Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Károlyi András: A Fővárosi Vízművek fejlesztése

Károlyi András fl Fővárosi Vízmüvek fejlesztése A Népszigeti öböl bejáratát átívelő híd beemelése Ha a történelemkönyvekben a sorok között tudunk olvasni, hamar felfedezhetjük a törvényt, hogy az emberi települések helyét döntően a víz előfordulása határozta meg. A bibliai Paradicsom a legenda szerint a Tigris és az Eufrátesz völgyében volt, az egyiptomi kultúra a Nílus völgyében virágzott — és a honfoglaló magyarokat is a Duna és a Tisza által termékenyített legelők vonzották új hazájukba. A magyar államiság kialakulásával Esztergom, majd Buda is azért lett királyi székhely (ez alól ugyan Székesfehérvár kivétel), mert a várépítésre alkalmas hegy mellett a víz is jelen volt. Budára szűkítve a kört: a kelta, a római, a koraközépkori vízművek a budai hegyvidék forrásvizeit gyűjtötték össze. A vízmennyiség hamarosan kevésnek bizonyult, ezért Zsigmond király 1416-ban 1000 rajnai forintot fizetett Hartmann nürnbergi csőkovácsnak, hogy a Duna vizét a királyi palotába felvezesse. A polgárváros számára Mátyás király épített vízművet. Az 1686-os ostrom után az elpusztult vízműveket azonos formában állították helyre, és majd 200 évig nem fejlesztették lényegesen. Az egyre szaporodó pesti polgárság az udvarokon ásott kutakból és kis részben az ún. Illés-kútból fedezte vízszükségletét. Ez az állapot a múlt század közepéig tartott. Ekkor megjelentek a Duna-vizet szállító vízárusok — de megjelentek a közegészségügyi problémák is. * * * Az elmondottakból látható, hogy a vezetékes vízellátás magában hordozza az állandó fejlesztés szükségességét. Az igazi fejlesztés azonban csak később kezdődött el. A higiénikusok egész sora foglalkozott a végleges pesti vízmű építésével, és a legkülönbözőbb javaslatok születtek. A döntő szót Bürgermeister Antal, az egyik pályázó mondta ki 1865-ben: „A Dunának . . . kövecsrétegein tisztult jó vize mindenkor a legnagyobb mennyiségben szolgálatunkra van." A döntés gazdasági okokból egyre húzódott. Az ügyet a holtpontról egy természeti csapás, az 1866. évi kolerajárvány mozdította ki. A járvány rádöbbentette a városatyákat arra, hogy a jó minőségű vizet kellő mennyiségben szolgáltató vízmű építése tovább nem halasztható. A városi közgyűlés 1867. szeptember 24-én döntött: közköltségen ideiglenes vízművet kell építeni. A tervek elkészítésére egy „hírnévvel bíró szakértő", William Lindley kapott megbízást. Az első tényleges vízmű a Flotillenplatzon (a Parlament helyén) Csápos kút építése