Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Ekrem Barlas, Ankara polgármestere: Fővárosunk területi tervezése

Az európai fővárosok vezetőinek találkoznia, Budapest 1972 Ekrem Barlas, Ankara polgármestere Fővárosunk területi tervezése 1923-ban, a Függetlenségi Háború befejezése után lett Ankara a Török Köztársaság fővárosa. Ettől kezdve meglehetősen gyorsan kezdett növekedni, és a Citadellán kívül, az óváros mellett megindult egy új, modern városrész fejlődése. Ankara városának első tervét Heussler készítette, 1924-ben. E tervnek azonban csak az új városra vonatkozó részét hajtották végre. 1928-ban, amikor a lakosság száma 74 553 volt, Hermann Jansen professzort hívták meg, hogy készítsen tervet Ankara részére. Feltételezték, hogy a lakosságszám 1978-ra eléri a 300 000-et. Jansen munkáját 1932-ben hagyták jóvá; de ez a terv nem elégíthette ki Ankara igényeit, mivel a város előre nem látott módon nőtt. 1955-ben két török tervezőt bíztak meg az újabb tervek elkészítésével. 1969-ig e terv irányította a város növekedését. A népesség gyors növekedése és a körülmények jelentős változása azonban sürgőssé tette a város újratervezését. Ezért 1969-ben az Újjáépítési és Telepítési Minisztérium létrehozta az Ankarai Fővárosi Területi Tervezési Irodát (AFTTI). Ez az Iroda kapta azt a feladatot, hogy 1990-ig átfogó tervet készítsen az ankarai fővárosi területre, és megfelelő tervezési törvényekre, rendelkezésekre tegyen javaslatokat a zavartalan végrehajtás érdekében. Az AFTTI által alkalmazott metodika a következőképpen foglalható össze: 1. a) adatgyűjtés; b) a célok rögzítése; c) a normák meghatározása. 2. Előirányzatok készítése a jövőre. 3. Alternatív formák és struktúrák kidolgozása. 4. A kidolgozott alternatívák értékelése, összehasonlítása és a legjobb kiválasztása. Adatgyűjtés Az adatgyűjtéshez a fővárost két részre osztották: mezőgazdasági és városi területekre. A mezőgazdasági területeken a következő témákat tanulmányozták: topográfia, erózió, mezőgazdasági termelőképesség, geomorfológia, hidrológia, régészet, meteorológia, víztárolás, mész- és homoklelőhelyek, üdülőterületek, a föld birtokviszonyai. E témák mindegyikét különböző ismérvek szerint tanulmányozták, és az így nyert információt 1 :100 000 és 1 : 25 000 léptékű térképen rögzítették. Valamennyi tanulmány befejezte után olyan (1 : 100 000 léptékű) térkép készült, amely valamenynyi információt összefoglalja, s jelzi a fejlesztésre alkalmas, valamint a tartalékolandó vagy a parlagon hagyandó területeket. Később kisebb léptékű térképek is készülnek a részletesebb tanulmányokhoz. A városi jellegű területeken végzett vizsgálatokat és tanulmányokat az alábbiakban ismertetem. Tanulmány a körzetek kijelölésére A jelenlegi helyzet elemzésének céljából Ankara városát 36 körzetre osztottuk. E körzetek szociális és gazdasági jellegük tekintetében homogének, s lakosságuk száma is nagyjából azonos. Határvonaluk általában az adminisztratív kerületek határait követi; de esetenként e határokat nem vették figyelembe, hogy ne osszák meg a homogén területeket. A körzetek kijelölése a város megfigyelésének alapján történt. (Lehet, hogy a határokat némileg meg kell változtatni, amikor a szociális tanulmány eredményei már rendelkezésre állnak.) A városi szolgáltatások és normák megfelelő voltát minden körzet vonatkozásában külön fogják tanulmányozni. A körzetek képezik majd a legkisebb egységet mind a közlekedés, mind a földterület felhasználásának részletes tervezésekor. A földterület Hasznosításának tanulmányozása E tanulmány céljára a városi jellegű területeket három részre osztottuk: tervezett területekre, Ó-Ankara területére és „gomba" területekre. Az újonnan fejlesztett „gomba-területek" kivételével a földterület hasznosítására vonatkozó adatokat parcellánként gyűjtötték össze. A tanulmány készítői 1 : 1000 léptékű térképet használtak, amelyek a fennálló helyzetet mutatták; továbbá speciális kérdőíveken feljegyezték a parcellákról a következő információkat: — hasznosítási cél parcellánként, — a parcellán levő épület szintszáma és szintenkénti hasznosítása, — az egy-egy szinten élő családok száma, — az épületben levő közművek (pl. gáz, villany, vízvezeték, csatornázás, fűtés), — az épület anyaga és a konstrukció típusa, — az épület kora és minősége, — a parcellát környező út anyaga és minősége, — a parcellán levő parkolóhelyek. Az újonnan fejlődő területekről 1 : 5000 léptékű légi felvételeket készítettek, és a hasznosításra vonatkozó információt nem parcellánként, hanem tömbönként gyűjtötték össze. A tanulmány befejezése után az adatokat kódolták, és a kérdőívekről az ún. parcella-kódlapokra vitték át. E célból az AFTTI egy földhasznosítás-osztályozási és kódolási tanulmányt készített, és kidolgozta Ankara városa számára az ennek megfelelő osztályozási és kódrendszert. A Városújjáépítési Adminisztráció és az Egyesült Államok Közúti Irodája által 1965-ben készített „Standard Földhasznosítási Kódolási Kézikönyvben" javasolt osztályozás képezte a rendszer alapját, de azon az ankarai jellegzetességeknek megfelelően végrehajtottak bizonyos változtatásokat. 10