Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Puskás Béla: A középkori budai várpalota képének rekonstruálási kísérlete

ivópohara a budai ferenceseknél Kapisztrán, mint a szegénység s a vagyontalansági fogadalom apostola, a legpuritánabban élt. Ivóedénykéje egy vékony, körtefából faragott kis tálacska volt. 1451-ben Kapisztrán János Stájerországban járt és itt életreszóló barátságot kötött Schallermann János püspökkel. Halálos ágyán megemlékezett a püspökről, s fa ivóedényét — jóformán egyetlen „vagyontárgyát" — rá örökítette. Az ivóedénykét — felirata szerint — Meisetling stíriai helység plébánosa, Johannes Türg 1456 és 1465 között pompás ötvösfoglalatba fogatta s úgy adta át az agg püspöknek. A fa tálacskát s annak sima fa fedőjét az ötvös gazdagon aranyozott és ezüstözött talapzatra állította. A talapzatra rávéste Kapisztrán János védőjének, Siennai Szent Bernardinónak, valamint Szent Lajos püspöknek, Jézusnak s a Madonnának jelképes alakját. A tálacska így serleggé változott. A fatál szélére gótikus mivű liliomos rácsozatot készített. A fedőt két egymást metsző pánttal erősítette meg, s fogójául egy kis liliomos ezüstkoronát épített. A pántok keresztezési pontjára színarany lemezkét helyezett. A tizenkét lángnyelvvel körülvett aranykört a ferencesek jelvénye, a Jézus monogram (IHS) és afelett a görög omega betű vésete díszíti. Az ötvösmű gótikus vésetei latin nyelven megemlítik, hogy a kupát Kapisztrán János testamentumában hagyta a görzi püspökre. Feltünteti az ötvösmű készíttetőjének nevét, s végül Kapisztrán elhunytának évszámát, az 1456-os évet. A pompás foglalat a XV. század derekának igen fejlett ausztriai ötvösművészetét dicséri. Kapisztrán János történeti személyiségén és a műtárgy jelenlegi őrzéshelyén át azonban úgy érezzük, a sok háborús zivatarban súlyosan károsodott magyarországi művészettörténeti kincsek sorába is joggal iktathatjuk. A ferences rend történésze megállapította: Kapisztrán János ivóserlegének ötvösremeke a görzi püspökség tulajdonából IX. Károly francia király özvegyének, Erzsébet osztrák hercegnőnek birtokába került. Ő az ereklyét a bécsi klarisszáknak adományozta. Amikor azután II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, a klarisszák ferences gyóntatójuknak, ő pedig a bécsi ferences kolostor kincstárának hagyományozta a serleget. Végül is a bécsi franciszkánusok Jakosich József tartományfőnöknek adták, aki 1775-ben a budai ferenceseket ajándékozta meg az ereklyével. így került vissza Kapisztrán Jánosnak — immár aranyos ötvöságyazatba foglalt — szerény fa ivóedénye abba az országba, amelyet annyira szeretett, s amelynek földjén eltemették. A budai ferencesek nagy szeretettel őrzik ezt a vallásos — és nemzeti — ereklyét. (Szabó György Piusz ferences rendtörténete említi meg, hogy 1880-ban angol műgyűjtők kilencezer arany forintot kínáltak érte, azonban az őrzők részéről fel sem merült az elidegenítés gondolata.) Amilyen meghatottan szemléltük meg ezt a szép műtárgyat, ugyanolyan sajnálattal értesültünk arról, hogy Fráter György bíboros mellkeresztje — amely Alvincről, György barát meggyilkolásának helyéről került a budai ferencesekhez —, miután 1944-ben a szegedi rendházba vitték, eltűnt a ferences őrzők szeme elől. z. 1. Madonna Siennai Szent Bernát alakja