasága, így mindenekelőtt ipara továbbra is fejlődjék. Számításba kell azonban venni, hogy sok tekintetben módosultak, sőt megváltoztak a fejlődés elé állítandó köve­telmények és a mérlegelhető lehetőségek, ÁGH ISTVÁN Kőbánya Errefelé a villamos elárvul. Padjaiból az emberi meleg elpárolog. Áthűl széltől, magánytól. Ablakai zöld, déreres szemek. Nyüszít mint rab darázs a cérnaszálon, — ki játszik vele, isten vagy gyerek? — arany potroha átsüt a homályon. A sínen olajos kórók kéklenek. Alagasvasúton vörös tehervonat, elrabolta a messzeség havát. Emlékeim, ti kövér hó alatt csöpp ablakokkal pislogó szobák, nyulas mezők, de rég elhagytalak, a menny talpfáin vágtatott tovább. Ha elfelejtem árvaságtokat, találhatok-e magamnak hazát ? Kolóniák repkényei nyüzsögnek, malteros árnyuk repdes a falon. Fagyott gyolcsok villámlanak, dörögnek mint szél a mezőn, villanydrótokon. Palatetőkön kéményfüst legelget hópázsitot — a nyála lecsorog. Gőzöl a tél, az utca is fölenged, ahol átlebegnek az asszonyok. Akiket mindig meglel baj, öröm, s föléli őket szerelem, család, soványak lesznek lassan, szemükön nagy lila lepke tündököl, a láz; egyszer a testből semmi sem marad, csak eleven tűz, tiszta lobogás. Szép életért csapódó indulat, emelj föléjük meleg palotát! Férfi nélkül, nővel, gyerekkel árad hozzáip e táj. A messze dombokig felhőkre fürtöt aggatnak a gyárak. A sörgyár édes habban álmodik, udvarán árpaszemektől aranyló autónyomok hernyói hevernek, nyarat idéző, párásán magasló malátaszagot lehellnek a vermek. továbbá, hogy ezek a jövőben a mostani­nál is szigorúbbá válnak. A budapesti ipar jövő fejlődésének mind­inkább meghatározó feltétele a technikai korszerűsítésre alapozott hatékonyság gyors ütemű növelése. Ez természetesen általában is így van; a budapesti ipar tekin­tetében azonban az átlagosnál is nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy az ipari fejlesz­tésben egyre inkább az intenzív jelleg váljék uralkodóvá. Csak így lesz elérhető, hogy a szűkülő munkaerő-forrás ellenére is növekedjék a termelés. Vagyis az ipar­fejlesztési elgondolásoknak számolniok kell azzal, hogy a termelékenység növelésének ütemét a maihoz képest lényegesen meg kell gyorsítani. Ez igen összetett feladat, amely nemcsak a meglevő technika új, korszerűbbel való fokozatos felcserélését kívánja meg, hanem a termelés szerkezeté­nek átalakítását is szükségessé teszi. A ter­vezőmunkának ezért arra a fontos kérdésre is választ kell adnia, hogy melyek azok az iparágak, termékcsoportok, amelyek fej­lesztendők, amelyekben a legkedvezőbb adottságok vannak ahhoz, hogy a munkaerő és az eszközállomány növekvő hatékonyság­gal és javuló gazdaságossággal legyen kihasz­nálható. Másfelől feladata feltárni az ehhez szükséges feltételeket, köztük azt, hogy a fejlődés kijelölt iránya hogyan, milyen eredményességgel illeszthető a nemzetközi együttműködés fő vonalába, milyen felada­tokra kell felkészülni a munkások és a ve­zetés szakmai tudásának növelésében, a korszerű üzem- és munkaszervezési mód­szerek meghonosításában stb. Mindezzel együtt — éppen az iparfejlesz­tés kívánatos fő irányának támogatására — előreláthatóan hosszabb távon is szükséges folytatni a korszerűtlen, elavult üzemek megszüntetését, a nagymértékű környezeti ártalmat okozó iparvállalatok kitelepítését. A gazdasági tervezés harmadik kulcs­kérdése az infrastruktúra fejlesztése. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett gyors népességnövekedéssel és gazdasági fejlődéssel az infrastruktúra ágazatai csak részben tudtak lépést tartani. Ezért ma is érezhető feszültség van a lakásigények ki­elégítésében, a közművel való ellátottság­ban, nehézségekkel küzdünk a közlekedés­ben, valamint a kereskedelem és a szolgál­tatások területén. Mindemellett jól ismer­tek azok a— bár csökkenő, de még mindig jelentős — különbségek, amelyek a főváros belső és külső kerületei között, valamint Budapest és a vonzáskörébe tartozó telepü­lések ellátottságában mutatkoznak. Az infrastrukturális ellátás javítása érde­kében már a múltban is nagy erőfeszítése­ket tettünk. Ebben az ötéves tervidőszak­ban pedig örvendetesen és szemmel lát­hatóan meggyorsult a fejlődés, aminek ked­vező hatása jól érzékelhető. Minden elma­radást azonban ebben az öt évben sem tu­dunk felszámolni. Ennek az a fő oka, hogy az elmaradás pótlása és az újonnan (telet­kező szükségletek kielégítése együttesen olyan nagyságú befektetéseket kíván, ame­lyek fedezetét csak fokozatosan tudjuk megteremteni. Ezért gyökeres javulást csak hosszabb távon érhetünk el. A terve­zők számolnak e feladatok jövőbeli meg­oldásával. Az infrastruktúra ágazatainak fejlesztési feladatai között külön kiemelkedő társa­dalmi és politikai fontossága van a lakás­helyzet megjavításának. A hosszútávú ter­vezésben megkeresni és megalapozni tö­rekszünk annak lehetőségét, hogy a kö­vetkező évtizedben a mennyiségi lakáshiány Budapesten megszűnjék, és ha szerény mértékben is, de tovább javítsuk a lakás­állomány lakásnagyság szerinti összetételét, komfortosságát. Külön gondot és tervezési feladatot je­lent a felépítendő hatalmas mennyiségű lakás gazdaságos építési területeinek ki­választása, úthálózattal, közművel, kedvező közlekedési lehetőséggel és a lakosság igényeit kiszolgáló intézményekkel való ellátása. Meg kell találni az optimális arányt az új területeken való lakásépítés és a már meglevő, de elavult városrészek rekonst­rukciós átépítése között is, A közművek fejlesztésének tervezésében olyan célt kí­vánunk magunk elé tűzni, hogy biztosítható legyen a lakosság, az ipar és a közintézmé­nyek növekvő igényeinek egyidejű és za­vartalan kielégítése, csökkenjenek a csúcs­időszakokban mutatkozó ellátási problé­mák, s javulást lehessen elérni a víz és a levegő tisztaságában is. Az a szándékunk, hogy Budapest közműfejlesztését a hosszú­távú tervezés keretében összehangoljuk a környék településeinek közműfejlesztésé­vel. Hasonlóan fontos feladat a budapesti tömegközlekedés fejlesztésének, elsősor­ban a metróhálózat kiépítésének és ezzel együtt a felszíni közlekedés javításának helyes arányokban való megtervezése. E feladat megoldását össze kall kapcsolni a főváros környéke forgalmi problémáinak javításával is. Nem kisebbek azok a felada­tok sem, amelyeket a tervezésnek a kultu­rális ellátás, az egészségügyi ellátás, a keres­kedelem és a szolgáltatások fejlesztése ér­dekében kell számításba vennie. Végül feltétlenül szólni kell a gazdasági tervezésnek azokról a kiemelkedő jelentő­ségű feladatairól, amelyek az ember környe­zetének fokozott védelmével függnek ösz­sze. Életünket ma már érezhetően zavarja természetes vizeink és a levegő szennye­zettsége, a zaj stb. A helyzet megjavítása komplex feladat, amelyet csak az állami és társadalmi erők összefogásával, az egyes ágazatok fejlesztési és intézkedési program­jainak hosszú távon is jól összehangolt megtervezésével oldhatunk meg. Ebből a felismerésből kiindulva vettük fel e témát a hosszútávú tervezés feladatai közé. E nagyon is vázlatos ismertetésből annyi talán érzékelhetővé vált, hogy a tervezők és szakértők széles gárdája foglalkozik Budapest jövőbeli fejlődésének alapvető kérdéseivel és a követendő irány kijelölé­sével. Az Országos Tervhivatal által irá­nyított és szervezett hosszútávú népgazda­sági tervezés keretén belül Budapest és környéke megkülönböztetett figyelmet kap, és joggal remélhető, hogy a meg­születő tervek, de különösen azok végre­hajtása révén Budapest — múltjához és rangjához méltón — egyre inkább olyan világváros lesz, amely lakóinak egészséges, kulturált, szocialista életkeretet tud bizto­sítani. 2

Next

/
Thumbnails
Contents