Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Egy régi épület új élete Gábor István: Korányi Frigyes és Sándor Kórház

rom budapesti szeretetotthonban nem egészen kétezer férőhely volt, a nagyjából hasonló lélekszámú Hamburgban 3303, a mi fővárosunknál nagyobb Bécsben 10022, míg a mindössze 650 ezer lakosú Drezdában 2949 szegény számára biztosítottak ellátást, szállást, ápolást. 3-A Fővárosi Közlöny 1945. szeptember 15-i számában ez olvasható: „A polgármester folyó évi július 19-én kelt 178 543, 1945 —X. számú rendeletével elrendelte, hogy folyó évi augusztus i-től kezdődően a volt szeretetotthoni kórházban ápolás alá vett betegeket közkórházi ápoltaknak kell tekinteni. . ." Az intézmény ideiglenes elnevezése : a székesfőváros Alsóerdősor utcai közkórháza. 1947. március 19-én Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlésén dr. Hahn Sándor tanácsnok előterjesztést tett az Alsóerdősor 7. szám alatti szeretetotthonok kórházának véglegesen közkórházzá minősítésére. A közgyűlés által elfogadott javaslatban az is szerepelt, hogy 350 férőhelyet szabadon kell hagyni a szeretetotthoni ápolást igénylők számára. A kórházban ekkor három belosztály, egy-egy sebészeti, illetve elme- és idegosztály, központi laboratórium, röntgenlaboratórium és prosectura működött. A kórházat ekkor nevezték el Korányi Frigyesről és Sándorról. Intézmény soha találóbb névadót nem kaphatott volna, mint ezúttal. Korányi Frigyes ugyanis, akinek ugyancsak orvos-apja Petőfi-verseket fordított németre, másodéves medikusként 1848-ban Vasvári Pállal együtt annak a pozsonyi delegációnak volt a tagja, amely felelős kormány kinevezését kérte az országgyűléstől. A szabadságharc alatt — amint dr. Máté István és dr. Réti Endre könyvében olvashatjuk — a Szabolcs megyei önkéntesek honvédorvosa, majd a 48. honvédzászlóalj alorvosa volt, később pedig rövid ideig Balassa professzor vezetése alatt a pesti honvédkórházban dolgozott. Mesterét, Balassa professzort 1849-ben börtönbe vetették, és Korányi Frigyes az ifjúság szószólójaként küldöttséget vezetett a császári rendőrfőnökhöz Balassa szabadon bocsátása érdekében. Cikkünk szempontjából különösen lényegesek Korányi haladó nézetei — amelyeket gyakran bizonyított tettekkel is —, fejlett szociális érzéke, valamint szerepe a magyar egészségügy kiépítése és — az Orvosi Lexikon szavaival élve — „a modern belgyógyászati klinikai oktatás hazai bevezetése terén". Jellemző, hogy legutolsó tudományos publikációja — amely a bibliográfiában a 195. sorszámot kapta — a tüdővész elleni küzdelemmel foglalkozott. Fia, Korányi Sándor apjának munkáját folytatta, mint a budapesti egyetem profeszszora és több külföldi egyetem díszdoktora, apjának iskoláját fejlesztette tovább. A híres tudós, aki — az Orvosi Lexikon szerint — „elsőként vezette be a fizikokémiai vizsgálati módszert a klinikai diagnosztikába", ugyancsak sokat fáradozott a magyar egészségügyi helyzet megjavításán, az orvosképzés fejlesztésén. Tanítványai közül olyan híres belgyógyász professzorok kerültek ki, mint Rusznyák István és Haynal Imre. Az ostrom alatt sok ágy pusztult el az alsóerdősori kórházban; azokat sürgősen pótolni kellett. 1947-ben fölépült egy újabb rész, több kiszolgáló helyiség is létesült, emiatt viszont valamennyivel csökkent a kórházi ágyak száma. Az átmeneti építkezések azonban nem feledtethették el, hogy az egész kórház alapos rekonstrukcióra szorul. (Ilyen tervekről már 1908-ban a Városi Szemlében is beszámolt dr. Müller Kálmán, de akkoriban a tervek realizálásáról még szó sem lehetett.) Az átalakítás gondolata a felszabadulás után először 1950-ben merült föl, de nem született végleges döntés arról, hogy meghagyják-e kórháznak ezt az épületet, vagy lerombolják és másutt építenek-e új kórházat. 1958-ban a budapesti pártbizottság az Egészségügyi Minisztériummal közösen megvizsgálta a főváros kórházainak helyzetét. Ekkor úgy döntöttek: erre a kórházra még legalább 25—30 esztendeig szükség lesz, tehát hozzá kell látni a rekonstrukciójához. Később talán az elfekvő betegek otthona lehetne, amit az is indokol, hogy központi helyen fekszik, ami a rokonok, a látogatók helyzetét megkönnyítené. A határozat végrehajtásához nem az eredeti épületek felújításával, hanem egy új, modern szárny emelésével láttak hozzá. Az új épület 1972-ben készült el; benne az adminisztrációs helyiségek, a belgyógyászati betegfelvétel irodái, a dolgozók tágas öltözői, étterme, tanácsterem és orvosi könyvtár kapott helyet. A. földszinten korszerű konyha található, az első emeleten az irodákkal egy szinten van a több helyiségből álló, fokozatosan modern gyógyászati eszközökkel bővülő röntgenosztály. Mindezeket az adatokat dr. Pethő Imre főigazgatótól tudtuk meg, aki jövőre kettős jubileumot ünnepelhet: akkor lesz negyven esztendeje, hogy orvosként a belgyógyászatra került, és negyedszázada igazgatja ezt a hatalmas kórházat. A főigazgató elmondotta: az új épület létesítése teszi lehetővé, hogy az ágyak száma a rekonstrukció idején se csökkenjen. Az átépítés alatt ugyanis a régi épületben fölszabadult helyiségekbe — röntgen, adminisztráció stb. — ideiglenesen átkerülhetnek a betegek. Sőt, az átépítés után új osztállyal, a szülészettel-nőgyógyászattal is gazdagodik a kívülről ugyan nem szép, de falain belül annál jobb gyógyászati színvonaláról ismert intézmény. Dr. Pethő Imrétől azt kérdezzük, hogy a dr. Rózsay József teremtette hagyományokhoz, a tudományos kutatásokhoz hű maradt-e a kórház. A főigazgató Rózsay József mellett megemlíti még két orvos: Schaffer Károly, később az elme- és idegklinika professzora, valamint tanítványa, Miskolczi Dezső nevét. Majd így folytatja: — Helyzetünket kétségtelenül befolyásolja az itt folyó rekonstrukció. Mégis orvosaink nagy része tekintélyes munkákat publikál. Példaként említhetem Less Etelka tanárnőt, aki tudományos csoportjával együtt már eddig is szép eredményeket ért el. Vagy Csizy Pált, a baleseti belgyógyászati osztály főorvosát, aki munkatársaival együtt a mérgezések területéről nemzetközi figyelmet is fölkeltő dolgozatokat tett közzé. Ide sorolhatom kórházunk kitűnő törzstagját, Gartner Pál főorvost. Nem tagadjuk, orvosi műszerekkel csak fokozatosan gazdagodunk, és nekünk ahhoz, hogy méltók legyünk a régi, tekintélyes hagyományokhoz, a ma még kopottas külsőt magas színvonalú tudományos munkával, a betegeknek adott és adandó maximálisan jő orvosi ellátással kell pótolnunk. Dr. Less Etelka, a IV. számú belgyógyászat osztályvezető főorvosa, az orvos-tudományok kandidátusa a tudományos munkáról a következőket mondja: — Kórházban dolgozunk és nem tudományos intézményben. Hozzánk nem különleges célra válogatott betegek kerülnek, hanem azok, akiket az úgynevezett „sávokból" beutalnak. Nincs tehát szelekció, a mi tudományos munkánk a betegágy mellől indul el, nem elvonatkoztatva a gyakorlattól, hanem azzal szoros összefüggésben. Amit a betegágynál észlelünk, azzal áll kapcsolatban minden megfigyelésünk. Nincsenek ugyan különleges felszereléseink, de a tapasztalatokat alátámasztjuk azért a modern kor eszközeivel. — Osztályunkon úgynevezett „team"-et alakítottunk, ennek tagja dr. Hermányi István és több fiatal orvos is. Vizsgálatokat végeztünk a belsőelválasztású mirigyek, a szívkoszorúserek, az agyi és perifériás verőerek megbetegedésével kapcsolatban, és vizsgálatainkról nagy érdeklődés mellett számoltunk be. Kutatásainknak az ad társadalmi jelentőséget, hogy az előbb említett betegségek a munkaképes lakosságnak tekintélyes százalékát érintik, tehát nem kizárólag a fiziológiai megöregedés diffúz jeleként fordulnak elő, hanem már fiatal korban is. Különösen súlyosak ezek az esetek, ha azokhoz magas vérnyomás, cukorbaj és egyéb betegség társul. A főorvosasszony elmondja még, hogy vezetésével jelenleg két tudományos csoport működik az osztályon. Az első team a belsőelválasztású mirigyek autoimmun megbetegedéseivel, a másik pedig a szív- és koszorúserek megbetegedéseivel, a miocardialis infarktussal, a zsíranyagcsere, a zsírsavak összetevőinek, az adrenalin és noradrenalin szintek vizsgálatával foglalkozik. Eddigi kutatási eredményeikre tudományos körök máris nagy érdeklődéssel figyeltek föl. 5-Dr. Rózsay József publikációiból ismeretes, hogy 1830 és 1863, illetve 1830 és 1879 között hány elaggott beteget kezeltek az egykori Elisabethineumban. Arról nincs pontos adatunk, hogy 1856 októbere óta a mai napig hányan hagyták el gyógyultan a Korányi Frigyes és Sándor Kórházat. Egy betegről azonban határozottan tudunk, aki tavaly júniusban 9 héten át a miocardialis infarktussal foglalkozó tudományos kutatásokhoz szállitott újabb észleleteket, és aki a IV. belgyógyászati osztály főorvosasszonyának, orvosainak, a szó valódi értelmében vett nővéreknek köszönheti, hogy egy év elteltével megírhatta ezt a cikket a Budapestbe a Korányi Kórházról. 18