Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Fekete Gábor: Újpest éledése

sabban: az udvarról nyíló kis lakások közül melyikbe költözzenek. Ez a bensőséges „törzsi" életmód, amelyből legfeljebb a Megyeri úti futballesemények vagy a Duna-parti pecázások szakítják ki a családokat, felborít minden hagyományos szanálási programot: végtére is, ha a szoba-konyhás lakásban három család, három nemzedék él, akkor nem érvényesíthető az ,,egy bontandó lakásért egy új" kiutalás gyakorlata. Ráadásul a fent említett életmód miatt rendkívüli megértést követel a szanálandó házak lakóinak elköltöztetése. (Csupán alegközelebbi években ötezer családról van szó!) A józsefvárosi rekonstrukciónál a kitelepítendő, de a környékhez ragaszkodó lakónak nem okozhat tragédiát, ha felkínálják neki, hogy ápolja a jövőben emlékeit, nosztalgiáját a szomszédos kerületek valamelyikében: a Ferencvárosban, az Erzsébetvárosban vagy Kispesten, viszont az újpesti „nagycsaládos" udvarok meghitt légkörétől, mélyen gyökerező közösségi életétől örökre és teljesen meg kell válniuk az újpalotai házóriásokba költözőknek. Ezért hát nagyon sokszor hiába válogathatnak akár hat-nyolc cserelakás között, hiába adódik a kisipari műhelyektől zajos, kopott kövezetű udvar és a nedves, szűk lakás helyett egy vagy több vadonatúj, korszerűen felszerelt állami lakás lehetősége, a családok egy része legszívesebben odakötözné magát leélt élete színhelyéhez. Megtalálható emellett egy szűk réteg, amely a szanálást spekulációs céljaira próbája felhasználni, új cserelakásának kiutaló papírját már a kiutalás napján árusítva. Szerencsére annak a nyolcszázhatvan kerületi családnak a nagyobb része, amelyik a bontásról szóló értesítést már megkapta, ha mégannyi szál fűzi is Újpesthez, nem ragaszkodik görcsösen a régihez. A csendes, zuhanyozóval felszerelt, légkondicionált üzemekben dolgozó, fehérköpenyes újpesti munkásnak már kevésbé tűnik romantikusnak, vonzónak a családi otthon, a zajos környezettel, a penészes falakkal, a sparherttal és a lavórral... Egyébként a tanács tőle telhetőleg igyekszik azoknak a kívánságát teljesíteni, akik a szanálás után is a kerületben kívánnak élni. Annál nagyobb fejtörést okoznak viszont az üzemeknek az Újpestet elhagyók: a törzsgárda állomány — az elköltözők számával arányosan — érezhetően csökkent és csökkeni fog. Ugyanakkor a más kerületekből visszajáró újpesti dolgozók alaposan próbára teszik a közlekedés teherbíró képességét, már ezekben a hónapokban is: sok a panasz az Újpalota—Újpest autóbuszjáratokra, az üzemekben pedig a késésekre, a munkakiesésre. A megoldást az jelentené, ha — s a tanács már tapogatózik is ilyen irányban —, az ötödik ötéves tervben az ütemezettnél több új családi otthon épülne fel Újpesten, a rekonstrukció keretében. Terület kerestetik Mielőtt a rekonstrukció részleteit vázolnánk, mindenképp vissza kell térni Újpest jelenére. Ennek az a sajátossága, hogy szinte talpalatnyi szűz terület sincs a lakásépítésre. 1960 óta több vállalat látott hozzá kisebb-nagyobb számban családi otthonok kivitelezéséhez, azonban terület hiányában a vállalati lakásépítések lassan elhaltak. Az Egyesült Izzó a szabályt erősítő kivétel. Kezdetben csupán „félkész ház" akciót indított: a legszükségesebb szak- és szerelőipari munkákkal sietett családi otthont önerőből építő dolgozói segítségére. Ezt a konstrukciót az Izzó most továbbfejleszti, és 1974-ig körülbelül kilencszáz lakáshoz nyújt igen erőteljes anyagi-műszaki támogatást. A nagyüzem kezdeményezését a fővárosi tanács is nagyra értékelte, hiszen vállalta további területek szanálását és átadását a Fóti úton az Egyesült Izzó számára. Ha vállalati lakásépítésre valamelyest nyílik is mód, magánerős építkezésre már semmiképp. Ilyen célra felhasználható üres telek Újpesten nincs, legfeljebb a meglevő házak bővítésével növelhetnék némileg a lakások számát. Lényeges javulást csak a beépítési előírások megváltozása hozhat, amennyiben teljes közművesítettség esetén a magánházas övezetekben az eddigi két lakás helyett négyet lehet majd építeni, anélkül, hogy a beépítési százalékon változtatnának. Újpest ma sem lehet elégedetlen a közművesítettséggel, hiszen a villany-és vízellátás száz százalékos. Gáz csak a belső területeken van, mert a folyamatosan kiépülő földgázhálózat egyelőre az üzemi célokat szolgálja. A városi gázhálózat már szűkös a lakosság fűtési igényeinek kielégítéséhez. A Jellegzetes újpesti udvar tervek szerint a kerület teljes egészében földgázra tér át. Lényegesen kedvezőtlenebb-a csatornázottság. A hálózat elavult, a kerület jelentős részén megoldatlan a szenny- és csapadékvíz elvezetése, s például a Fóti úton, az attól északra eső területeken már kisebb esőzés beálltával is kritikus helyzet alakul ki. Az Újpesti Áruház Újpest közlekedésének fejlesztése minden tekintetben a metrótól függ. De a mai napig is bizonytalanság uralkodik: meddig, hol járjon majd a földalatti gyorsvasút? Van olyan elgondolás, amely szerint az észak-déli szárny végállomása az István téri piac mentén lesz, s a továbbiakban szárnyvonal ágazik majd el Káposztásmegyerre, illetve Újpalotára. A másik elgondolás szerint az észak-déli fővonalat egyenesen Káposztásmegyerig kell kiépíteni, tekintettel a majd ott fölépülő új városnegyedre. A másik sarkalatos közlekedési probléma az útépítés. A Váci út szélesítése és korszerűsítése óriási összeget, a mai számítások szerint hétmilliárd forintot emésztene fel, nem kis részben a sok szanálás miatt. Ezt a programot alighanem jelentősen mérséklik, hiszen a fővárosból kivezető útvonalak közül még mindig a Váci úton tapasztalható a legkisebb torlódás. Másrészt az észak-dél i metró megépítése után a villamosok száműzetésével amúgyis újabb sávokat nyer a közúti közlekedés. Annál időszerűbb viszont a Duna-parton levő út átala-A metrótól a bisztróig