Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - Dr. Rónai András: Városunk földtani helye

települnek. A budai márga a Vérmező felé eső részen réteges, leveles és egyes helyeken elég meredeken dől Ny felé. Ezért ezek a lejtők csúszásveszélyesek. A Várhegy kb. 1 millió év alatt alakult heggyé. A tetején található Duna-kavics és a melegforrásokból kicsapódott édesvízi mészkőrétegek bizonyítják, hogy a negyedkor közepén a mai tető még folyóvölgy volt, völgytalp. A Budai hegységre jellemző apró mozaikokban végbement kéregmozgások emelték meg a térszínnek ezt a darabját, ugyanakkor az alföldi medence besüllyedése, a Duna mind mélyebbre vágódása és a budai patakok (Ördögárok) megnövekedett eróziója is segített kivésni, kimélyíteni a Várbérc környezetét. így alakult ki fővárosunk központjában ez a természetes vár, amely magán hordja a budai táj és a pesti síkság földtani jegyeit, környezetüktől kissé elválasztva, kiemelve. Született „kormányzósági" negyed. Áttekintést nyújt a város — s kissé jelképesen az ország — felett. Nem utolsósorban valamelyes történelmi szemléletre is késztetnek régi házai, utcái, nevezetes kapui és magának a várnak nem eseménytelen s nem tanulság nélküli története. Eleinknek a természeti viszonyok megfigyeléséhez, az azokhoz való alkalmazkodáshoz több idejük volt. Nekünk a gyors építkezésekhez gyorsan kell tájékozódni. Ezért kell a természeti viszonyokat sokoldalúan feltárni, tudományos módszerekkel és rendszeresen kutatni, hogy továbbra is illőt, jót és szépet építsünk, kevés káros tapasztalattal és költséget okozó hibával. A város széttagozódik, mint minden nagy város. Új központok, új körzetek alakulnak. Ez a helyzet különleges feladatokat ró a közlekedésre. A lovaskocsi-közlekedés idejében Pest és Buda közlekedése azonos módon volt megoldható. A villamosvasút különbséget teremtett. Amennyire alkalmas volt Pest a villamos útvonalak kiépítésére, annyira kedvezőtlen volt erre Buda. Itt az autóbusz hozott időleges megoldást. A metró a már kialakult forgalom legfontosabb tengelyei mentén épül. Ny—K-i vonala Pesten szarmata és negyedkori üledékekben indul, a Keleti pályaudvar táján középső miocén homok és agyagféleségeket tör át, majd oligocén agyagos rétegekbe hatol. Kiscelli agyagban halad át a Duna alatt, és a Déli pályaudvarig eléri a budai márgát. Ezek az anyagok nem állították különösebben nehéz helyzet elé az építőt, hiszen ezek a kőzetek általában jól fejthetők. A nehézséget a vízveszély jelentette. A pesti részen az agyagos rétegek felett végig futnak 10—20 m vastagságban a vízzel teli kavicsrétegek, amelyek vízbetörésekkel fenyegették az építőt. Az agyagos rétegeket sűrűn járják át a vízmozgást elősegítő vetők, amelyek kéregmozgási jelenségek, hiszen a terület apró mozaikokban sülylyedt és emelkedett, kialakulása óta a mai napig. Amilyen mértékben mind nagyobb, mind hosszabb időre tervezett műveket hozunk létre, olyan mértékben kell számolnunk a földkéregben felgyülemlő feszültségekkel és az azokat kiváltó mozgásokkal. A felszíni rétegekben a nagy pontosságú szintezések évtizedenként milliméteres nagyságrendű emelkedéseket és süllyedéseket, valamint horizontális eltolódásokat mutatnak ki. Ezek és az időnkénti földrengések arra intik az építkezőt, hogy a kőzettani viszonyokon túl a terület szerkezeti viszonyaival is igyekezzék tisztába jönni. Budapestről, mint a természetes melegfürdők városáról kell még szót ejteni. A budai Duna-parton, a triász alaphegység lezökkenésének vonalában, a földtani történet során megismétlődően jelentős kéregmozgások voltak. E mozgékony öv mentén a mélységi forró vizek és gőzök felhatolnak a mai felszínig. Útjukban keverednek a magasabban fekvő rétegek vizével, sőt a legfelső talajvízzel is. így kissé lehűlve, de még mindig 42—64 °C körüli hőmérséklettel érkeznek egy egész sor melegforrásban a felszínre. E melegforrások végig működtek a negyedkor folyamán. Sokfelé megtaláljuk a belőlük kicsapódó édesvízi mészköveket, a kéregmozgások folytán különböző magasságban a Gellérthegyen, Várhegyen. E jó építőkövek nagy részét a városépítők széthordták. A melegforrások az előidézői nagyobbrészt a mészkőterületeken kialakult barlangoknak, hévizes kürtőknek, járatoknak, amelyek az első emberi lakóhelyek voltak területünkön. A barlang és a meleg víz együttes telepítőerők. Sok más körülmény népességvonzó, városfejlesztő jellege időben változik, a melegforrások vonzóereje töretlenül mindmáig megmaradt. A belső és külső idegenforgalomnak ma is jelentős mozgatói a rájuk épült pompás fürdőépületek, uszodák, kórházak. Bármily kedvező Budapest földtani helyzete, a város: ember teremtette mű. Amit az ember néhány évszázad, sőt évtized alatt létrehozott, a városképben mérkőzik azzal, amit a természet évmilliók alatt teremtett. Vetődés a budai márgában a metró Déli pályaudvari szakaszán. Dr. Wein György felvétele Dolomit kőfejtő hévizes barlangokkal. Remete-szurdok. Dr. Wein György felvétele Pannóniai agyagfejtő Kőbányán. A szerző felvétele 43