Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Csiky Gábor Emlékezés Zsigmondy Vilmosra

Emléktábla az 1. sz. artézi kútnál Zsigmondy Vilmos városligeti mélyfúrásának fúrótelepe (a mostani Hősök terén) dés vágyában évszázados elmaradást igyekezett behozni. Ez a törekvés harcos férfiakat, igaz hazafiakat kívánt. Ilyennek bizonyult Zsigmondy Vilmos is. Vessünk egy pillantást életére. 1821-ben született Pozsonyban. Gyermekkorát, ifjúságát áthatotta a reformországgyűlések haladó szelleme. A Selmecbányái Bányászati Akadémia elvégzése után a bánsági Resicabányára került, az ország egyik szén- és vasipari központjába. Itt érte a 48-as forradalom. A szabadságharcban a fegyvergyártás, az ágyúöntés egyik kezdeményezője és irányítója lett, majd részt vett az önvédelmi harcokban is. Tevékenységéért a világosi fegyverletétel után Olmützben töltendő várfogságra ítélték, ahonnan kegyelem folytán 1850-ben szabadult. Modell Berend Iván alakjához Eleinte az Esztergom vidéki szénmedencében dolgozott, majd 1860-ban Budapestre költözött és bányaügynöki irodát nyitott. Tevékenysége az egész országra kiterjedt; közismen, keresett szakértővé vált. Markáns bányamérnöki alakja — Jókai Mór barátsága révén — bevonult a magyar irodalomba is, mint a technikai, gazdasági haladás és az igazságos társadalmi átalakulás útkeresője : ő ihlette Jókait a „Fekete gyémántok" regényhősének, Berend Iván alakjának megformálására. Budapest fürdőváros műszaki alapozása Zsigmondy Vilmos működési köre mindinkább tágult, és a szénbányászattól fokozatosan távolodó, fő tevékenysége a vízfúrásra irányult. Ezzel elkezdődött élete legtermékenyebb szakasza: a magyar artézikút-fúrás és hévízfeltárás hőskora. A sok munka azonban megrongálta egészségét: 1888. december 21-én elhunyt. A bányászok küldöttsége kísérte utolsó útjára, a Kerepesi temetőbe. A főváros főpolgármestere az 1889. január 2-án tartott közgyűlésen jelentette be képviselő testületi tagjának elhunytát: „A megboldogultegyike volt közéletünk kitűnőségeinek. Mint bányamérnök elsőrendű szaktekintélynek örvendett, s nevéhez sok nevezetes alkotás fűződik. Mint országgyűlési képviselő kiváló munkásságot fejtett ki. . . élénken részt vett a főváros ügyeinek intézésében." Méltán tekinthetjük Zsigmondyt a modern értelemben vett „Budapest fürdőváros" műszaki megalapozójának is. Ezen túl elindította a megvalósulás felé a napjainkban kiteljesedő hőenergia és öntözési szolgáltatást. Mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Selmecbánya országgyűlési képviselője és a képviselőház pénzügyi bizottságának elnöke, mindent elkövetett a hazai bányászat és geológia ügyének előbbrevitele érdekében. Sürgette és sikerült is kiharcolnia az elaggott bányászok nyugdíjának a rendezését: „ . . . saját érdekünk ezt sürgősen követelni, mert jó munkásnépre csak akkor tehetünk szert, ha a munkást nem tesszük ki annak, hogy öreg napjaira családjával együtt koldusbotra szoruljon". Elsősorban az élet gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, ezeknek a megoldásánál azonban mindig a tudomány-nyújtotta biztos alapon állott. Mint közéleti ember sokat tett a magyar tudomány fejlesztéséért is. A bányászati és a mérnöki munka szempontjából fontos földtani tudományok oktatása érdekében a Budapesti Tudományegyetemen az őslénytani tanszék, a Műszaki Egyetemen pedig a földtani tanszék felállítását sürgette. Nagy szerepe volt az 1869-ben megalapított Állami Földtani Intézet létrehozásában. A tudományos-műszaki életben szerzett hírnevét bizonyítja, hogy a Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság (International Society of Medical Hydrology) 1929-ben Budapesten tartott világkongresszusán a nagytekintélyű nemzetközi társaság angol elnöke, R. Fortescue Fox javasolta Zsigmondy városligeti szobrának ünnepélyes megkoszorúzását. Itthon alig tudták, hogy szobra van. . . S csak 1968-ban neveztek el róla egy jelentéktelen kis utcát, Budán — nem is a Városligetben, illetve környékén, ahol legnagyobb alkotása van . .. Dr. Csiky Gábor 43