Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - A Fővárosi Pedagógiai Tanácskozás felszólalásaiból

Hátrányos helyzetű diákok aktivizálása Nemrég kaptunk egy statisztikai tájékoztatót a főváros oktatásügyének helyzetéről. Eszerint 3 kerületben a szakközépiskolás tanulók több mint 70%-a fizikai dolgozó gyermeke. A három kerület iskolái közül az egyik a mi iskolánk: a Rudas László Közgazdasági Szakközépiskola. Az iskola annak idején a főváros környéki egyetlen állami fiú kereskedelmi iskola volt, 130 tanulóval. Ma több mint félezer leány és 20 fiú jár az iskolába. A tanulók 70%-a kétkezi dolgozó gyermeke, 26%-uk alacsony beosztású alkalmazottaké, 4%-uk értelmiségi származású. Nem kétséges, hogy az ún. hátrányos helyzetű diákok elsősorban a tanulóink 96%-át kitevő két kategóriából adódnak. Szinte azt mondhatjuk, hogy tanulóinknak több mint a fele hátrányos helyzetből indul. Néhány évvel ezelőtt az egyik I. osztályunkban pl. kiderült, hogy Budapesten született és nevelkedett gyermekek között akad olyan, aki még nem látta a Dunát. Az osztálynak több mint a fele még nem fürdött kádban, hárman még zuhany alatt sem, mert még szabadtéri strandon sem voltak soha. Az egyik III. osztályunkból 12-en még nem látták a Balatont. . . Ezek a jelenségek is azt mutatják, hogy az oktatás mellett lényegesen megnövekedtek nevelési feladataink. Hogy e feladatoknak is mind jobban megfeleljünk, ahhoz az iskola vezetőségének több alapvető feltételt kell megteremtenie. A vezetésnek gondoskodnia kell az oktatónevelő munka optimális szervezeti, hangulati, személyi és tárgyi feltételeiről. Az első az, hogy a tanári testület megértse, megtalálja és akarja az oktató munka mellett a nevelési feladatokat is vállalni. A nevelőtestületben olyan légkör kialakításán kell munkálkodni, amelyben minden sikert, minden kudarcot közösnek éreznek, és a munkák vállalásakor nem szedik elő a centimétert. Ne legyenek klikkek, kedvencek és mellőzöttek. A nevelési feladatok kétségkívül nagyobb mértékben terhelik az osztályfőnököket. Ezért iskolánkban az osztályfőnöki pótdíjat 200 Ft-ra, az osztályfőnöki munkaközösség vezetőjéét 300 Ft-ra emeltük. Igyekszünk iskolánk közvetlen környezetét, az épület belső rendjét, tisztaságát, esztétikumát úgy alakítani, hogy mind a tanár, mind a tanuló jól érezze itt magát, a kellemes közérzet növelje munkakedvüket, kezdeményező készségüket. Gondunk van arra is, hogy minden évben valami újat, szebbet, jobbat találjanak a tanulók, amikor visszajönnek a szünet után az iskolába. Arra törekszünk, hogy az oktatáshoz szükséges szemléltető eszközöket a szaktanárok, a tanulók kívánsága szerint megszerezzük, azokat karbantartjuk, az esetenkénti javításokat igen sürgősen elvégeztetjük, hogy mindig rendelkezésre álljanak. Véleményünk szerint tanulóink hátrányos helyzete nem elsősorban az anyagiak hiányából vagy értelmi elmaradottságból fakad, hanem alacsonyabb szintű kulturáltságukból, az esztétikum, a higiénia, a művelődés iránti igénytelenségükből, környezetük visszahúzó erejéből. A 14 éves, a 8 általános iskolát elvégzett fiatal már észreveszi, megérzi, felfogja, hogy valami nincs rendben körülötte. Az általános iskolában még magabiztos, bátor gyerekek ekkor elbizonytalanodnak, elbátortalanodnak, elszürkülnek, visszahúzódnak, majd közömbösökké válnak, aminek egyenes következménye tanulmányi romlásuk is. Testületünk egyöntetűen vallja, hogy minden tanulóban vannak fejleszthető és fejlesztésre érdemes képességek. A mi feladatunk, hogy megkeressük ezeket, és megteremtsük kibontakoztatásuk legjobb lehetőségeit. A pedagógus feladata az elbátortalanodottak önbizalmának visszaadása, sikerélmények megízleltetésével aktivitásuk felkeltése, művelődési igényük felébresztése. Ez utóbbival a legnehezebb megbirkóznunk, mert itt hat legjobban az otthon visszahúzó ereje. Bonyolult és nehéz feladat, igényli minden egyes tanuló sokoldalú megismerését, a számára legmegfelelőbb tevékenységi formák megtalálását. De igényli a szülők megnyerését, bátorítását, a tanulókkal szembeni követelményeik reális szintre való állítását is, sokszor a gyermekre szánt anyagiak megfelelő átcsoportosíttatását. Ebből a munkából az oroszlánrész az osztályfőnökre hárul. Ezért a továbbiakban jobbára az ő munkájukról beszélek. Az elsősök osztályfőnökei többségükben már júniusban megszerzik leendő tanítványaik névsorát. Van, aki már a nyár folyamán levéllel fordul leendő tanulóihoz, amelyben bejelenti, hogy ő lesz az osztályfőnök; a tanulótól választ kér, hogy írjon magáról, családjáról, korábbi iskolájáról, jövőbeni terveiről, elképzeléseiről, szórakozásairól, napi életéről, szabad idejének eltöltéséről, szeret-e sportolni, érdekli-e a zene stb. A válaszlevelek már sok mindenről tájékoztatják az osztályfőnököt, amihez kiegészítésként felhasználja a tanulókról kapott jellemzéseket is. (gy felkészülve, ősszel már nem teljesen ismeretlenül találkozik tanulóival. És igyekeznek még az év elején a tanulók otthonába is ellátogatni, hogy minél többet megtudjanak róluk, családi körülményeikről. Az összegyűjtött ismeretanyag alapján az osztályfőnök kiválaszt 3—4 tanulót, akiket alkalmasnak, képesnek ítél arra, hogy az osztály tanulóit az ő irányítása mellett befolyásolják. Mielőbb sort kerítenek közös kirándulásra, magnós délutánra, színház- vagy mozilátogatásra. A szervezéskor már felhasználja aktíváit. Meglátogatja osztályát más órákon is. A testnevelési órán a fiatalabb osztályfőnökök beállnak a tanulók közé kosarazni, röplabdázni. Ismertetik a tanulókkal az iskola szakköri lehetőségeit. Az ügyesebbeket a sportkörbe, a zenei érdeklődésűeket az énekkarba, a vállalkozó kedvűeket a turista szakkörbe való belépésre ösztönzik. Kisebb csoportokkal közös múzeum-, tárlat-, hangversenylátogatást szerveznek. Gondjuk van arra, hogy érdeklődést tanúsítsanak az ilyen akciók után a tanulók élményei iránt. Lehetőséget adnak az osztály előtti élménybeszámolókra is; az a tanuló, aki beszámolt, örül, növekszik önbizalma, a többiek közül pedig egy-kettőnek kedve támad hasonló tevékenységekre. Bizonyos idő után nemigen lesz már az osztályban, aki valami iránt külön ne érdeklődnék, valami közös tevékenységben részt ne venne. Kialakul az osztály közvéleménye, amely minden tagjától elvárja, hogy valamilyen módon tegye hasznossá magát a közösségben. Az elmondottakat egyik fiatal osztályfőnökünk munkájából merítettem. Osztálya 40 tanulóval indult. Ma a harmadik osztályban 39-en vannak (egy jeles tanuló elköltözés miatt kimaradt). Az osztály öntevékeny kamarakórusa aranyérmet nyert a diáknapokon. Az iskolai kosárlabda-csapat gerincét ez az osztály adja. Többen atletizálnak, tornásznak. Irodalmi, történelmi, közgazdasági pályázaton szerepeltek. Többen indultak a középiskolai tanulmányi versenyeken. Testületileg, osztályfőnökükkel az élen, igen aktívan vettek részt a kerületi ifjúsági fórumon. Műsorral segítették az iskolában megtartott tanácstagi jelölő gyűlések sikerét. Az iskolai KISZ és sportkör vezetőségének igen jelentős része ebből az osztályból kerül ki. Többen ifjúsági vezetők régi iskolájuk úttörőcsapatánál. A politikai vitakörökön aktívak. Sokuknak van színház- vagy operabérlete. Segítik egymást a tanulásban. Mindenkinek adnak külön feladatot, és számontartják, ki mit végez. 11 tanuló szándékozik továbbtanulni, de akik munkába állnak, azok is tervezik, hogy valamit tanulnak a munka mellett. Nem mondhatom azt, hogy minden osztályunk ilyen, de minden osztályban találunk követésre érdemes kezdeményezéseket. Van osztály, amelyiknek tánccsoportja van, másiknak irodalmi csoportja, ismét másiknak dekorációs csoportja stb. Az osztályok 15—20 perces centenáriumi kultúrműsorai olyan jól sikerültek, hogy a KISZ a klub keretében rendszeressé akarja tenni az ilyen osztály-bemutatókat, ezzel is lehetőséget teremtve a nyilvános szereplésre, a képességek kibontakoztatására. Hézagpótlónak tartjuk a szakközépiskolákban a művészeti érdeklődés felkeltését, a nevelési lehetőségek szervezését. Szerencsénk van ebből a szempontból, mert tanáraink között pl. van egy zongoraművész, aki vállalta a klub énekkarának és irodalmi szakkörének vezetését, amellett egy osztály kamarakórusát is patronálja. Minden nap reggel 7-kor bent van az iskolában, segíti a kórusokat, színjátszókat, szólózongoristákat, énekeseket. Azeredmény: a diáknapokon 3 arany-, 2 ezüst-és 4 bronzérem. Ez az eredmény nem-szakközépiskolának is dicsőségére válnék. A diáknapok értékelése során külön kiemelték iskolánk sokoldalú, eredményes kultúrtevékenységét; ez volt az egyetlen olyan iskola — az értékelés szerint —, ahonnan minden kategóriában indultak. Énekkarunk a diáknapokon kívül szerepelt a rádióban, részt vett a „Vándor Sándor" Kórusfesztiválon, meghívást kapott a fesztivál gálaestjére. Minden alkalom, minden siker újabb szállal köti az iskolához a fiatalokat, új ösztönzést ad az önművelésre. Iskolánk pezsgő sportélete bőséges lehetőséget biztosít a testi nevelésre, az akaraterő, önbizalom fejlesztésére. A diákbajnokság első osztályában szereplő kosárlabda-csapatunk, a területi felnőttek között szereplő sakkcsapatunk, az atlétikai szakosztály, az utóbbi időben egyre közkedveltebb lövész-szakkör, a természetjáró szakkör, a játékdélutánok mindenkinek nyújtanak valamilyen tevékenységi lehetőséget. Minden felsorolt ágban több versenyt és helyezést értek el az idén is tanulóink. A szórakozáson túlmenően sok lehetőséget biztosít az önművelődésre az iskolai KISZ-klub, esztétikai, zenei, társadalompolitikai, egészségügyi, sporttörténeti előadások, vetélkedők, kiállítások szervezésével. Alkalmat teremt a tanulóknak művészekkel, tudósokkal, írókkal, sportolókkal, közéleti személyiségekkel a közvetlen találkozásra. Szerveztek összejöveteleket kubai, vietnami és szovjet fiatalokkal. A klub zenekart, sakk-szakkört, tánccsoportokat működtet. Testvériskola-kapcsolatot teremtettek a szombathelyi Rudas László Közgazdasági Szakközépiskolával, kölcsönösen küldöttségek keresték fel egymást. A felsorolt klub,sport- és kulturális szakosztályokat a tanulók vezetik. Ha ezekhez hozzávesszük a KISZ alapszervi és iskolai vezetőségi munkákat, úgy érzem, mindezzel megadjuk tanulóinknak a lehetőséget a szocialista emberi vonások kifejlesztésére, képességeik kibontakoztatására, úgy, hogy mindenki megtalálhatja a magának legmegfelelőbb tevékenységi területet. Kérdezhetné valaki: mikor tanulnak ezek a gyerekek? Talán elég annyit elmondani, hogy az elmúlt 6 év alatt nyertek első helyet országos közgazdasági, országos statisztikai pályázaton; az országos könyvviteli pályázaton háromszor első helyezést, egyszer második és egyszer harmadik helyezést. Az idei budapesti közgazdasági versenyen mindkét kategóriában egyéni 4. helyet, összevont első és harmadik helyezést szereztek. A végére hagytam azt, amire a legbüszkébbek vagyunk: a beiratkozott tanulóinkat meg is tudjuk tartani. Az elmúlt 4 évben a lemorzsolódási arány 0,5—1,5 százalék volt. Ebben is benne van a tanári testület áldozatos munkája. Ehhez a nem könnyű munkához mindig új erőt ad a végzettjeink helytállásáról érkező sok jó vélemény. Amire szükség is van, mert mindig jönnek az új diákok — és nekünk újra kell kezdeni mindent. Dr. Tasnádi József, a XVIII. ker. Rudas László Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója 30