Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Ekrem Barlas, Ankara polgármestere: Fővárosunk területi tervezése

A közlekedés tervének elkészítése céljából tanulmányozták Ankara jelenlegi közlekedési hálózatát és annak fizikai jellemzőit, megvizsgálták a közúti és vasúti összeköttetést Ankara és más központok között, meghatározták a fenti útvonalakon szállított személyek és áruk volumenét, megvizsgálták a gépkocsitulajdonra vonatkozó előirányzatokat és a közlekedés alakulását befolyásoló egyéb tényezőket, tanulmányokat folytattak a városon belüli áru- és utasmozgás meghatározására. Ennek érdekében meghatározták a város központjában és azon kívül levő parkolóterületeket, valamint azok kapacitását, számlálásokat végeztek 50 útkereszteződésnél, a hálózat bizonyos részein mutatkozó áramlás tanulmányozása útján megállapították az átlagos közlekedési sebességet, s ezt felhasználták az utazás időtartamának becslésére. Elvégezték továbbá a kiindulópont—úticél felmérését, négy részletben. A felmérések során kapott adatokat számítógép szalagokra vitték fel. Amikor a programok elkészülnek, lehetővé válik az ankarai közlekedési tervhez felhasználandó modell kalibrációs adatainak kialakítása. A kalibrálás után a fejlesztés minden alternatív formájára a legmegfelelőbb közlekedési hálózatot választják ki. Az ÁFTTI meghatározta, melyek azok a műemlékek, amelyeket Ankarában meg kell őrizni, s ezeket 1 : 1000 lépték arányban feltérképezték. Ezen kívül 1 : 25 000 léptékarányú térképet is készítettek, amely feltünteti az Ankarában és környékén levő valamennyi régészeti jelentőségű helyet. A célok kijelölése és a területi normák megállapítása A tervezés tudományos megközelítése megköveteli az elérni kívánt célok világos megjelölését. A célok hipotézisekben fejezhetők ki. Az Ankarára vonatkozó célok kijelölésének tanulmányozása még folyamatban van; ezt azonban az alternatív fejlesztési sémák értékelése előtt be kell fejezni. A sémák között úgy választunk, hogy a megállapított célok megvalósítási fokát összehasonlítjuk. A jövő területszükségletének felbecsüléséhez szükség van a város területi normáinak megállapítására. A földhasznosítás minden fajtájára normákat kell kialakítani, hogy fel lehessen mérni a ténykedések várható fejlesztése miatt támasztott területi igényeket a tervezési időszakon belül. Az ankarai területnormák meghatározására elfogadott módszer négy főbb részből áll: a) azoknak a tényezőknek meghatározása, amelyek nyilvánvalóan hatnak a különböző földhasznosítási normákra; b) elméleti szinten egy általános összefüggési rendszer létrehozása a területnormák és a rájuk ható gazdasági, szociális és fizikai tényezők között, meghatározva e tényezők hatásának súlyát a földhasznosítás valamennyi típusára; c) a fennálló normák tanulmányozása, az említett összefüggési rendszer kipróbálása, s így az Ankara számára leghatékonyabb tényezők meghatározása; d) javaslattétel az Ankarára vonatkozó normákra, a jövő körülményeit befolyásoló tényezők mérlegelésével (figyelembe véve a már meglevő normákat és a külföldi normákat is). Az előbbiekben nagy vonalakban meghatározott módszer szerinti normák a tervezési időszak folyamán a körülmények módosulásának megfelelően megváltoztathatók. A területnormákban tükröződik az adott városban elérni kívánt életszínvonal. A normákat először arra használják majd fel, hogy megállapítsák a különbséget a jelenlegi és a célként elfogadott életszínvonal között; majd meghatározzák a már lakott területeken a hiányzó szolgáltatások mennyiségét, és felbecsülik az e szolgáltatásokhoz szükséges területek nagyságát. Az ankarai normák megállapításakor a fő cél az volt, hogy a város minden részére azonos normákat fogadjunk el; hogy a jövőben minden lakos ugyanazt az életszínvonalat élvezze. A jövőre vonatkozó becslések készítése A különböző fejlesztési hipotézisek eltérő becsléseket eredményeznek a teljes lakosság és a dolgozó lakosság számára, valamint a dolgozó lakosságnak a különböző szektorokban történő megoszlását illetően. A város fejlődésére három hipotézis jöhet szóba: a) Ankara fejlesztésének minimális programja. (Ankara és az egyéb nagyvárosi központok fejlesztését minimális szinten tartják, míg az egyéb központok fejlesztését támogatják.) b) Ankara fejlesztésének maximális programja. (Ankarafejlődését elősegítik, míg más központok korlátozottan fejlődnek.) c) Ankara és az egyéb fejlődési központok kiegyensúlyozott fejlesztése. Hogy e hipotézisek közül melyik valósuljon meg, arról az Országos Állami Tervezési Szervezettel együtt kell dönteni. Az AFTTI tanulmányt készített, amelyben előirányozta a dolgozó népesség számát és a különböző szektorok közötti megoszlásátaz elkövetkező időkre. Ezt a tanulmányt azonban nem lehetett a város gazdasági fejlődésével és struktúrájával kapcsolatos makroökonómiai döntésekre alapozni, mivel ilyen még nem áll rendelkezésre. Ezért a dolgozó lakosság számának és szektorokra való megoszlásának előirányzatánál az alábbi módszert kellett alkalmazni. . A fővárosi dolgozó lakosság számát az elkövetkező időre regressziós analízis alapján becsülték fel, azaz tanulmányozták az összefüggést Ankara egész népessége és dolgozó népessége között 1945-ben, 1950-ben, 1955-ben, 1960-ban és 1965-ben. A dolgozó lakosság szektoronkénti megoszlásának előirányzatára tanulmányozták húsz — százezer lakosnál nagyobb — török város szektoronkénti megoszlását, s feltételezték, hogy Ankara jövőbeni fejlődése valamennyi szektorban hasonló lesz e húsz város jelenlegi legfejlettebb szektoraiéhoz. Először lineáris, majd pedig parabolisztikus modellt alkalmaztak. A lineáris modellnek lehetnek némi fogyatékosságai. E modell szerint ugyanis a mai struktúra 1990-ig többé-kevésbé azonos módon megmarad. A parabola-alakú modell szerint készült előirányzatnál viszont strukturális változás szerepel. Eszerint csökkenés következik be a mezőgazdasági, az építkezési, a gázipari, a villamossági, a közlekedési és a szolgáltatási szektorokban. Az ipari és kereskedelmi szektorokban viszont a dolgozó lakosság százalékaránya növekszik. Az Ankara gazdasági fejlődésére és struktúrájára elfogadott hipotézisnek megfelelően tulajdonképpen mindkét előirányzatot revideálni kell majd. Az AFTTI részére a lakosság előirányzatáról tanulmányt készítettek a Középkeleti Műszaki Egyetem regionális tervezési tanszékének végzős hallgatói. Az előirányzathoz a csoporttúlélési módszert alkalmazták. Becslésük szerint Ankara lakossága 1990-ben mintegy 3,6 millió lesz. Ezt az előirányzatot azonban majd helyesbíteni kell, az elfogadott fejlesztési hipotézisnek megfelelően. A legkedvezőbb fejlesztési modell kiválasztása Az ankarai fővárosi terület tervezéséhez elfogadott metodika gerincét az az elgondolás képezi, hogy alternatív formákat és struktúrákat dolgoznak ki, majd a legkedvezőbbnek látszó mellett döntenek. A fővárosi formák és struktúrák alternatíváinak kidolgozásához az alábbi vizsgálatok és információk szükségesek: — az elméleti városi formák és struktúrák alternatíváinak, valamint az ilyen alternatív fejlődési modellek kialakítását szolgáló módszereknek a tanulmányozása; — a város jövőbeni gazdasági fejlődésére és struktúrájára vonatkozó fő hipotézis meghatározása; — a jövőbeli területi szükséglet becslése; — a jövőbeli növekedéshez szükséges területek elhelyezkedése. Az AFTTI elméleti szinten elvégezte a fővárosi formák és struktúrák alternatíváinak vizsgálatát. Most szélesebb körben folytatódik a vizsgálat Ankara fejlődési lehetőségeiről. A készülő sémák különbözőek lesznek, de valamennyi biztosítja az elérendő célkitűzések és normák realizálását, valamennyi alkalmazható lesz a városban és környékén fennálló topográfiai s egyéb körülményekre. Az AFTTI által elfogadott tervezési metodikában ez az utolsó lépés. Az alternatív fejlesztési modelleket a költségek és az eredményesség szempontjából értékelik, majd egymással összehasonlítják. Az alternatív modellek ilyen értékelési és összehasonlítási folyamatának a végén azt fogjuk kiválasztani, amelyik a megállapított célkitűzések maximális realizálását nyújtja, minimális költség mellett. Ezt a modellt fogjuk kidolgozása után a felelős hatóságok elé terjeszteni, hogy elfogadott tervként törvénybe iktassák. 12