Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Szabó Gabriella: Kertek, virágok városa

A Tanács körút (Csigó László felvételei) A Népliget Szabó Gabriella KERTEK, VIRÁGOK VÁROSA „Virágot ültetni, parkot építeni, gondozni — hálás mesterség. Az emberek méltányolják azok munkáját, akik környezetünk szépítésével foglalkoznak. Hálás a kertészek munkája azért is, mert az emberekben fejleszti a szép iránti érzéket s igényt. Száz esztendeje elődeink feladata az volt, hogy fásítással megkössék a pesti homokot. Ma pedig olyan parkokat kell építenünk, amelyek az egyre zsúfoltabb városban pihenést, felüdülést nyújtanak az ott lakóknak. A kertészkedés ma nem egyszerűen növények ültetéséből és kezeléséből áll, hanem egyre bonyolultabb műszaki, esztétikai tevékenységet jelent." E szavakkal vezeti be dr. Radó Dezső, a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatója azt a vaskos könyvet, amely Budapest kertészetének századik évfordulójára jelent meg 1967 májusában. A laikus városlakó úgy-érzi: viszonylag könnyű dolga van a főváros kertészeinek. Hiszen ennek a több mint 500 négyzetkilométerterületű nagyvárosnak jó felerésze nem is város, hanem kert, szőlő, gyümölcsös, szántóföld, legelő — és rengeteg erdő (45 négyzetkilométer), itt-ott őserdő, évszázados fenyőkkel, tölgyekkel, bükkfákkal. S újabb erdőnyi fa: több mint félmillió az utak, utcák mentén. Meg a tíz négyzetkilométernyi park, a hajdani erdők maradványaiként: a Városligetben, a Népligetben, a Városmajorban, a Margitszigeten s másutt. Korabeli dokumentumok szerint 1230 körül már almáskertek szegélyezték a várost. 1417-ben halastavakról is szól a krónika. A törökök pedig rengeteg rózsatövet ültettek. 1755-ben Budán a Városmajort II. József rendeletére közkertté